"Ne féljetek!"
Népét megoltalmazza az Úr, és erőssége lesz Izráel fiainak. Joel,16b
Akik odamenekültünk, megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya. Zsid 6,18–19
Kol
3, 5–7; 8–11 1Sám 6,1–7,1
Világunk egyik legizgalmasabb kérdése a biztonság. Van-e egyáltalán? Megteremthető-e? Ha egyszer megszületett, megmarad-e? Ha minden felborult, és bizonytalanná, sőt veszélyessé vált, akkor újra visszahozható-e? Ez világméretű, kontinens-nagyságrendű, országos szintű, kisközösségi vagy egyéni szinten egyaránt fontos. Mert a biztonság hiánya nemhogy beárnyékolja az életet, de tönkre is teszi, lassan felemészti. S mennyi minden veszélyezteti: ember feletti természeti erők, indulatok és események, amikor politikai hatalmak egymásnak feszülnek, ellenséges tettekké fajuló közösségi vagy személyes érdekek. S mindezek mögött ott az a hatalom, mely erősebb minden embernél: a gonosz hatalma. Ezzel számolnunk kell. De rámerednünk nem szabad. Mert mi tudhatjuk a titkot, hogy egyedül Isten adhatja meg a biztonságot. Megígérte az övéinek. S ebben (is) – ahogy néhány verssel korábban olvassuk a Zsidókhoz írt levélben – lehetetlen, hogy Isten hazudjon. A biztonság titka, hogy van jövőnk. Méghozzá kiteljesedő jövőnk. Ez adja a biztonság érzetet. Isten szeretetének stabilitására építhetünk. És aki átéli ezt a reménységet, az átértékeli és máshogy éli meg a biztonság napi hiányjelenségeit, a bármilyen szintű fenyegetettséget. A dolgok végső kimenetele az Isten kezében van. S mi őrá bízzuk az életünket.
Istenünk! Nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned. Add nekünk, biztonságra vágyó embereknek, hogy tiszta szívvel reménykedjünk abban a jövőben, melyet Te készítesz nekünk. Köszönjük, hogy Jézus Krisztusban megmutattad, hogy erősebb vagy a gonosz minden fenyegető erejénél. Maradj velünk, hogy mi is veled maradhassunk. Ámen.
Hafenscher Károly