Boldogok vagytok...
Tegnap ünnepeltük az Eucharisztia misztikus valóságában közöttünk maradt Jézus Krisztust, s ma átélhetjük, hogy valóságosan tanít minket a boldogság útjára.
"mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók."
Az Eucharisztia legszentebb szentségében "a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen.... benne ugyanis az egész és teljes Krisztus , az Isten és ember van jelen." (Tridenti Zsinat 13. sessio:Decretum de ss.Eucharistia, 1.kánon: DS 1651)( Ezt sajnos a mai keresztények közül igen sokan nem tudják, nem hiszik, nem vallják. Jézus azonban igen türelmes.)
Szinte sokkolóan izgalmas ez a titok, mert melyikünkben nem fogalmazódott meg a vágy:
"ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt." Kiv 33,13
Nos, hiszem, hogy az Oltáriszentségben kellő alázattal és türelemmel, önátadással és hittel megkaphatjuk, amit Mózes:
Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. 22Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. 23Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
sőt, ennél többet is, hiszen Jézus nem vonul el előttem, hanem értünk van itt. kitárt karral, értünk égő szívvel.
Isten boldogságra hív, de nem terméketlen, önző "maszek" boldogságra, hanem gazdagon áradó és ajándékozó, pazarlóan bőkezű, derűs, communióban megélt boldogságra.
Az én kedvenceim azok az emberek, akik ki tudtak lépni (lehet, hogy először komoly emberi vívódások közepette, de meglépték) az életük saját maguk által megteremtett látszólagos biztonságából a vízre, és hagyták magukat Isten által vezettetni.
Furcsa elképzelni, hogy miképp alakult volna a történelem, ha Mózes megmakacsolja magát, és ragaszkodik a birkaőrzéshez a bizonytalan helyett. Biztos vagyok abban, hogy Isten akkor is tiszteletben tartotta az emberi szabadságot, és aki Őt választotta, önként tette.
Nekem is, neked is felajánlja minden nap, hogy kilépve ezen világ bárkájából induljunk el felé a vízen. A mai kor hatalmas kihívásai közepette keresi "emberét".
'A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem”.' Jn 5,7
Keresi a közbenjárókat:
1"Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit.
Anyánk, az Egyház is küld és hív saját megújulására, az ébredésre:
"Nem akarok olyan Egyházat, amely középpont akar lenni, és úgy végzi, hogy belebonyolódik a rögeszmék és procedúrák szövevényébe. Ha valaminek szentül nyugtalanítania és aggasztania kell a lelkiismeretünket, akkor az az, hogy oly sok testvérünk él a Jézus Krisztussal való barátság ereje , világossága és vígasztalása nélkül, az őt befogadó közösség és az élet értelmének horizontja nélkül. Remélem, hogy ...az a félelem mozgat minket, hogy bve ne zárkózzunk a hamis védelmet nyújtó struktúrákba, a törvényekbe, melyek kérlelhetetlen bírákká formálnak bennünket; olyan szokásokba, amelyekben nyugodtnak érezzük magunkat, miközben odakinn éhező sokaság van, és Jézus állandóan ezt ismétli nekünk: "Ti adjatok nekik enni"Mk 6,37. (Ferenc pápa: Az evangélium öröme 49. pont 8.-20. sor)
A keresztségben ezt a küldetést vállaltuk. És mikor indulunk?
"mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók."
Az Eucharisztia legszentebb szentségében "a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére, emberi lelkével és istenségével együtt, azaz az egész Krisztus igazán, valóságosan és szubsztanciálisan van jelen.... benne ugyanis az egész és teljes Krisztus , az Isten és ember van jelen." (Tridenti Zsinat 13. sessio:Decretum de ss.Eucharistia, 1.kánon: DS 1651)( Ezt sajnos a mai keresztények közül igen sokan nem tudják, nem hiszik, nem vallják. Jézus azonban igen türelmes.)
Szinte sokkolóan izgalmas ez a titok, mert melyikünkben nem fogalmazódott meg a vágy:
"ha tehát kegyelmet találtam színed előtt, mutasd meg nekem arcodat, hogy ismerjelek, és valóban kegyelmet találjak szemed előtt." Kiv 33,13
Nos, hiszem, hogy az Oltáriszentségben kellő alázattal és türelemmel, önátadással és hittel megkaphatjuk, amit Mózes:
Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára. 22Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. 23Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod.”
sőt, ennél többet is, hiszen Jézus nem vonul el előttem, hanem értünk van itt. kitárt karral, értünk égő szívvel.
Isten boldogságra hív, de nem terméketlen, önző "maszek" boldogságra, hanem gazdagon áradó és ajándékozó, pazarlóan bőkezű, derűs, communióban megélt boldogságra.
Az én kedvenceim azok az emberek, akik ki tudtak lépni (lehet, hogy először komoly emberi vívódások közepette, de meglépték) az életük saját maguk által megteremtett látszólagos biztonságából a vízre, és hagyták magukat Isten által vezettetni.
Furcsa elképzelni, hogy miképp alakult volna a történelem, ha Mózes megmakacsolja magát, és ragaszkodik a birkaőrzéshez a bizonytalan helyett. Biztos vagyok abban, hogy Isten akkor is tiszteletben tartotta az emberi szabadságot, és aki Őt választotta, önként tette.
Nekem is, neked is felajánlja minden nap, hogy kilépve ezen világ bárkájából induljunk el felé a vízen. A mai kor hatalmas kihívásai közepette keresi "emberét".
'A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem”.' Jn 5,7
Keresi a közbenjárókat:
1"Kiálts teli torokból, ne kíméld magad, emeld föl hangodat, mint a harsona. Hirdesd népemnek hűtlenségét, Jákob házának a bűneit.
Anyánk, az Egyház is küld és hív saját megújulására, az ébredésre:
"Nem akarok olyan Egyházat, amely középpont akar lenni, és úgy végzi, hogy belebonyolódik a rögeszmék és procedúrák szövevényébe. Ha valaminek szentül nyugtalanítania és aggasztania kell a lelkiismeretünket, akkor az az, hogy oly sok testvérünk él a Jézus Krisztussal való barátság ereje , világossága és vígasztalása nélkül, az őt befogadó közösség és az élet értelmének horizontja nélkül. Remélem, hogy ...az a félelem mozgat minket, hogy bve ne zárkózzunk a hamis védelmet nyújtó struktúrákba, a törvényekbe, melyek kérlelhetetlen bírákká formálnak bennünket; olyan szokásokba, amelyekben nyugodtnak érezzük magunkat, miközben odakinn éhező sokaság van, és Jézus állandóan ezt ismétli nekünk: "Ti adjatok nekik enni"Mk 6,37. (Ferenc pápa: Az evangélium öröme 49. pont 8.-20. sor)
A keresztségben ezt a küldetést vállaltuk. És mikor indulunk?
