Imaharcra fel!
Drága Testvéreim!
A hit hirnökei vagyunk, Krisztus nagykövetei. Ezzel a méltósággal, és egyben alázattal vegyük fel hátizsákunk, csatoljuk be derekunkon az igazság övét, öltözzünk az igazság páncéljába, kössük fel a készség saruját, vegyük fel a hit pajzsát, húzzuk fejünkre az üdvösség sisakját, és ragadjuk kézbe a lélek kardját, az Isten Igéjét. Megvan? Akkor indulhatunk!
„Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk” Zsid 4,16
Az irgalmasság feltétele a szomjúság, forrása a szeretet.
A zarándoklat forrása, központja és megcselekvője a Mindenható Isten, aki ki akarja árasztani nemzetünkre Szentlelkét, irgalmát, szét akarja osztani kincseit. De van-e, aki meghallja hívó szavát?
„Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja.” Gal 6,7
Akkor odalépek Isten oltárához, örömöm Istenéhez. Ujjongva dicsőítlek citerával, Uram, én Istenem. Zs 43,4
Ezzel a lélekkel, a hála és bizalom érzésével indulunk el, hogy Isten kezébe tegyük le nemzetünk sorsát, jövőjét.
Te, kedves Testvér, hol is csatlakozol a nemzetért mondott engeszteléshez?
"Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja" 2 Kor 6,2
