Napi Igék: június 30. kedd
Ter 19,15-29
Amikor aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: ,,Kelj fel, vedd feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága miatt!’’ És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki. Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: ,,Mentsd az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!’’ Ám Lót azt mondta nekik: ,,Kérlek, uram, hiszen kegyelmet talált előtted szolgád, s nagy volt irgalmasságod, amelyet velem cselekedtél, hogy megmentsd az életemet! Nem menekülhetek a hegyre, mert akkor utolérhet a veszedelem, és meghalok. Egy város közel van itt, oda elfuthatnék. Kicsi az, ott megmenekülhetek -- ugye valóban kicsi az? - és életben maradhatok.’’ Erre azt válaszolta neki: ,,Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál. Siess, és menekülj oda, mert semmit sem tehetek, amíg be nem érsz oda.’’ -- Ezért nevezték el azt a várost Coárnak. Éppen akkor jött fel a nap a földre, amikor Lót bement Coárba. Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól az égből Szodomára és Gomorrára, és elpusztította Isten ezeket a városokat, és az egész környéket, a városok minden lakóját, s a föld minden növényét. Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott. Amikor aztán Ábrahám felkelt reggel, és onnan, ahol azelőtt az Úrral állt, letekintett Szodomára és Gomorrára és a környék egész földjére, azt látta, hogy olyan füst száll fel a földből, mint az olvasztókemence füstje. Így tehát Isten, amikor elpusztította a környék városait, megemlékezett Ábrahámról, és kimentette Lótot azoknak a városoknak a pusztulásából, amelyekben lakott.
Mt 8,23-27
Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai. És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Odajöttek és felkeltették: ,,Uram, ments meg, elveszünk!’’ Ő azt mondta nekik: ,,Mit féltek, kishitűek?’’ Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: ,,Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?’
Milyen csodálatos a mai két Ige. Milyen nagyszerű a párhuzam, és vígasztaló, ugyanakkor elgondolkodtató a befejezés.
Csapás elől menekül Lót a családjával, elemi csapás miatt menekülnek Jézushoz a tanítványok a tengeren.
Szodoma a bűn városa. Majdnem olyan, mint a világ uraként elismert, de bűnben fetrengő egykori Róma, vagy mint a mai "civilizált" világ, mely megtagadta Istenét, és veszélyesen süllyed az erkölcsi posványban. Sokan letargikusan nyilatkoznak a mai helyzetről, mások szkeptikusak. A legtöbben azonban látszólag elfogadják az eléjük tálalt szemléletet: ez van. De hányan vannak, vagyunk, akik radikális és eltökélt állhatatossággal vallják és hirdetik az isteni igazságot? Hány Lót van köztünk, aki tiszta tud maradni ebben a szennyáradatban?
Az Ige azt hirdeti, hogy a mindenkori szodomákra megsemmisítő pusztulás vár. A bűnnel átitatott, bűnben felépített birodalmak szégyenletes véget érnek. De Isten mindig gondot visel az övéire.
Szemléletes és beszédes az ellentét az evangéliumban: Jézus békésen alszik, a vihar, a kinti világ tombol, őrjöng, a tanítványok félnek. Nem így van ez ma is?
S nem ad erőt a látott csodák nagy száma sem. Hallották az apostolok a Hegyi Beszéd fenséges szavait, láttak több csodát, de még elnehezült a szívük. Akár magunkat látnánk. És olyan sokszor kifakadunk mi is: Uram, ments meg, elveszünk! De megláthatjuk a győzelmes Krisztust, aki felkel, és parancsol a minket fenyegető világnak, s közben halkan megfedd: Mit féltek, kicsinyhitűek?
Ugye milyen nagyszerű a mi Istenünk?
