A Táborhegy boldogsága-közösségben Istennel
Július 8.
Az apostolok szem- és fültanúi voltak Jézus életének és
csodáinak. Látták, hogy szeretett Mesterük hogyan szenved halált a
kereszten. A feltámadt Jézussal is találkoztak, és a vele való
közösség teljesen átformálta az életüket. Újból meglátták
őt, és örömüket többé nem vehette el senki. A nádszál
tanítványok erős oszlopokká formálódtak. A Szentlélek kiáradása
után igyekeztek másokat is bevonni az Úr Jézussal való boldog
közösségbe. Erővel és hatalommal hirdették a bűnből szabadulást
hozó Isten Fiát. Péter levelében így ír: "Mert nem kitalált
meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus
hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni
fenségének."
Hányan vannak, akik ma "hiszem, ha látom" meggyőződés szerint
élnek. Életük tele van megszámlálhatatlan csodával, mégis mintha
valami akadályozná látásukat. Az énekköltő így vall erről: "Ma
is hányan vándorolnak / Bánatlepte utakon. / Terhek alatt
roskadoznak. / Lelkük csupa fájdalom. / Sokan árván, egymagukban /
Sírnak gyötrő bánatukban, / Míg Jézus nem kérdi meg: / Miért
nehéz a szíved?"
Lehetséges jelek keresése helyett, kétségek, bűnök súlya alól
látásra, Jézusban való hitre jutni? Lehet élő közösségbe
kerülni az Atyával és az ő Fiával? Igen! Füle Lajos költő írja:
"Van, aki néz, van, aki lát, de aki meglát, az az áldott, mert
VALAKIT végre meglátott, Ki által lett s van e világ." Rábízhatjuk
bátran magunkat a Szentlélekre, akinek van hatalma arra, hogy
nézelődésből látásra, felismerésre vezessen. Ő elvégezi
bennünk munkáját az ige olvasásakor, hogy a halott betűk élő
sorokká változzanak. A küldetésünk az, ha az Úr tanítványai
vagyunk, hogy a körülöttünk élőkhöz is elérkezzen az Isten országa. Induljunk örömmel, vezetve másokat is abba az áldott
közösségbe, amely ma is biztos oltalom!
Szerző: Melich Mihály
"Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy
nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig
közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal." (1Jn
1,3)
Az apostolok szem- és fültanúi voltak Jézus életének és
csodáinak. Látták, hogy szeretett Mesterük hogyan szenved halált a
kereszten. A feltámadt Jézussal is találkoztak, és a vele való
közösség teljesen átformálta az életüket. Újból meglátták
őt, és örömüket többé nem vehette el senki. A nádszál
tanítványok erős oszlopokká formálódtak. A Szentlélek kiáradása
után igyekeztek másokat is bevonni az Úr Jézussal való boldog
közösségbe. Erővel és hatalommal hirdették a bűnből szabadulást
hozó Isten Fiát. Péter levelében így ír: "Mert nem kitalált
meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus
hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni
fenségének."
Hányan vannak, akik ma "hiszem, ha látom" meggyőződés szerint
élnek. Életük tele van megszámlálhatatlan csodával, mégis mintha
valami akadályozná látásukat. Az énekköltő így vall erről: "Ma
is hányan vándorolnak / Bánatlepte utakon. / Terhek alatt
roskadoznak. / Lelkük csupa fájdalom. / Sokan árván, egymagukban /
Sírnak gyötrő bánatukban, / Míg Jézus nem kérdi meg: / Miért
nehéz a szíved?"
Lehetséges jelek keresése helyett, kétségek, bűnök súlya alól
látásra, Jézusban való hitre jutni? Lehet élő közösségbe
kerülni az Atyával és az ő Fiával? Igen! Füle Lajos költő írja:
"Van, aki néz, van, aki lát, de aki meglát, az az áldott, mert
VALAKIT végre meglátott, Ki által lett s van e világ." Rábízhatjuk
bátran magunkat a Szentlélekre, akinek van hatalma arra, hogy
nézelődésből látásra, felismerésre vezessen. Ő elvégezi
bennünk munkáját az ige olvasásakor, hogy a halott betűk élő
sorokká változzanak. A küldetésünk az, ha az Úr tanítványai
vagyunk, hogy a körülöttünk élőkhöz is elérkezzen az Isten országa. Induljunk örömmel, vezetve másokat is abba az áldott
közösségbe, amely ma is biztos oltalom!
Szerző: Melich Mihály
