"Örüljetek az úrban mindenkor" Fil 4,4

Április 26.
Jézus mondta: "...ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig
örül; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. Amikor
az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor
megszülte gyermekét, nem emlékezik többé a gyötrelemre az öröm
miatt, hogy ember született a világra." (Jn 16,20-21)

 Egyáltalán nem mindegy, örömmel élünk-e vagy kényszeredetten,
mosolyt árasztunk-e magunk körül vagy levertséget, örömmel
fogunk-e neki egy feladatnak vagy eleve reménytelenül.
Jézus azt akarja, hogy követői örvendező emberek legyenek.
Örömünk forrása pedig feltámadásának evangéliuma. A halott
Krisztust hordozó és hirdető keresztyén csak szomorú ember lehet. A
Feltámadottra tekintőnek, a vele élő Krisztus-követőnek pedig
mindig örvendezőnek kell lennie. De hát lehet-e mindig örülnünk?
Hiszen életünk során folyton egymást váltja a derű és a ború.
Nincs mindig okunk az örömre.
Jézusunk nem tagadja le életünk nehézségeit, s azt is tudja, hogy
terheink valóban súlyosak, fájdalmaink és veszteségeink le sem
tagadhatóak. A fenti mondatokkal akkori és mai tanítványait
készítette fel a nagypénteki gyászra, az ellenfelek diadalmas
örömére, övéi csalódására és sírására. Ám fordul a kocka, s
a tanítványok szomorúsága örömre fordul. A nagypénteki gyász
után húsvét öröme következik, s ő, a feltámadott velük marad a
világ végezetéig! (Mt 28,20) Jézus szenvedésének gyümölcsével
és a húsvéti "evangéliummal Isten új eget vont a hívők fölé. A
kegyelem ege ez. Sokkal gyönyörűségesebb, mint a látható
égboltozat" - írja Luther. A kegyelem ege mintegy védőernyő feszül
Jézus mai tanítványai felett is. Erre a védőernyőre Jézus úgy
tekint, mint a szülés szenvedését vállaló édesanya tekint a
gyermekére: fájdalommal szültem, de nem sajnálom. Megérte, mert
"ember született a világra!" Annál jobban szeretem, mert
megszenvedtem érte!
"A kegyelem ege alatt az életnek annyi szépsége van" - írja
Túrmezei Erzsébet, s így folytatja: "A kegyelem ege alatt
könnyűvé válik a nehéz." Igen, mert a megérdemelt és a meg nem
érdemelt terheink egy részét átvette az a Krisztus, aki a
bűneinkkel megterhelt keresztet cipelve ment a Golgotára. A másik
részének súlya pedig könnyebb lesz, az elnyert kegyelemhez képest
elhanyagolható súlyúvá, mert a "kegyelem ege alatt Jézusunk jár
velünk, s az ő nyomában hazaérkezünk." (A kegyelem ege alatt)

Uram! Bocsáss meg, hogy sokat panaszkodom másoknak és neked! Add,
hogy a kegyelem ege alatt örülni tudjak mindannak, amit tőled
kaptam, és csendben hordozzam azt, ami nehéz. Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben [3] című
kötetéből való.