Véled új élet hajnala támad
Április 25.A halott embernek nincsenek életfunkciói. Nem lélegzik, nem vesz
Jézus mondta: "Bizony, bizony, mondom néktek: hogy eljön az óra,
és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a
hangját, és akik meghallották, élni fognak." (Jn 5,25)
magához táplálékot, nem hallja szerettei hangját, nem vesz
tudomást az őt körülvevő világról. Eltűnt arca pirossága,
kedves mosolya, keze nem mozdul simogatásra. Elbúcsúzott ettől a
világtól. Hozzátartozói megsiratják, meggyászolják, és
reménységgel a szívükben a gyülekezet szolgálatával temetik el.
Reménységünk pedig abból az evangéliumi tudósításból
táplálkozik, hogy Jézusunk a nagypénteki halála és eltemetése
után húsvét hajnalán úgy lépett ki a sírból, mint egy fiatal.
Hordozta a kereszten kapott öt sebének nyomait, bizonyítva ezzel,
hogy ugyanaz, akit Pilátus a főpapok követelésére halálra ítélt.
Tanítványai pedig felismerték hangjáról, a kenyér megtöréséről
meg arról, ahogyan az írásokat magyarázta. Igen, ő erősebb a
halálnál, ő maga az élet. S ne felejtsük el a naini özvegy fiát,
Jairus leányát, s barátját, a betániai Lázárt, akiket még földi
élete során támasztott fel.
Mindezen túl Urunknak a halál feletti hatalmát élhetik át azok,
akiket szellemi-lelki halálos állapotukból támaszt fel. Az élők
között élnek ezek a "halottak". Házastársak élnek "a gyermekek
kedvéért" úgy, hogy nincs már közük egymáshoz, egymás számára
már halottak. Öreg, támaszra szoruló szülőről feledkezik meg
felnőtt gyermeke, nem ír, nem telefonál, nem látogatja meg, olyan,
mintha meghalt volna. S pontosan így élnek azok, akikről a
feltámadott Jézus diktálja tollba Jánosnak Patmosz szigetén: "Tudok
cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy." (Jel
3,1)
Ennél a halálnál is erősebb Urunk. Olykor egy váratlan esemény,
megrázó élmény, öröm vagy bánat éri a "halottat", s kinyílik a
szeme, felébred alvó lelkiismerete, s rádöbben mulasztásainak
következményeire. Aztán meghallja Jézus szavát. Ő pedig
szembesít vétkeinkkel és mulasztásainkkal, majd beismerő
bűnbánatunkra feloldozásukkal válaszol. Ezzel támaszt fel Istennel
és emberrel nem törődő halálos állapotunkból. Halott tagjainkba
életet lehel az élet Ura, s arra indít: bocsánatkéréssel hozzuk
helyre mindazt, amit elrontottunk. Sőt jóvá is tegyük, amit még
lehet. Ha velünk újat kezd az Isten, annak erejével mi is kezdjünk
újat egymással.
Uram!
[...] Nálad bocsánat vár és élet.
Lázadó szívem újra cseréled.
Elmúlt a régi. Kezdhetem az újat.
Adj erőt nékem, hogy bátran induljak
Új úton, mindig teutánad.
Véled új élet hajnala támad. (EÉ 431,2-3)
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben [3] című
kötetéből való.
