Bizalom és imádság
Július 26.
- Látjátok ezt a két kosarat? Fogjátok, menjetek a folyóhoz, s hozzatok benne vizet.
Az ifjak el is szaladtak, s a folyónál telemerítették a kosarakat. Igen ám, de amíg visszaértek, szinte egy csepp víz sem maradt azokban. Ekkor ezt mondta Isten embere:
- Próbáljátok meg még egyszer, hátha marad benne mégis valami, míg visszaértek. - De másodszor sem változott a helyzet. Ekkor tovább biztatta őket:
- Menjetek, és próbálgassátok egészen addig, míg egyszer csak hátha sikerül mégis hoznotok vizet abban kosárban.
Az egyikük hamar abbahagyta a teljesen értelmetlennek tűnő vállalkozást. A másik azonban kitartóan, újra meg újra lement a folyóhoz, merített a kosárba, és megpróbált vizet hozni. Idővel azután megint előjött barlangjából a remete, s megkérdezte:
- No, most már talán tudjátok ti is, hogy hogyan kell imádkozni. - Mire a feladatot egy-kettőre feladó fiú visszakérdezett:
- Ugyan mi köze van ennek az imádsághoz?
- Hát az - felelte a sivatagi atya -, hogy miközben megpróbáltatok a kosárban vizet hozni a folyóról, jóllehet ez nem sikerült, nézd meg azonban a társad kosarát! A tied ugyanolyan szutykos, mint azelőtt, ám az övé időközben teljesen megtisztult. Hát így van ez az imádsággal is...
A hívő ember létszükséglete az imádság, akárcsak a táplálkozás vagy a tisztálkodás. Fontos a rendszeresség, és hogy imádságainkban ne az önzés, még kevésbé a vállalkozó szellem motiváljon, sokkal inkább Krisztus példája s az ő Szentlelke. A Lélek ajándéka többek között az, hogy naponként mennyei Atyám elé állva, személyes gondolataimon túl szívből tudjam elmondani az Úrtól tanult imádságot s benne a kérést: legyen meg a Te akaratod!
"Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket." (1Jn 5,14)Egy ókori mondában két fiatalemberről olvasunk, akik felkerestek egy sivatagi remetét. Arra kérték, hogy magyarázza meg az imádság értelmét, és tanítsa meg őket imádkozni. A remete így szólt hozzájuk:
- Látjátok ezt a két kosarat? Fogjátok, menjetek a folyóhoz, s hozzatok benne vizet.
Az ifjak el is szaladtak, s a folyónál telemerítették a kosarakat. Igen ám, de amíg visszaértek, szinte egy csepp víz sem maradt azokban. Ekkor ezt mondta Isten embere:
- Próbáljátok meg még egyszer, hátha marad benne mégis valami, míg visszaértek. - De másodszor sem változott a helyzet. Ekkor tovább biztatta őket:
- Menjetek, és próbálgassátok egészen addig, míg egyszer csak hátha sikerül mégis hoznotok vizet abban kosárban.
Az egyikük hamar abbahagyta a teljesen értelmetlennek tűnő vállalkozást. A másik azonban kitartóan, újra meg újra lement a folyóhoz, merített a kosárba, és megpróbált vizet hozni. Idővel azután megint előjött barlangjából a remete, s megkérdezte:
- No, most már talán tudjátok ti is, hogy hogyan kell imádkozni. - Mire a feladatot egy-kettőre feladó fiú visszakérdezett:
- Ugyan mi köze van ennek az imádsághoz?
- Hát az - felelte a sivatagi atya -, hogy miközben megpróbáltatok a kosárban vizet hozni a folyóról, jóllehet ez nem sikerült, nézd meg azonban a társad kosarát! A tied ugyanolyan szutykos, mint azelőtt, ám az övé időközben teljesen megtisztult. Hát így van ez az imádsággal is...
A hívő ember létszükséglete az imádság, akárcsak a táplálkozás vagy a tisztálkodás. Fontos a rendszeresség, és hogy imádságainkban ne az önzés, még kevésbé a vállalkozó szellem motiváljon, sokkal inkább Krisztus példája s az ő Szentlelke. A Lélek ajándéka többek között az, hogy naponként mennyei Atyám elé állva, személyes gondolataimon túl szívből tudjam elmondani az Úrtól tanult imádságot s benne a kérést: legyen meg a Te akaratod!
Szerző: Blázy Árpád
