JERIKÓ MISSZIÓ

Szeptember 21. "Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen." (1Tim 6,15-16) Milyen a távoli tájakon, más országokban, földrészeken élő emberek világa? Vagy elképzelni sem tudjuk, vagy gondolunk róla valamit, ami nem biztos, hogy úgy van. Milyen volt az 500 vagy 5000 évvel ezelőtt élt emberek világa? Nem tudjuk, vagy csak gondoljuk, hogy tudjuk. Milyen a hajléktalanok, éhezők, háborúban élők vagy halálos betegek világa? Ezekről is csak gondolunk valamit, de beleélni magunkat csak akkor tudnánk igazán, ha ilyen élethelyzetbe kerülnénk. Milyen az Isten világa? A próféták, az apostolok, a bibliai írók mind megpróbálják leírni vagy még inkább érzék...

Szeptember 23. "...tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (Zsid 13,21) Dicsőség Jézus Krisztusnak örökkön örökké, mert értünk ment a halálba! Értünk végezte el megváltó művét a kereszten. Értünk támasztotta fel őt Isten. Dicsőség Jézus Krisztusnak örökkön-örökké mindazért, ami értünk tett! Dicsőség Jézus Krisztusnak örökkön-örökké, mert bennünk folytatja azt, amit értünk tett. A bennünk élő Krisztus teremti meg bennünk a jót, vezet el Isten akaratának teljesítésére. Csak az a jó, ami Krisztus szeretetéből fakad. "Legyetek jók!" Régebben gyakran hallottam ezt a felszólítást mintegy köszönésképpen. Nemcsak szülők búcsúztak így gyermekeiktől, hanem még fiatalok is egymástól: "Jó legyél!" Valami jókívánságféle volt ez: ha jó leszel, akkor minden rendben lesz veled. A zsidókhoz írt levél írója sokkal többet mond ennél, amikor bú...

Nincs más hátra, mint előre, úgyhogy hívok minden egészséges és gyógyulni vágyó lábú honfitársamat (nem csak nekem a zarándoklat alatt gyógyult meg a lábam), hogy használja ki a hátralevő néhány napot, mint soha vissza nem térő lehetőséget az engesztelésre, a nemzetünkért végezhető közbenjárásra, és kerekedjen föl megtekintve az útvonal-ütemezést akár bejelentés nélkül perdüljön  közénk , hogy megtapasztalhassa a mindennapok csodáit Isten ajándékozó szeretetében, figyelmességében, gyengéd atyai jóságában, isteni humorában. "Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodákat tesz körötökben" Józs 3,5 És ne felejtsétek, ingyenes belépőtök van a szeptember 30-i záróünnepségre és püspöki szentmisére Szegeden az Alsóvárosi Ferences Templomban. Gyülekezés a Jégcsarnoknál, illetve a Belvárosi híd előtti Torontál téren 12 óráig. Ekkor indul a gyalogos bevonulás a Mátyás térre. Harapnivalót és üdítőt elfogadunk (alkoholt nem).

Szeptember 22. "Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám." (Mt 25,35-36) Egy zsidó legenda szerint egy fiatalember mindenáron a messiást akarja látni. Elmegy a város idős rabbijához tanácsot kérni. A bölcs öreg azt mondja neki, hogy menjen ki a város kapujába, ott fog találkozni a messiással. A fiatalember ki is megy a kapuhoz, de csak az elgennyedt sebeik miatt panaszkodó betegeket találja ott. Csalódottan megy vissza a bölcs rabbihoz, és számon kéri, hogy miért csapta be. Ő azt kérdezi tőle, hogy mit látott. Mire az ifjú: csak a sebeikről a kötést letépő betegeket! Itt nem lehet a messiás. Menj vissza, és figyeld meg őket jobban, és meg fogod érteni a messiás titkát. Az ifjú visszament, és alaposabban megfigyelte a kapuban található különös társaságot. Ekkor vette észre, hogy a fájdalomtól vagy a gyógyulás rem...

