Napi Ige Január 10. vasárnap
Vala pedig ott hat kőveder.
János 2, 6-8.
Ez a hat tisztálkodási kőveder az ószövetséget jelenti, mely a maga törvényével a zsidó népet csak külsőleg igazította és tisztította meg. Ez a tisztálkodás hit nélküli cselekedetekkel történik. Nem is tisztítja az meg a szívet sohasem, sőt csak még jobban beszennyezi. Hogy pedig a kőveder éppen hat volt, ez arra a fárasztó robotra utal, amit az ilyen tisztálkodás jelent azokra, kik cselekedetekkel akarnak boldogulni. Hiába a hat kőveder: a szív nem leli nyugtát benne, mert hiányzik a hetedik, a szent "szombat", amikor fárasztó cselekedeteiktől megpihenhetnének, hogy Isten munkálkodjék bennünk.
A víz borrá-változtatása azt jelenti, hogy Jézus a törvény értelmét megédesítette. Még pedig a következőképpen. Az evangéliom előtt a törvényt mindenki úgy értelmezte, mintha tőlünk követelné, hogy cselekedeteinkkel tegyünk néki eleget. Ez az értelmezés azonban vagy megkeményedett és elbizakodott képmutatót szül, - keményebbet minden kővedernél, vagy pedig szorongó, nyugtalan lelkiismeretet. Az evangéliom pedig úgy magyarázza a törvényt, hogy az sokkalta többet kíván tőlünk, mint amire képesek vagyunk, épen ezért betöltéséhez olyan Valakire van szükség, aki egészen más, mint mi vagyunk. A törvény tehát Krisztust követeli és hozzá utal, hogy kegyelme a hitben újjászüljön s igazi jócselekedetek végzésére képesítsen.
Mit a törvény elénk szabott,
Nem tudtuk betölteni;
Így érdemelnénk kárhozatot,
Mi harag gyermekei.
A test és vér nem engedett,
A lélek sírva epedett
S mi vesztünkbe rohantunk.
