Napi Igék: június 28. vasárnap
Hisz Isten nem alkotta a halált, és nem leli örömét az élők vesztén. Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág országa! Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.
2,23-25
Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.
Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: ,,Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött’’ [Kiv 16,18].
Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!’’ El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’ Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?’’ Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?’’ Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.’’ Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?’’ Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!’’ Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.’’ De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!’’ -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!’’ -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.
Az összes olvasmány Isten teremtő öröméről,az élet akarásáról szól.
"Isten... azért termtett mindent, hogy legyen"
"Isten...az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,"
Ahogyan Isten megosztotta az Ő életét, "halhatatlannak teremtette", úgy várja el, hogy mi is megosszuk egymással azt, amink van.
Az evangélium is Isten teremtő és megújító szeretetét, állítja elénk, ahogyan a Bölcsesség könyve szól: azért jött Jézus, mert a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba," de Isten "a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta."
A vérfolyásos asszony amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’
Nem kért tőle áldást, nem tartotta szükségesnek, hogy vele foglalkozzon, nem várta el, hogy direkt módon kimondja a gyógyítás szavait. Elegendőnek tartotta, ha hittel megérinti nem is Őt, csak a ruháját. és ezzel tulajdonképpen Jézus isteni lényegét vallotta meg.
Milyen izgalmas, hogy a hittel való érintés és a kiváncsiságból származó érintés között milyen komoly különbség van. A hit megszólítja Isten Lelkét, kulcs Istenhez- a hit isteni erény, melyben erő van.
Vajon Jézus nem tudta, hogy ki fordult hozzá gyógyulásért, de istensége a hozzá közeledő hitre a gyógyulással válaszolt, vagy inkább az a helyes értelmezés, hogy Jézus teret adott ezzel a kérdéssel az asszony tanúságtételének, hogy az asszony gyógyulásának megvallásán kerestül megdicsőüljön az Atya.
Ugyanakkor mennyire tapintatosan tanítja alázatra tanítványait ezáltal is, akik igencsak furcsállják kérdését, s a történtek révén megint tanulnak valamit.
Csodálatos ez a párhuzam a két gyógyítás egymás mellé helyezésével. Jairus, a tekintélyes, köztiszteletben álló vezető (férfi!), és a tisztátalanságot jelentő, kirekesztett, lenézett beteg (nő!).
Ezzel is tanít az evangélista:
Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”
Mi szülök átérezzük Jairus eltökéltségét, hogy minden lehetőséget megragad a lánya gyógyulása érdekében. Leborul az Úr elé, és szinte Jézus karjába helyezi beteg lányát. Ettől kezdve ő a háttérbe kerül, és a hite önálló életre kél.
Az, aki szeme fényeként saját hasonlóságára teremtett és szeret minket, nem tud ellenállni egy szülő kérésének sem, amikor gyermekéért imádkozik.
És megtapasztajuk Jézus csodatételének intimitását:
Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére
elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
Az Ige egyszerre nevel alázatra (vérfolyásos asszony) és határozott radikális cselekedetre(Jairus), hogy legyünk a hit emberei, vigyük minden szégyenünket, nehézségünket Jézus elé,
Valljuk meg aSzentlélek által, hogy
,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’
2,23-25
Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta, a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és követik őt azok, akik az ő oldalán vannak.
Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy tűnjetek ki ebben a jótékonyságban is. Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét, hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: most a ti bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti szűkölködéseteket; hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: ,,Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött’’ [Kiv 16,18].
Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!’’ El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’ Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?’’ Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?’’ Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.’’ Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?’’ Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: ,,Ne félj, csak higgy!’’ Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik: ,,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.’’ De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,,Talíta, kúmi!’’ -- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!’’ -- A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett. Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; majd szólt nekik, hogy adjanak neki enni.
Az összes olvasmány Isten teremtő öröméről,az élet akarásáról szól.
"Isten... azért termtett mindent, hogy legyen"
"Isten...az embert, és saját hasonlóságára és képére alkotta,"
Ahogyan Isten megosztotta az Ő életét, "halhatatlannak teremtette", úgy várja el, hogy mi is megosszuk egymással azt, amink van.
Az evangélium is Isten teremtő és megújító szeretetét, állítja elénk, ahogyan a Bölcsesség könyve szól: azért jött Jézus, mert a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba," de Isten "a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra szánta."
A vérfolyásos asszony amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’
Nem kért tőle áldást, nem tartotta szükségesnek, hogy vele foglalkozzon, nem várta el, hogy direkt módon kimondja a gyógyítás szavait. Elegendőnek tartotta, ha hittel megérinti nem is Őt, csak a ruháját. és ezzel tulajdonképpen Jézus isteni lényegét vallotta meg.
Milyen izgalmas, hogy a hittel való érintés és a kiváncsiságból származó érintés között milyen komoly különbség van. A hit megszólítja Isten Lelkét, kulcs Istenhez- a hit isteni erény, melyben erő van.
Vajon Jézus nem tudta, hogy ki fordult hozzá gyógyulásért, de istensége a hozzá közeledő hitre a gyógyulással válaszolt, vagy inkább az a helyes értelmezés, hogy Jézus teret adott ezzel a kérdéssel az asszony tanúságtételének, hogy az asszony gyógyulásának megvallásán kerestül megdicsőüljön az Atya.
Ugyanakkor mennyire tapintatosan tanítja alázatra tanítványait ezáltal is, akik igencsak furcsállják kérdését, s a történtek révén megint tanulnak valamit.
Csodálatos ez a párhuzam a két gyógyítás egymás mellé helyezésével. Jairus, a tekintélyes, köztiszteletben álló vezető (férfi!), és a tisztátalanságot jelentő, kirekesztett, lenézett beteg (nő!).
Ezzel is tanít az evangélista:
Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”
Mi szülök átérezzük Jairus eltökéltségét, hogy minden lehetőséget megragad a lánya gyógyulása érdekében. Leborul az Úr elé, és szinte Jézus karjába helyezi beteg lányát. Ettől kezdve ő a háttérbe kerül, és a hite önálló életre kél.
Az, aki szeme fényeként saját hasonlóságára teremtett és szeret minket, nem tud ellenállni egy szülő kérésének sem, amikor gyermekéért imádkozik.
És megtapasztajuk Jézus csodatételének intimitását:
Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab testvére
elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek feküdt.
Az Ige egyszerre nevel alázatra (vérfolyásos asszony) és határozott radikális cselekedetre(Jairus), hogy legyünk a hit emberei, vigyük minden szégyenünket, nehézségünket Jézus elé,
Valljuk meg aSzentlélek által, hogy
,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’
Jóságos Jézusom!
Hálát adok Neked hazánkért,
népünkért!
Köszönöm, hogy annyi vész
között mindig Hozzád és Édesanyádhoz menekülhettünk, és oltalmadban
megtartattunk! Köszönöm, hogy újra és
újra kinyújtod kezedet, hogy megtisztíts, felemelj, magadhoz ölelj minket!
Köszönöm, hogy Szentlelked
által Te hívsz minket az életszentségre! Áldd meg különleges, mennyei
áldásoddal ennek az engesztelő zarándoklatnak minden résztvevőjét, tarts távol
tőle minden testi és lelki ártó szándékot! Add, hogy ez az út egyéni és családi
életünkben is megújulást, megszentelődést hozzon! Vidd engesztelésünket Mennyei
Atyád elé, hogy ez az ország felismerje végtelen szeretetedet, bűneiből
megtérjen, kiengesztelődjön Veled és egymással, és édesanyád, a Boldogságos
Szűz Mária országa legyen!
Amen!
