Az egyetlen Te vagy
Július 5.
Ahogyan minket is kihúzott már életünk során a nyomorúságból; azokban a pillanatokban váltunk egyetlenné, amikor nekünk volt szükségünk segítő kezére. Egy közismert énekszám így kezdődik: "Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen..." Igen, lehetünk mi is azok, akiknek utánamegy a pásztor, és nem hagy vergődni bennünket, hanem megfogja a kezünket és segít. Akinek gyermeke van, ismeri azt az érzést, amikor egy pillanatra eltűnik a gyermek a szeme elől. Édesanyaként én is jártam már úgy, hogy gyermekem kiment az utcára, és elindult a maga feje után. Amikor észrevettem, hogy a gyermek kiszökött, futottam utána, de egy furgon vezetője már érkezett is vele vissza. Az öröm, amikor megvan az elveszett, leírhatatlan! Szinte repesünk mi, szülők, és nem kezdjük el bizonygatni a magunk igazát.
Kedves testvérem! Te is lehetsz az egyetlen! Megnyerhet az Úr, de el is veszhetsz a számára. Lehet, hogy nemrég még a másik oldalon voltál, azonban könnyen átkerülhetsz oda, ahová nem is gondolnád! De az Úr örömmel megy utánad.
"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében..." (Lk 15,4-5)A gyülekezet tagjai között is vannak olyanok, akik az újonnan érkezőket nem fogadják kitörő örömmel. Félve vagy gyanakodva méregetik az újonnan érkezőt, bizalmatlanok. Esetleg éppen ellenkezőleg, többet szeretnének rábízni, mint amit elbírna a lelke. Sajnos néhányan mintha magasabb pozícióban is tudnák magukat. Elfelejtik, hogy ők is voltak hasonló helyzetben, hasonló körülmények között, esetleg mélységekben is. Mégis számítottak Uruknak, és nem maradtak ott, mert a pásztor értük ment és utánuk nyúlt a verembe. Annyira fontos volt, számított, hogy a többit otthagyta, mert esélyt adott neki. Akkor a megmentett egyetlenné vált, a legfontosabbá abban a pillanatban. A pásztor nem mérlegelt, hanem kihúzta őt a mélyből.
Ahogyan minket is kihúzott már életünk során a nyomorúságból; azokban a pillanatokban váltunk egyetlenné, amikor nekünk volt szükségünk segítő kezére. Egy közismert énekszám így kezdődik: "Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen..." Igen, lehetünk mi is azok, akiknek utánamegy a pásztor, és nem hagy vergődni bennünket, hanem megfogja a kezünket és segít. Akinek gyermeke van, ismeri azt az érzést, amikor egy pillanatra eltűnik a gyermek a szeme elől. Édesanyaként én is jártam már úgy, hogy gyermekem kiment az utcára, és elindult a maga feje után. Amikor észrevettem, hogy a gyermek kiszökött, futottam utána, de egy furgon vezetője már érkezett is vele vissza. Az öröm, amikor megvan az elveszett, leírhatatlan! Szinte repesünk mi, szülők, és nem kezdjük el bizonygatni a magunk igazát.
Kedves testvérem! Te is lehetsz az egyetlen! Megnyerhet az Úr, de el is veszhetsz a számára. Lehet, hogy nemrég még a másik oldalon voltál, azonban könnyen átkerülhetsz oda, ahová nem is gondolnád! De az Úr örömmel megy utánad.
Szerző: Valentínyi Erzsébet