Amikor aztán megvirradt, így sürgették őt az angyalok: ,,Kelj fel, vedd feleségedet és két lányodat, hogy el ne vessz te is a város gonoszsága miatt!’’ És mivel késedelmeskedett, a férfiak megragadták a kezét, a felesége kezét, és a két leányáét, mert az Úr megkegyelmezett neki. Kivezették, a városon kívül elengedték, és így szóltak hozzá: ,,Mentsd az életedet! Ne tekints hátra, és meg ne állj az egész környéken, hanem menekülj a hegyre, hogy el ne vessz te is!’’ Ám Lót azt mondta nekik: ,,Kérlek, uram, hiszen kegyelmet talált előtted szolgád, s nagy volt irgalmasságod, amelyet velem cselekedtél, hogy megmentsd az életemet! Nem menekülhetek a hegyre, mert akkor utolérhet a veszedelem, és meghalok. Egy város közel van itt, oda elfuthatnék. Kicsi az, ott megmenekülhetek -- ugye valóban kicsi az? - és életben maradhatok.’’ Erre azt válaszolta neki: ,,Íme, ebben is meghallgatom kérésedet, s nem dúlom fel azt a várost, amelyért szóltál. Siess, és menekülj oda, mert semmit sem tehetek, amíg be nem érsz oda.’’ -- Ezért nevezték el azt a várost Coárnak. Éppen akkor jött fel a nap a földre, amikor Lót bement Coárba. Ekkor az Úr kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól az égből Szodomára és Gomorrára, és elpusztította Isten ezeket a városokat, és az egész környéket, a városok minden lakóját, s a föld minden növényét. Lót felesége pedig, aki hátratekintett, sóoszloppá változott. Amikor aztán Ábrahám felkelt reggel, és onnan, ahol azelőtt az Úrral állt, letekintett Szodomára és Gomorrára és a környék egész földjére, azt látta, hogy olyan füst száll fel a földből, mint az olvasztókemence füstje. Így tehát Isten, amikor elpusztította a környék városait, megemlékezett Ábrahámról, és kimentette Lótot azoknak a városoknak a pusztulásából, amelyekben lakott.
Mt 8,23-27
Amikor beszállt a bárkába, követték őt a tanítványai. És íme, olyan nagy vihar támadt a tengeren, hogy a bárkát elborították a hullámok. Ő pedig aludt. Odajöttek és felkeltették: ,,Uram, ments meg, elveszünk!’’ Ő azt mondta nekik: ,,Mit féltek, kishitűek?’’ Majd fölkelt, rászólt a szelekre és a tengerre, s nagy csendesség lett. Az emberek pedig elcsodálkoztak és így szóltak: ,,Kicsoda ez, hogy még a szelek és a tenger is engedelmeskednek neki?’
Milyen csodálatos a mai két Ige. Milyen nagyszerű a párhuzam, és vígasztaló, ugyanakkor elgondolkodtató a befejezés.
Csapás elől menekül Lót a családjával, elemi csapás miatt menekülnek Jézushoz a tanítványok a tengeren.
Szodoma a bűn városa. Majdnem olyan, mint a világ uraként elismert, de bűnben fetrengő egykori Róma, vagy mint a mai "civilizált" világ, mely megtagadta Istenét, és veszélyesen süllyed az erkölcsi posványban. Sokan letargikusan nyilatkoznak a mai helyzetről, mások szkeptikusak. A legtöbben azonban látszólag elfogadják az eléjük tálalt szemléletet: ez van. De hányan vannak, vagyunk, akik radikális és eltökélt állhatatossággal vallják és hirdetik az isteni igazságot? Hány Lót van köztünk, aki tiszta tud maradni ebben a szennyáradatban?
Az Ige azt hirdeti, hogy a mindenkori szodomákra megsemmisítő pusztulás vár. A bűnnel átitatott, bűnben felépített birodalmak szégyenletes véget érnek. De Isten mindig gondot visel az övéire.
Szemléletes és beszédes az ellentét az evangéliumban: Jézus békésen alszik, a vihar, a kinti világ tombol, őrjöng, a tanítványok félnek. Nem így van ez ma is?
S nem ad erőt a látott csodák nagy száma sem. Hallották az apostolok a Hegyi Beszéd fenséges szavait, láttak több csodát, de még elnehezült a szívük. Akár magunkat látnánk. És olyan sokszor kifakadunk mi is: Uram, ments meg, elveszünk! De megláthatjuk a győzelmes Krisztust, aki felkel, és parancsol a minket fenyegető világnak, s közben halkan megfedd: Mit féltek, kicsinyhitűek?
Ugye milyen nagyszerű a mi Istenünk?
