a juhok pásztora, akinek bárányszaga van

Április 17.
[...] aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. [...] Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. (Jn 10,2.4-5)

Az emberi arcok nem egyformák, de nincs két azonos ujjlenyomat sem, és nincs két egyforma emberi hang! Meg tudjuk különböztetni egymástól az ismert hangokat, a rádió bemondóinak vagy a szinkronszínészeknek a hangjait is. Ám a temetőben porladó szeretteink hangjára is ráismernénk, ha egyszer megszólalhatnának! A jó Pásztor azt mondja: juhai ismerik a hangját. Vajon milyen lehetett Jézus hangja, hangszíne? Magas tenorhangja volt, vagy bársonyos basszus? Ezt már nem lehet kikutatni. Abban a korban még nem volt semmiféle hangrögzítés. Mégis sokan ismerhették hangját. Azok, akik sokasággal kísérték napokon át. Jairus is bizonyára haláláig emlékezett hangja színére, amikor biztatta őt: "Ne félj, csak higgy! [...] A gyermek nem halt meg, csak alszik." (Mk 5,36.39) A meggyógyított vakon született Jézust a hangjáról "ismerte fel", hiszen gyógyulása előtt arcát nem láthatta (Jn 9). Természetesen nekünk nem a jó Pásztor hangszínét, de szavai tartalmát kell ismernünk, sőt felismernünk. Nehéz, mert döbbenetes hangzavarban élünk. Mozgalmak és vásári kikiáltók kínálják portékájukat, életművészek akarnak csapatukba szegődtetni. Talán a leghalkabb hozzájuk képest a mi Urunk. Magához hívott, övének fogadott már a keresztségben, tanítgatott apró gyermekkorban szülőkön és áldott nevelőkön keresztül. Ma is megszólít a szószékről vagy a Szentírás lapjain keresztül. Mondanivalója senki máséval nem keverhető össze. Megpirongat, ha tévelygünk, de kész megbocsátani is, ha a rosszat belátjuk és megbánjuk. Aki hangját ismeri, és őt követi, a világosságban jár élete során. Aki őt követi, célhoz ér. Ám mindnyájunknak résen kell lennünk! A nyájhoz tartozókat is állandóan veszedelem fenyegeti. "Tolvajok és rablók" kerülgetik Isten népét. Az ateizmus - országunk sokáig hivatalos ideológiája - nem múlt ki, sőt újabb híveket szerez. S a tolvajok szirénhangjai azt súgják: "Légy a magad ura, élj saját törvényeid szerint!" Azt már nem mondják, hogy a "saját törvény" helyett örökös szolgaságban lesz része annak, aki elhiszi téves tanításaikat. Tőlük is csak a jó Pásztor hívása, bátorító és szabadító evangéliuma menthet meg.

Uram! Tudom, hogy te nem akarod, hogy egyszer rád, egyszer más hangjára hallgassak. Nem vagy hajlandó osztozni sem. Tudom, hogy ez is a javamra szolgál. Áldott légy, hogy előttem jársz, s követhetlek. Ha észreveszed, hogy lankadok, kérlek, biztass szereteteddel! Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.