Aki közületek bűntelen, az versse rá az első követ...

"Amikor továbbra is faggatták, [Jézus] felegyenesedett, és ezt mondta nekik: Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ." Jn 8,7

Szerintem ez az ige nem érthető a maga teljességében, ha nem képzeljük el a mozdulatokat.
Lent a földön az asszony összekuporodva, talán guggolva (ülve?) karjával védi magát a lehetséges kövektől. A vádlók pedig felette magasodnak állva, valószínűleg nem túl közel, hiszen a követ célba nem centikről, hanem méterekről dobja az ember. Jézus pedig megérkezik közéjük. A bántók és a bántott közé áll. Sőt nemcsak az asszony és a vádlók közötti helyet foglalja el, hanem felveszi az asszony testhelyzetét: leguggol (letérdel?) hozzá, vele egy szinte kerül. Csak akkor egyenesedik fel, amikor a vádlókat szólítja meg. Amíg az asszonnyal van, addig a testhelyzete is kifejezi azt, hogy valóban vele van. Együttérez vele, nem felülről beszél hozzá, nem álló helyzetből szólítja meg az összekuporodott asszonyt.
Számomra nagyon megerősítő tudni, hogy Jézus mindig odaáll a bántók és a bántottak közé.
Számomra nagyon megerősítő tudni, hogy Jézus mindig azzal érez együtt, akit bántanak.
Számomra nagyon megerősítő tudni, hogy Jézus nem validálja az asszony bűnét, de ez nem tartja vissza attól, hogy támogassa őt, és együttérezzen vele.
Számomra nagyon megerősítő tudni, hogy egyedül Jézus az, aki a saját definíciója szerint – bűntelen a bűnösök között – követ vethetett volna erre az asszonyra, de ő ehelyett inkább elment, és hagyta, hogy keresztre feszítsék.
Ezért az asszonyért. Meg énértem is.

Köszönjük, Urunk, hogy Te megtehetted volna, de mégsem tetted meg.
Köszönjük, Urunk, hogy Neked nem kellett volna megtenned, mégis megtetted.
Ámen.

Mesterházy Balázs

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Déli közös ima

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása