A világfenntartó Ige
Aki a mindenséget fenntartja, azt magát nem tartja senki, hanem mindenek-felett-való: Isten. A fenntartás pedig azt jelenti, hogy táplál és megtart. Tehát nemcsak minden általa lett, hanem benne marad meg és fenn is minden. Pál is így mondja: Minden őbenne áll fenn. Nagyszerű szó az, hogy "fenntart." Nem űz-hajt, lármát se csap, hanem csendben tart s úgy élvezteti szelíd jóságát.
Mindez azt jelenti, hogy Krisztus hatalma szavával, azaz hatalma cselekvésével tartja fenn a mindenséget. Mindent az ő hatalmas munkája tart fenn s ami csak van, nem önmagától van, hanem az ő cselekvő erejéből. Az ige tehát erő. E kettő elválaszthatatlanul egy. Az ige tevékeny és hatalmas. A lényege és természete erő, amely mindenekben munkálkodik.
ő hatalma legyen áldott,
Aki számtalan világot
Hintett széjjel köröskörül.
Tündöklő fényt szórva rája,
Földünk is ő remek csodája,
Hol szívünk búsul és örül.
Az Úr szólt s mindenek
Szavára lettenek.
Áldjuk Istent,
Az alkotót
Mindenhatót,
Egyedül örökkévalót.
Szükséges éreznünk, tudatosítanunk magunkban, hogy életünk, a világ életének minden pillanatában árad Isten szeretete a világra, fenntartja és kormányozza a teremtett világ létét. A fűszál növekedését, a csillagrendszerek mozgását, a Nap pályáját és fényét, szívünk dobbanását, vérünk lüktetését, minden lélegzetvételünket. Azt, hogy reggel ki tudjuk nyitni a szemünket. Így könnyebb hálaadással fordulni Hozzá minden lépésünkért, minden falat ételért, minden csepp esőért,
Ez a gondolat vezet el oda, hogy szüntelenül imádkozóvá váljunk, hogyx mindenért tudjunk hálát adni, hogy életünkben mindenben lássuk meg Isten kezét.
