Június 22. hétfő Napi Igék gyógyszerként
Ekkor az Úr azt mondta Ábrámnak: ,,Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, s megátkozom azokat, akik átkoznak téged. Benned nyer áldást a föld minden nemzetsége.’’ Elindult tehát Ábrám, ahogy az Úr megparancsolta neki, és vele ment Lót is. Hetvenötesztendős volt Ábrám, amikor elindult Háránból. Vette Sárait, a feleségét, és Lótot, testvérének a fiát, s minden vagyonukat, amijük volt, meg azokat a szolgákat, akiket Háránban szereztek, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. És eljutottak Kánaán földjére. Ábrám átvonult az országon, egészen a szíchemi helyig, a Móre Tölgyéig. -- Akkor még kánaániak laktak azon a földön. -- Ekkor az Úr megjelent Ábrámnak, és azt mondta neki: ,,Ezt a földet a te utódodnak adom!’’ Erre ő oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent neki. Onnan aztán a felé a hegység felé tartott, amely Bételtől keletre volt, és ott felütötte sátrát, úgyhogy Bétel nyugatra esett, keletre pedig Ái. Ott oltárt épített az Úrnak, és segítségül hívta az Úr nevét. Aztán továbbment Ábrám, és egyre a Negeb felé tartott.Ter 13,2.5-18
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket. Mert amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak megítélni titeket is, és amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Miért látod meg a szálkát testvéred szemében, a saját szemedben meg nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod a testvérednek: engedd, hogy kivegyem a szemedből a szálkát, amikor íme, a gerenda ott van a te szemedben? Képmutató! Vesd ki előbb a magad szeméből a gerendát, csak aztán fogj hozzá, hogy kivedd a szálkát testvéred szeméből.Mt 7,6.12-14
Azt mondja az Írás, hogy Ábrahám a hit embere volt:
"...Ábrahám „Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált.” 7Értsétek meg jól: Aki a hitből él, az Ábrahám fia." Gal 3,6
-Menj ki földedről!
-Menj ki rokonságod közül!
-Menj ki atyád házából!
-arra a földre, amelyet majd mutatok neked.
Vagyis mindössze egy szóbeli igéretet kapott, hogy megsokasítja Isten a nemzetségét, de ekkor még az sem hangzott el, hogy Isten neki adja ezt a földet.
Tette ezt egy sokistenhívő környezetben idegen népek által birtokolt földre lépve, amikor egyetlen indítéka és motivációja egy lelkében megszólaló hang biztatása, és minden más ésszerű érv ennek ellene mondott.
És Ábrahám engedelmeskedett annak a szavára, akit soha nem látott, nem ismert, csak a hangját hallotta,
Majd akkor, amikor Ábrahám engedelmeskedett, és eljutott oda, ahová Isten küldte (tanúságot tett engedelmességéről), akkor kapta az igéretet Istentől:
Ezt a földet a te utódodnak adom!’’
Ezért az igéretért azonmód hálát ad az oltár építésével, s ezzel megvallja Őt urának.
Odafigyelünk-e Isten lelkünkben megszólaló hangjára? Komolyan vesszük-e szavát?
Elfogadjuk-e az Ő döntését, milyen úton induljunk? Észrevesszük-e ajándékait? Hálát adunk-e érte?
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.
De amikor olyan édes, olyan önbizalomnövelő az ítélkezés! És olyan kellemes a káröröm!
Olyan mélyen bennünk gyökerezik ez. És olyan kezes bárányai vá válunk ezzel a gonosz léleknek, aki a viszály, a megosztás kárhozott lelke. Halljuk Ádám szavát:
Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem Ter 3,12
magyarul: az asszony a hibás, meg Te, Uram, hogy ilyen asszonyt adál mellém!
s Éva:
A kígyó vezetett félre, azért ettem.” Ter 3,13
vagyis nem én vagyok a bűnös, hanem a kígyó, meg Te. Uram, hogy megengedted ezt.
Az almakóstolás (a lázadás) után mindkettő szájból a vádlás, a másikra mutogatás, az ítélkezés szólal meg, de érezzük, hogy ez tulajdonképpen önigazolás akar lenni.
Az ítélkezés csaknem mindig pusztán önigazolás, mentegetőzés, áthárítás, elterelés. Legtöbbször a helytelen, "gerendákat " tartalmazó, sérült önképből származik. S ezzel felbillen az egyensúly, nem számít már, milyen szemetes az én házam, egyre csak a szomszéd válik célponttá. Ezzel az ítélkezéssel azonban még szemetesebbé válok.
Ne ítéljetek, hogy el ne ítéljenek titeket.
Úgy gondolom, ez az isteni Irgalmasság követésének egyik fontos példája.
Mert mi az irgalmasság forrása? A szeretet. Ha képessé teszem maga arra, hogy szeressem a másik embert, (itt nem az érzelem, hanem az akarat számít) habár látom, hogy hibákkal teli és nem mindig érdemli meg a szeretetet, ez a szeretet emelheti őt ki a gyarlóságaiból, önbecsülést, erőt merítve az én szeretetemből. ("Mindenkiből ki lehet szeretni a jót" Böjte Csaba OFM)
Ne végezzünk lelki környezetszennyezést-szabaduljunk meg a sátán eme mérgétől, az ítélkezéstől!
Kezdjük el még ma!