Kedves Testvérek! Az idei zarándoklat is szeptember 30-án a Szegedi Alsóvárosi Ferences Templomban fejeződik be püspöki hálaadó szentmisével és agapéval. A program: Beérkezés gyülekezőhelyekre 12 óráig: A találkozóhely Domaszék felől (nyugatról érkezőknek a Jégcsarnok parkolójában, Ferencszállás felől (keleti irányból érkezőknek,  43-as útról) a Belvárosi híd előtti Torontál téren lesz. Déli 12 órakor indul el a keleti csoport, fél egykor a Jégcsarnoknál levők a Mátyás térhez az Aĺsóvárosi Ferences Templomhoz gyalog, a zarándokzászlóval és  énekelve. A templomban 13 órától imádkozni fogunk, s ha hoztok magatokkal atyákat, akkor gyóntatás is lesz. A szentmise 14 órakor kezdődik. A szentmise után az idei zarándoklat pár szavas értékelését követően szeretnénk néhány tanúságtételt meghallgatni közületek azoktól, akiket a Lélek megajándékozott valamivel. Ezután a kolostorban szeretettel várunk egy agapéra. Az agapéra elfogadunk süteményt, pogácsát, szendvicset és üdítet. Sz...

Szeptember 19. "Nem vetem el Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg." (Gal 2,21) A mennyek országáról szóló példázatok egyik üzenete, hogy aki fölfogja Isten kegyelmének gazdagságát, az nem mérlegel, hanem mindenét, amije van, annak rendeli alá. Mert tisztában van vele, hogy önmagában szegény, mezítelen és vak (Jel 3,17), de Isten országának kincsével mindent megnyerhet. Pál apostolnak mégis intenie kellett a pásztorolt gyülekezeteit: "Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni?" (Gal 3,3) Ez az igeszakasz is jól példázza, hogy a kísértő még egy olyan jól induló gyülekezeti közösségben is, mint a galáciai, csapdába csalhat sokakat. Vajon mi halványíthatja el Isten kegyelmének gazdagságát egy olyan ember szívében, aki egykoron kisemmizett volt, és aztán mindent megnyert Krisztusban? Talán az, ha önigazságában a kegyelem gazdagsága már nem jelenti azt, amit egykoron. En...

Szeptember 18. "A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (1Pt 5,10) Mindenki ismeri a szenvedés mélységeit: örökkévalóságnak tűnnek a percek, és a várva várt enyhülés késni látszik. Minden biztos meginog, a kétségbeesés és kilátástalanság érzése kerülget, nem látunk belőle kiutat, beszűkül a látóterünk. Mindez természetes érzés, nagyon emberi, része az életünknek. Ezért szólít meg minket Isten az evangéliumon keresztül, hogy az emberi és természetes érzések felett is úrrá legyen. Azért szól, hogy az ő csodálatos, rendkívüli üzenete érje el a szívünket, hogy vigasztaljon, bátorítson, felemeljen. Fontos tényeket közöl: a szenvedés, bármilyen nagy is, csupán ideig való, elmúlik. Az Úr kegyelme, szeretete viszont örökké való. Bármilyen mélységet, üldöztetést kell is átélnünk, Isten szabadító terve mindig megvalósul. Hat...

Szeptember 17. "Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal!" (2Thessz 3,16) Nagy ajándék a békesség! Magunk körül ideges embereket látunk: csalódottakat, frusztráltakat, egymásra haragvókat, egymást rágalmazókat és gyûlölõket, gátlástalan karrieristákat. Bennem is sokszor felgyülemlik a feszültség: haragra gerjedek, szívemben gyûlöletet, utálatot érzek, és alig-alig tudok uralkodni indulataimon. Ilyenkor Istenhez menekülök. A templom csendjére, az istentisztelet felemelõ ünnepélyességére áhítozom. És ott rendszerint meg is nyugszom. Békesség árad rám. Az igébõl Isten békessége sugárzik felém. Még akkor is, ha bûnrõl, ítéletrõl szól, mert azt mindig beragyogja az evangélium. Valahányszor közeledni érzem magamhoz Krisztust, hallom a mennyei seregek mennybõl kiszivárgó énekét: "Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség..." (Lk 2,14) Csak onnan, felülrõl jön az igazi békesség, amikor megvá...

