...és mégsem elítélni jöttél!

"Ha valaki hallja az én beszédeimet, és nem tartja meg azokat, én nem ítélem el azt; mert nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem azért, hogy megmentsem." (Jn 12,47)

A huszadik század talán legnagyobb hatású fizikus tudósa, Albert Einstein írta egyszer: "mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja". Úgy élni ebben a világban, hogy nem ítélkezünk, a lehetetlennel határos feladat. Mérlegre tesszük a bennünket körbevevő világot, és megítéljük: ez jó, az rossz. Ez tetszik, attól távol tartom magam. Ő szimpatikus, a másik kevésbé. Ez jó ember, a hírekben kimontírozott arcú elítélt pedig nagyon gonosz lehet. Ítélkezéseink mentén alakul ki a bennünk élő kép. Máshogy nem is lehet megvalósítani egy logikus életet.
Jön azonban Jézus, és úgy lép közénk, emberek közé, hogy minderről tud, és mégis megvalósítja az ítélet ellentétjét, a megmentő szeretetet. Ezt valamikor gyerekkoromban én is hallottam - mert a hit hallásból van -, és onnan vezetett a hosszú út lelkészi ordinációmig, éppen ezen a napon, június 29-én. A nem ítélkezők, hanem megmentettek bandériuma alá szólított.
Milyen fölfoghatatlan, mérhetetlen csoda, hogy van valaki, aki ismeri a legmélyebb bensőnket, esendő, bűnös voltunkat, és mégsem elítélni jön, hanem megmenteni! Mindenről tud, és mégis megvalósítja a megváltást. Emberileg ez sehogyan sem lenne logikus, de Jézus nem sokat törődött az emberi megszokással, a hétköznapok érzéketlen törvényszerűségeivel. Ez valami teljesen más; általa nem érdekes többé a másik szemében lévő szálka.
Valahol olvastam Einstein egy másik mondást is: "mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani". Köszönöm, Uram, hogy te mindent értesz az emberi szívekben, és megmentesz bennünket. Megteremtetted azt a fizikai valóságot, amelynek Einstein nagy tudósa lehetett, de te vagy az, aki igazán értesz, mert te vagy az emberi lélek valódi ismerője, és mégsem elítélni akarsz, Uram.

Szerző: Liszka Viktor