"Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!"

Április 12.
Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" (Jn 21,15)

Amikor Jézus kihallgatása folyt a főpap házában, az udvaron Péter háromszor tagadta meg Mesterét. Újabb folt került becsületére azzal, hogy a feltámadott Jézussal való találkozás után visszament régi mesterségéhez, s erre csábított másik hat tanítványt is. Ezek után most találkoznak először. Jézus szeretete felülmúlhatatlan, módszere nemcsak csodálatos, de célravezető is. Nem mossa meg tanítványa fejét, pedig megérdemelné. Nem korholja, pedig lenne mit elmondania. Nem emlékezteti alaptalan hősködésére sem. Azt sem kérdezi: "Mit gondolsz, Péter, szerethetlek én téged ezek után?" Háromszor egymás után csendben kérdezi: "Szeretsz-e engem?" Ám ebben a kérdésben egyértelműen benne van, hogy ő, a megtagadott és magára hagyott Jézus, mindennek ellenére szereti hűtlen tanítványát. A csendesen kérdező Jézussal szemben Péter nem próbálta mentegetni magát, nem is kezdett magyarázkodni. Nem volt miért. Hiszen a Mester nem vádolta őt. Nem részletezte vétkeit, nem húzta alá azok gyalázatát. Szánalmas is lett volna minden magyarázkodás. S mert Jézus nem vádaskodott, nem is volt rá szükség. Annál élesebben juthatott Péter eszébe annak az estének minden mozzanata. Az, hogy meg sem szorongatták, máris átkozódva tagadott. Gyáva volt, pedig fogadkozása szerint akár a halálba is követni akarta Urát... Jézus vádbeszéde tehát elmaradt. Péternek egyetlen lehetősége maradt: válaszában pironkodva és dadogva megvallotta Mestere iránti szeretetét. Igaz, a Jézus kérdésében szereplő görög szó (agapé) értelme igen hangsúlyos. Pontos értelme szerint így kérdez: "Szeretsz-e Péter áldozatos, önfeláldozó szeretettel?" Péter pedig egy másik szóval (fileó) válaszol, s ez annál kevesebbet, a mindennapi, emberbaráti szeretetet fejezi ki. Nem mert többet ígérni Mesterének, aki azonban így is elfogadta tanítványa válaszát, hiszen ő "a megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el" (Ézs 42,3). Hasonlóképpen kérdez minket is, így bánik velünk is.

Uram!
Még legkisebb jót sem tettem,
Már te akkor szeretettél;
Életedet adtad értem,
Magadhoz úgy öleltél.
Ó, én édes Jézusom,
Én megváltó Krisztusom,
Add, hogy én is szeresselek,
S mindvégig a tied legyek! (EÉ 368,4)
Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.