"Ne igazodjatok e világhoz!"
Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak…, elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Ézs 10,1–2a
Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes. Róm 12,2
A leleplezés napja ez a mai. Nem csak a mai két igevers, de gondoljunk csak bele, hány és hány evangéliumi történet szól arról, hogy az Úr leleplez. Rávilágít arra, hogy nem minden arany, ami fénylik, nem minden kóser, amit annak hívnak, nem minden Isten akarata, amit valaki egyszer csak annak nevez.
Ézsaiás és Pál is leleplez. Azt üzenik, ami Jézus igehirdetésének is az egyik fókusza: az számít, ami valójában az ember szívében van, és az, ami ebből az életében következik: a szavai és tettei. Csak a legkisebbek – szegények, kitaszítottak, betegek – irányában elkövetett vagy el nem követett szó és tett, mely valójában mérvadó. A látszat, hogy ma éppen azok sikeresek – ahogyan Ézsaiás és Pál idejében is –, akik elnyomnak, hazudnak, pénzéhesek, irgalmatlanok, akiknek semmi és senki sem drága, se föld, se ég, se emberek, se semmi. A látszat győztesei ők. De – és az hiszem, ez óriási reménységünk – az Isten szeme nemcsak hogy mindent lát, de mindent ért is.
Érti pontosan, mekkora kísértés a mindenkori kereszténységnek, egyháznak, hogy ezen látszatgyőztesekhez simuljon. A tapsvihar mindig vonzó. Olyan szép, ahogyan ezt Jézus kigúnyolja. Olyan bölcs, ahogyan ezt Luther kritizálja. Olyan biztató az, hogy ebben a két, több ezer éves szövegrészletben is ott van az őszinteség: „Jaj azoknak”, és „változzatok meg”. Jézus óta világosan tudjuk, hogy ez a változás lehetséges: irgalmasság, szelídség, Isten országa, valóság. Látszat vagy valóság? Ez itt a kérdés. Nem lehet két úrnak szolgálni. Jaj azoknak, akik ezt a stratégiát választják!
Ézsaiás és Pál is leleplez. Azt üzenik, ami Jézus igehirdetésének is az egyik fókusza: az számít, ami valójában az ember szívében van, és az, ami ebből az életében következik: a szavai és tettei. Csak a legkisebbek – szegények, kitaszítottak, betegek – irányában elkövetett vagy el nem követett szó és tett, mely valójában mérvadó. A látszat, hogy ma éppen azok sikeresek – ahogyan Ézsaiás és Pál idejében is –, akik elnyomnak, hazudnak, pénzéhesek, irgalmatlanok, akiknek semmi és senki sem drága, se föld, se ég, se emberek, se semmi. A látszat győztesei ők. De – és az hiszem, ez óriási reménységünk – az Isten szeme nemcsak hogy mindent lát, de mindent ért is.
Érti pontosan, mekkora kísértés a mindenkori kereszténységnek, egyháznak, hogy ezen látszatgyőztesekhez simuljon. A tapsvihar mindig vonzó. Olyan szép, ahogyan ezt Jézus kigúnyolja. Olyan bölcs, ahogyan ezt Luther kritizálja. Olyan biztató az, hogy ebben a két, több ezer éves szövegrészletben is ott van az őszinteség: „Jaj azoknak”, és „változzatok meg”. Jézus óta világosan tudjuk, hogy ez a változás lehetséges: irgalmasság, szelídség, Isten országa, valóság. Látszat vagy valóság? Ez itt a kérdés. Nem lehet két úrnak szolgálni. Jaj azoknak, akik ezt a stratégiát választják!
Urunk, ne engedd, hogy ne változzunk és ne változtassunk! Mindkettő életet jelent. Ámen.
Gáncs Tamás
