"Jézusom, bízom Benned!" Hányszor mondod ezt ki naponta?
Július 7.
"...Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi
vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig
szilárdan megtartjuk." (Zsid 3,6)
Amikor néhány évvel ezelőtt Amerikában voltam ösztöndíjon, az
egyik tantárgy, amit felvettem, Pál apostolnak a rómaiakhoz írott
levelének magyarázata volt. Mind a mai napig emlékszem rá, amikor a
professzorunk Róm 15,4-gyel kapcsolatban a reménységről beszélt:
Minden, amit Isten a Szentírásban mond nekünk, azért van megírva,
hogy reménységünk legyen! Isten igéje az igazságot ismerteti meg
velünk (Jn 17,17), és az evangélium, az örömhír számunkra éppen
az, hogy az igazság nem kétségbeejtő és borzalmas, hanem
gyönyörű, és minden reményünket fölülmúlja!
Az igazság annak reményteljes, aki hisz Jézus Krisztusban. És
micsoda reménységünk van őbenne! Aki Jézussal él, az a mindenható
Isten szeretetét megtapasztalva él már itt a földön, halála után
pedig minden fájdalomtól, minden szenvedéstől, minden bűntől
megszabadítja őt az Isten Fia, és örökké élhet vele a mennyben
tökéletes boldogságban. Ezzel a reménységgel lehet dicsekedni! Sőt
ezzel a reménységünkkel kell is dicsekednünk! Hirdetnünk kell a sok
fájdalom, csalódottság, kiábrándultság és reménytelenség
közepette, ami gyakran körülvesz bennünket, és minket is támad,
hogy az élet Ura meghalt értünk a kereszten, de feltámadt, és
azóta is él és uralkodik örökkön-örökké! És mindenkit hív
magához!
Mi vagyunk az ő háza, az ő háza népe, ha bízunk benne és hűek
maradunk hozzá. Bár a Sátán, a hazugság atyja mindent megtesz, hogy
elszakítson minket tőle, nekünk mégis ragaszkodnunk kell hozzá,
hiszen minden örömöt és áldást és az örök életünket is tőle
kapjuk! Ő mindig hű marad hozzánk, bármit tegyünk is ellene.
Bármennyire is elfordultunk tőle, ő mindig tárt karokkal vár
minket, mert szeret! Legyünk mi is hűek hozzá, és dicsekedjünk az
örökkévaló és felülmúlhatatlan reménységünkkel, amelyet
őbenne kaptunk Istentől!
Szerző: Dobó Dániel