Hív és vár Téged is a nemzeti engesztelést végző Jerikó zarándoklat keleten Debrecen felé közeledve, nyugaton Csurgóba érve Barcshoz közeledve. Érezzük a szorító szükségét annak, hogy az Úrhoz forduljunk, de ahogyan egy újszülöttnek sem elég, ha csak kérjük Istentől, hogy formálja értékes felnőtté, hanem pelenkázni, etetni, fáradni kell érte, úgy nemzetünkért sem elég csak kérnünk, hanem bele kell tennünk kéréseinkbe a magunk idejét, fáradtságát, önmegtagadását lemondását. Így kezdjük meg ezzel az idei zarándoklatunkkal a nemzeti engesztelés évét. " Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodákat tesz közöttetek" -szólít fel Józsué könyvének igéje. Járjuk körül  saját életünket, megtisztítva minden bűntől, engedetlenségtől, ítélkezéstől, haragtól, megszólástól, tisztátalan és felesleges beszédtől, paráznaságtól, gőgtől, kapzsiságtól, anyagiasságtól, hűtlenségtől, és öltsük magunkra Krisztust! Járjuk körül saját településünket Jézus Szent Vérével betakarva és áldást ké...

"Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk." (Zsid 4,16) RÁ SZORULVA Emlékszem az első apai szigorra! Amikor édesapám nem a leszidást választotta, hanem a könnyeket. Nem volt büntetés, csupán könnyek, amelyek arról árulkodtak, hogy valamit rosszul tettem. S ma már felnőtt fejjel látom, hogy ennél jobban nem is történhetett volna. A fenyítés ereje csekély az együttérzéséhez képest. A bizalom életünkben nagy szerepet játszik. Az elmúlt héten az építkezésen az egyik asszony így kezdte mondandóját: "Tiszteletes úr, elmondom, mert akik itt ülnek, azokkal mind bizalmas vagyok..." - mekkora megtiszteltetés, hogy most már mi is bizalmasok lettünk! Egyszerű kis történetek, amelyek formálják és alakítják életünket, és nem mondhatom azt, hogy csupán "az én életemet", mert társadalmi viszonyainkra is teljes mértékben kihatnak; tapasztalataim alapján nagy hatást ...

Szeptember 10. "Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható." (Jel 1,8) Találkozásaink alkalmával, amikor ismeretlenül mutatkozunk be egymásnak, általában a másik ember nevét rögtön elfelejtjük, de amit utána mond magáról, az megmarad. Minél érdekesebbet vagy fontosabbat mond, annál jobban törekszünk arra, hogy újra megtudjuk a nevét, és már nevén szólítsuk, jelezve tiszteletünket, érdeklődésünket. Istenről sokan tudják, hogy kicsoda. Ismerik a Bibliából, hittanóráról, a szószékről, például Fián keresztül a filmekből is; Isten az általános műveltség része. Ennek ellenére Európa-szerte százmilliók közönyét szenvedi el a Mindenható. Nem trendi róla és Fiáról beszélgetni, a közbeszédből kikopott, spirituális mélységeket máshonnan is be lehet gyűjteni, a Szentírás Istene kiment a divatból, már a neve is el van felejtve. Mégis, amikor sze...

Szeptember 11. "Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja." (Róm 10,12 Különleges ez a nap. Terrortámadások sokkoló képei, hírei 2001-ből. Azóta ismét háborúban áll az USA. Szövetségében mi, magyarok is részt veszünk békefenntartásban, újjáépítésben. Tábori lelkészként magam is szolgáltam fél évig Afganisztánban. Osztottam úrvacsorát amerikai katonáknak is. Közülük egy rövidesen súlyos sérülést szenvedett. Járőr társával együtt imádkoztunk a felépüléséért. Mélységes a szegénység Afganisztánban az európai színvonalhoz képest. Ezt tudva, éppen ezen a napon könnyen megkérdőjelezhetnénk igénk igazságát. Nincs különbség nép és nép között? Ország és ország között? Földrész és földrész között? Valóban bőkezű Isten mindenkihez? Van-e, lesz-e társadalmi, gazdasági igazságosság? Pál apostol itt nem egy igazságos elos...

