Napi Ige: kedd
Itt eléje hoztak egy dadogva beszélő süketet, és kérték, tegye rá a kezét. 33Különhívta a tömegből, fülébe dugta az ujját, majd megnyálazott ujjával megérintette a nyelvét, 34föltekintett az égre, fohászkodott és szólt: „Effata, azaz nyílj meg!”
Márk 7, 32-34.
Krisztus itt nemcsak ennek az egy nyomorultnak nyelvére és fülére gondolt, hanem egyetemben fohászkodott minden nyelvért, fülért, sőt minden szívért, testért és emberért. Ádámtól fogva az utolsó szülöttig. Nem is azért könyörgött, hogy ez az ember meggyógyulva a jövőben tovább vétkezhessék, hanem, mert látta, hogy az ördög gyilkos kártevéssel milyen hitvány hústömeggé rontotta az embert, mikor a bűnesetben süketté és vakká tette s ezzel halálba, kárhozatba taszította.
Ezt a szomorú képet látja Jézus köröskörül. Iszonyú rontást, melyet a sátán Ádám elbuktatásával okozott a paradicsomban. Nemcsak egy fülről van itt szó, hanem Ádám ivadékainak egész tömegéről.
Lám, mennyire pártunkra kelt Jézus! Magunk sem szerethetnénk jobban magunkat. Bűnünkben, nyomorúságunkban mellénk állt s fohászkodott a gyalázatos ördög ellen, aki minket bajba döntött.
Ádámban mi mind vétkeztünk,
Kárhozatra ezért estünk;
De te keresztfán meghaltál
És nékünk életet adtál.
