Ferenc pápa: Ezen a héten szánjunk időt az elcsendesedésre!
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
A mai napnak, a negyedik és egyben utolsó adventi vasárnapnak a liturgiáját a közelség témája jellemzi, Istennek az emberiséghez való közelségének témája. Az evangéliumi szakasz (vö. Mt 1,18–24) két személyre irányítja figyelmünket, két olyan személyre, akik mindenki másnál jobban bevonódtak ebbe a szeretetmisztériumba: Szűz Mária és férje, József. Szeretetmisztériumról, Istennek az emberiséghez való közelségének misztériumáról van szó.
Máriát annak a jövendölésnek a fényében mutatja be, amely így szól: „Íme, a szűz fogan és fiút szül” (Mt 1,23). Máté evangélista felismeri, hogy ez Máriában ment végbe, aki a Szentlélek működése révén foganta Jézust (vö. Mt 1,18). Isten Fia „jön” az ő méhébe, hogy emberré váljon, ő pedig befogadja. Isten ekképpen – egyedülálló módon – jött közel az emberi lényhez azáltal, hogy testet vett magának egy asszonytól: Isten közel jött hozzánk, és testet vett egy asszonytól. Hozzánk is – másképpen – közeledik Isten az ő kegyelmével, hogy belépjen életünkbe, és felkínálja nekünk ajándékul az ő Fiát. És mi mit teszünk? Befogadjuk-e, engedjük-e, hogy közeledjen, vagy elutasítjuk, elzavarjuk? Ahogyan Mária szabadon felajánlotta önmagát a történelem Urának, és megengedte neki, hogy megváltoztassa az emberiség sorsát, úgy mi is, azáltal, hogy befogadjuk Jézust, és iparkodunk napról napra követni őt, együttműködhetünk az ő rólunk és a világról alkotott üdvözítő tervében. Mária tehát követendő példaként jelenik meg előttünk, de támaszként is, akire számíthatunk istenkeresésünkben, Istenhez való közeledésünkben, annak megengedésében, hogy ő közeledjen hozzánk, azon igyekezetünkben, hogy a szeretet civilizációját építésük.
A mai evangélium másik főszereplője Szent József. Az evangélista világosan bemutatja, hogy József magától nem tudna magyarázatot adni a szeme előtt zajló történésre, vagyis Mária áldott állapotára. És Isten épp akkor, a kétely – és a szorongás – pillanatában közel jön – őhozzá is – az egyik hírnökével, és József felvilágosítást kap az anyaság hogyanjáról: „a benne fogant gyermek a Szentlélektől van” (Mt 1,20). Így, szemközt ezzel a rendkívüli eseménnyel, mely biztosan sok kérdést vetett fel benne, teljesen rábízza magát a hozzá közeledő Istenre, és követve az ő kérését, nem tagadja meg jegyesét, hanem magához veszi, feleségül veszi Máriát. Mária befogadásával József tudatosan és szeretettel azt fogadja be, aki Máriában megfogant Isten csodálatos közreműködésével, akinek semmi sem lehetetlen. József, ez az alázatos és igaz férfi (vö. Mt 1,19), azt tanítja nekünk, hogy mindig bízzunk Istenben, aki közel jön hozzánk: amikor Isten közeledik hozzánk, bíznunk kell benne. József azt tanítja nekünk, hogy tudatos engedelmességgel hagyjuk, hogy ő vezessen minket.
Ez a két alak, Mária és József, akik elsőként fogadták be Jézust a hit által, bevezetnek minket a karácsony titkába. Mária segít, hogy rendelkezésre állással fogadjuk Isten Fiát a mi konkrét életünkbe, a mi testünkbe. József arra sarkall minket, hogy mindig Isten akaratát keressük, és azt teljes bizalommal kövessük. Ők mindketten hagyták, hogy Isten közeledjen hozzájuk.
„Íme, a szűz fogan és fiút szül, akit Emmánuelnek fognak nevezni, és ez azt jelenti: »Velünk lévő Isten«” (Mt 1,23). Ezt mondja az angyal: „Emmánuelnek fogják nevezni, ami azt jelenti: velünk lévő Isten,” vagyis hozzánk közeli Isten. És a közeledő Isten előtt – az Úr előtt – kinyitom-e az ajtót: amikor egy belső indíttatást érzek, amikor hallom, hogy ő valami többet kér tőlem másokért, amikor arra hív, hogy imádkozzam? Velünk lévő Isten, közeledő Isten! Ez a karácsonykor beteljesedő reményüzenet teljesítse be az Istenre való várakozást mindannyiunkban, az egész egyházban, és abban a sok-sok kicsinyben, akiket a világ megvet, Isten azonban szeret, és akikhez Isten közel jön.