   2015. szeptember 8. – Kedd, Szűz Mária születése, Kisboldogasszony    Jézus  Krisztus  születése  így   történt:  Anyja,  Mária,  jegyese   volt    Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket    fogant méhében  a Szentlélektől.  A  férje, József  igaz ember  volt,  nem    akarta őt megszégyeníteni,  ezért úgy határozott,  hogy titokban  bocsátja    el. Míg ezen  töprengett, megjelent  neki álmában  az Úr  angyala, és  így    szólt: ,József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert    a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit  Jézusnak    nevezel, mert ő váltja meg a népét bűneitől.” Mindez pedig azért  történt,    hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:   ...

Ma van szeptember 7.  Huszonnégy napja indult a Jerikó zarándoklat, és a mai, valamint  holnapi pihenőnap után még 22 nap van hátra belőle. Vagyis az út felén túl vagyunk. A gyorsmérleg azt mutatja, hogy idén kissé lanyhább az érdeklődés (nincs az idén önkormányzati választás, amire voksokat kéne gyűjteni),  de ahol várnak, készülnek, és ebből van több, ott még nagyobb ereje van a Lélek működésének. Van indok az imára, az engesztelésre, közbenjárásra (ukrán válság a határtól nem messze, migránsinvázió). Az érdekes az, hogy Isten még akkor adta az indítást erre, amikor még ezeknek nyomuk sem volt. Hála a Mindenható Istennek, és köszönet minden közreműködőnek: atyáknak, polgármestereknek, helyi lelkes szervezőknek, az engesztelésben társainknak, az útvonal ütemezett kaszálását végző közútkezelőknek, befogadó és anyagi áldozatokat hozó vendéglátóknak, finom vacsorákat, süteményeket, pogácsát, lapcsánkát varázsolóknak, a zarándoklatot pénzadománnyal támogatóknak. és különö...

Szeptember 7. "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett." (Jel 4,11) Nagyon jólesik, amikor a munkámat megdicsérik. A főztömet gyakran. Annak látható és érezhető a sikere. Az igehirdetésemet is. Abban a reményben hallgatom a dicséretet, hogy nem csak hízelgés, s valóban tudtam adni. Azért van olyan, amikor várom a dicséretet, az elismerést, és nem kapom meg vagy nem fedezem fel. Itt élünk, a talpunk alatt a föld, az orrunkban az őszi illatok, az érő szőlő, az erjedő must szaga, a nyár utáni állapot, a természet ezer arca, s mindez oly csodálatos. Növények és állatok, őszi zápor, az égen a csillagok, és mindez oly csodálatos. Ó, milyen kevés szó hangzik el, milyen kevés dicséret az alkotó, a Teremtő felé! S itt vagyunk, megannyi ember: a kicsi gyermek bizalmat árasztó tekintete és nyiladozó értelme elbűvöl, a nagyobbacska játékos kedve és kreativitása cs...

Szeptember 5. "Ez a szeretet, és nem az, hogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,10) "Az ő szeretete olyan nagy, hogy fel sem mérhetem, nem tudja felfogni az emberi értelem. Mikor bűneim súlya alatt a Golgotára ment, meghalt azért, hogy én örökké éljek. Ő Jézus, ő Jézus, ő Jézus, Megváltóm!" Ez a gyerekének jutott eszembe igénk kapcsán. Sokszor mondjuk, hogy szeretjük Istent. De hogyan, mennyire? Talán úgy, hogy olvassuk igéjét, imádkozunk, eljárunk a gyülekezeti alkalmakra, és esetleg anyagilag is hozzájárulunk a gyülekezet fenntartásához? Amikor így élünk és teszünk, az vajon azért van, mert valóban Istent szeretjük? Ezek a cselekedeteink inkább arról tanúskodnak, hogy önmagunkat szeretjük, mert titokban azt várjuk Istentől, hogy szeressen minket ezekért az "áldozatainkért". Ő azonban nem a cselekedeteinkért szeret, és nem viszontszeret minket, hanem úgy szeret, ahogyan e...

