Jézus békéje
Július 16
Jézus egyik legismertebb szava ez az ige, amelyet az úrvacsorai
liturgiában hallhatunk újra és újra istentiszteleteinken: békesség
néktek! Shalom!
Ez az egyik legősibb köszöntési forma, amely Jézusnál új
értelmet nyert. A béke nála nem csupán a háború hiányát jelenti,
hanem sokkal többet. Béke, amely testi-lelki-szellemi síkon is
érezhető. Benne van a nyugalom és benne van a teljesség. Jézus
máshol azt is mondja, hogy "az én békémet" adom nektek. Vagyis az
"övé" nem olyan, mint a "miénk"! A "miénk" sokszor nem is hasonlít
az "övére".
Nekünk, embereknek a háborúk, a csaták mindig csak fájdalmat és
halált hoztak. Az emberiség egy-egy világégés után megfogadta,
hogy ilyet soha többet nem tesz. És mégis mindig jött az újabb
békétlenség. Mert nem vigyáztunk rá, mert nem tudtuk megőrizni a
békességet, bármennyire is vágytunk rá korábban. A keresztény
ember békességre törekvő kell hogy legyen. Mindenhol a világon
megpróbálja az embereket a közösség, a család, a lakóhely, a
munkahelyi kollektíva. De be kell vallanunk valami nagyon fontosat!
Nehezen alkalmazkodunk, s a mai világ rohanása még fokozza a
feszültséget. Házasságok, baráti kötelékek szakadnak el, emberek
emberektől mindenféle értelemben távol kerülnek. Pedig az Úr
minket is azzal küldött ki a világba, hogy igyekezzünk megőrizni a
békességet mindenhol.
Sokszor vallunk ebben kudarcot, mert nem tudunk felejteni, miközben
Istentől azt kérjük a magunk bűneivel kapcsolatban, hogy ő felejtse
el azokat. Nem tudunk másokat meghallgatni, miközben azt kérjük
Istentől, hogy minket hallgasson meg. Nem tudjuk vagy nem sikerül
megőrizni a békességet. Saját erőből ez sokszor nem megy. De mai
igénk szerint Jézus ígéri és adja nekünk a békességet, hogy azt
mi másoknak is továbbsugározzuk. Éljünk ezzel a lehetőséggel!
Szerző: Molnár József
"Jézus erre ismét ezt mondta nekik: Békesség néktek! Ahogyan
engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." (Jn 20,2
Jézus egyik legismertebb szava ez az ige, amelyet az úrvacsorai
liturgiában hallhatunk újra és újra istentiszteleteinken: békesség
néktek! Shalom!
Ez az egyik legősibb köszöntési forma, amely Jézusnál új
értelmet nyert. A béke nála nem csupán a háború hiányát jelenti,
hanem sokkal többet. Béke, amely testi-lelki-szellemi síkon is
érezhető. Benne van a nyugalom és benne van a teljesség. Jézus
máshol azt is mondja, hogy "az én békémet" adom nektek. Vagyis az
"övé" nem olyan, mint a "miénk"! A "miénk" sokszor nem is hasonlít
az "övére".
Nekünk, embereknek a háborúk, a csaták mindig csak fájdalmat és
halált hoztak. Az emberiség egy-egy világégés után megfogadta,
hogy ilyet soha többet nem tesz. És mégis mindig jött az újabb
békétlenség. Mert nem vigyáztunk rá, mert nem tudtuk megőrizni a
békességet, bármennyire is vágytunk rá korábban. A keresztény
ember békességre törekvő kell hogy legyen. Mindenhol a világon
megpróbálja az embereket a közösség, a család, a lakóhely, a
munkahelyi kollektíva. De be kell vallanunk valami nagyon fontosat!
Nehezen alkalmazkodunk, s a mai világ rohanása még fokozza a
feszültséget. Házasságok, baráti kötelékek szakadnak el, emberek
emberektől mindenféle értelemben távol kerülnek. Pedig az Úr
minket is azzal küldött ki a világba, hogy igyekezzünk megőrizni a
békességet mindenhol.
Sokszor vallunk ebben kudarcot, mert nem tudunk felejteni, miközben
Istentől azt kérjük a magunk bűneivel kapcsolatban, hogy ő felejtse
el azokat. Nem tudunk másokat meghallgatni, miközben azt kérjük
Istentől, hogy minket hallgasson meg. Nem tudjuk vagy nem sikerül
megőrizni a békességet. Saját erőből ez sokszor nem megy. De mai
igénk szerint Jézus ígéri és adja nekünk a békességet, hogy azt
mi másoknak is továbbsugározzuk. Éljünk ezzel a lehetőséggel!
Szerző: Molnár József
