Eljegyezlek magamnak örökre...
És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam…, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr. Jer 31,28
Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által. 1Thessz 5,9
Istenünk olykor kénytelen „gyomlálni”, „lerombolni” bizonyos dolgokat az életünkben, és amikor ilyesmit tapasztalunk, megretten a szívünk. Mint ahogy Izráel népe számára is félelmetes lehetett, amikor bálványimádó, hamis útjukon egyszer csak találkoztak az Úr haragjával és büntetésével. De hát mi mást is tehetne a szőlősgazda rajongva szeretett kertjével, ha azt látja, hogy túl sok a gaz, vagy metszeni kell az ágakat, és idegen kéz által felhúzott, veszélyes falak csúfítják kincsét? Muszáj gyomlálni, metszeni és rombolni!
Beszéltek róla reformátor elődeink, mi is tapasztalhatjuk, hogy Istennek ez a fajta munkája szívétől „idegen”, de éppen szívének féltő szeretete miatt kénytelen ezt is elvégezni. Hiszen ő az élet és áldás Ura! Gazdánk, akinek legfőbb szándéka, hogy mellette maradjunk az üdvösség egyetlen útján, és gyümölcstermő, áldott életünk legyen.
Ezért amikor Istenünk Jeremiáson keresztül népéhez fordult, akkor elmondta nekik a kényszerű büntetést, de feltárta a mögöttes szándékot és a reményt adó jövőt is! Miközben a bűn fölötti jogos haragját fejezi ki, megrendítő szenvedéllyel vallja meg, mit érez népe iránt – irántunk is: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz…”(Jer 31,3) „Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.” (Jer 31,20)
Megváltó Krisztusom! Hozzád űz, hajt minden felismert hiányom és hibám. Köszönöm, hogy elhordoztad a bűnért járó büntetést, hogy Veled együtt élhessek. Tudom, hogy a Tiéd lehetek egészen, ezért bizalommal kérlek: ha tisztogatnod kell is életemet, segíts, hogy mindig meghalljam szavadban, meglássam keresztedben irántam való mélységes szereteted. Ámen.
Sefcsik Zoltán
Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által. 1Thessz 5,9
Beszéltek róla reformátor elődeink, mi is tapasztalhatjuk, hogy Istennek ez a fajta munkája szívétől „idegen”, de éppen szívének féltő szeretete miatt kénytelen ezt is elvégezni. Hiszen ő az élet és áldás Ura! Gazdánk, akinek legfőbb szándéka, hogy mellette maradjunk az üdvösség egyetlen útján, és gyümölcstermő, áldott életünk legyen.
Ezért amikor Istenünk Jeremiáson keresztül népéhez fordult, akkor elmondta nekik a kényszerű büntetést, de feltárta a mögöttes szándékot és a reményt adó jövőt is! Miközben a bűn fölötti jogos haragját fejezi ki, megrendítő szenvedéllyel vallja meg, mit érez népe iránt – irántunk is: „A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen. Fölépítelek még téged, és fölépülsz…”(Jer 31,3) „Valahányszor megfenyegetem, végül mégis elfog a szánalom iránta: megremeg érte a bensőm, irgalmaznom kell neki – így szól az Úr.” (Jer 31,20)
Megváltó Krisztusom! Hozzád űz, hajt minden felismert hiányom és hibám. Köszönöm, hogy elhordoztad a bűnért járó büntetést, hogy Veled együtt élhessek. Tudom, hogy a Tiéd lehetek egészen, ezért bizalommal kérlek: ha tisztogatnod kell is életemet, segíts, hogy mindig meghalljam szavadban, meglássam keresztedben irántam való mélységes szereteted. Ámen.
Sefcsik Zoltán