Szeptember 6. Ezt a felszólítást sokszor hallom, amikor Budapesten buszra vagy villamosra szállok. Vigyázzunk az értékeinkre, mert vagy megdolgoztunk értük, vagy ajándékként kaptuk. Vigyázzunk az egészségünkre, a kapott képességeinkre. Amikor Jézus elküldi a tanítványait, nagy felhatalmazással teszi. Hirdethetik az örömhírt, elközelített a mennyek országa. Hatalmat kaptak arra, hogy betegeket gyógyítsanak, halottakat támasszanak fel, ördögöt űzzenek ki. Jézus isteni erőkkel ruházza fel őket. Ahol a tanítványok hűségesen végzik a rájuk bízott feladatokat, ott Isten hatalma mutatkozik meg. Mindez milyen árfolyamon keljen el? Ingyen kaptátok, megdöbbentő, hogy a pénz vezérelte világban mennyi mindent kapunk ingyen: napsütést, esőt, jó szót, hitet, reményt, Isten ezernyi ajándékát. Ingyen adjátok. Élni a kapott ajándékokkal gazdagító érzés, visszaélni vele az Isten megcsúfolása. A piacosított kegyelem a Jézus iránti hűtlenség egyik legbiztosabb jele. Szerző: Varsányi Ferenc

Kedves testvérek! Ma Karcsára érkeztünk meg Sárospatakról. Isten angyalai gondoskodtak rólunk Hollóházán, Pálházán, és Sárospatakon, csak nem volt szárnyuk. Gazdagok a hitben, bőkezűek a szeretetben, Isten lelke lakik bennük. A másik oldalon is az élő hit, az erős remény, és a pazarló szeretet áradt felénk. Isten építkezik, és a keze tele ajándékokkal. Kérlek benneteket, hogy induljatok el az engesztelésben, szentelődjetek meg a hitben, hogy megtapasztalhassátok az Atya átölelő gondviselését a mindennapok apró  jeleiben!

Szeptember 2. "Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben; dicsérték Istent, és kedvelte őket az egész nép. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel." (ApCsel 2,46-47) A kezdetekbe kapunk bepillantást. Az ősgyülekezet életének egy pillanatképe villan fel előttünk. Együtt a gyülekezet Isten színe előtt imádságban, dicséretben, majd házanként úrvacsorai közösségben. Isten Lelke munkálkodik, a gyülekezet növekszik. Mindenki részt vesz az apostoli tanításban, a közösségben. Mindenük közös volt, nem volt különbség a gyülekezeti tagok között. A fejlődő, növekedő ősgyülekezet példaképpen állhat előttünk el-elfogyó gyülekezeteinkben, növekedésre váró egyházunkban. A növekvő gyülekezet kulcsa az Isten színe előtti egyetértés. Bár akkor is voltak különbségek az emberek között, a templomban ezek mégis eltűntek. Ha Isten előtt egy közösség együt...

Szeptember 3. "[Ő] Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt..." (Fil 2,6-7) Mi, emberek néha nagyon nehezen szánjuk rá magunkat arra, hogy adjunk. Hogy a magunkéból valamit elvegyünk, valamiről lemondjunk a másik javára. Hiszen nekünk is szükségünk van mindenre. Egyébként is "miért pont én"? Ha mégis eljutunk addig, hogy adnunk kell, még akkor is jól meggondoljuk, hogy egyáltalán érdemes-e időt, fáradságot, pénzt áldozni. Mi, emberek mindent feltételekhez kötünk, mindent meg akarunk érteni, mindennek látni akarjuk az útját és a gyakorlati hasznát. Ez a mi nyomorúságunk. Nehezen szakadunk el a megszerzettől, a láthatótól, az irányítás képzetétől. Attól a valóságnak hitt illúziótól, hogy mi irányítunk. Bármit. Isten nem ilyen. Ő nálunk sokkal nagyvonalúbb! Valóságosan ad, mert szükség van rá. Időt szán ránk, mert tudja, hogy milyen fájd...