Ez hit, nem üzlet (egy megtérés története-tanúságtétel)

-Egy kőkemény ateista üzletember megtérésének küzdelmes folyamatáról

Szerző: Szijjártó Gabriella

HOSSZÚ IDEIG SZEREPELT a leggazdagabb magyarok toplistáján dr. Somody Imre, neve összeforrt a vagyonát megalapozó Plusssz pezsgőtablettával. Pénzét bőkezűen osztogatta: többek között egészségügyi misszióba fogott Veresegyházon, megalapította a Bolyai-díjat és a tehetséggondozó műhelyt. A kilencvenes évek végére jutott a csúcsra; karitatív és üzleti tevékenységéért számos kimagasló kitüntetést kapott. Aztán a sikeres üzletembert egyre több anyagi kudarc érte, miközben a magánember elvált, súlyosan megbetegedett. A budapesti Centrál Kávéház tulajdonosának élete az elmúlt években gyökeresen új fordulatot vett. Megtért – erről a küzdelmes folyamatról mesélt.

– Azt kérdezi, miért kezdte Istent keresni egy racionális gondolkodású, kőkemény ateista üzletember, aki addig azzal a meggyőződéssel élt, hogy a vallás a nép ópiuma, és csak a gyengéknek való? Nemigen kerestem. A második házasságkötésemkor, 2004-ben vetődött fel, hogy legyen egyházi esküvőnk. A feleségem református, én katolikus, de nem voltunk hívők és templomjárók. Megható szertartás keretében Várszegi Asztrik barátom összeadott minket. Aztán szünet következett. Majd Hanna és Szonja születésekor, 2005-ben és 2006-ban „automatikusan” elvittük őket Pannonhalmára megkeresztelni. Megint szünet.

A következő évben, a fiunk iskolaválasztásakor számtalan érv szólt a gödöllői katolikus intézmény mellett. Hitetlenként, de azzal a vállalással jelentkeztünk oda, hogy ezentúl a gyerekkel együtt mi is a vallás útját járjuk majd – valamit valamiért, ez a mi szülői áldozatunk.

Arculcsapásnak éltem meg, amikor az igazgató elutasított, nem hitte el, hogy valóban meg akarok térni... A veresegyházi református iskolába felvették Leventét. Én pedig tartottam magam a vállalásomhoz: elhatároztam, jó keresztyén leszek. Érdeklődtem: mi kell ehhez? Olvasd a Bibliát! Jó, olvasom. Járj templomba! Rendben, járok. Imádkozz! Nem gond, megtanulok. Szolgálj! Elmegyek a lelkészhez megkérdezni, miben segíthetek.

Akkoriban minden téren komoly nehézségeim adódtak: súlyos betegséggel küzdöttem, és sok energiám ment el arra, hogy elveszítsem a pénzemet. Arra gondoltam, ha feladom a hitetlenségemet, korrekt üzletet ajánlok: összekötöm az életemet Istennel, „cserébe” minden rendbe fog jönni.

Körülbelül hét éven keresztül úgy éreztem, hogy Istennek tetsző módon élek, úgyhogy előbb-utóbb Ő is mindent megtesz majd értem. Ehelyett a vállalkozásaim sorra összeomlottak, és egyre rosszabbul éreztem magam. Nem értettem, ilyen nehéz helyzetben miért nem segít Isten épp nekem, aki a vagyonomból mindig áldoztam mások támogatására, aki nemes ügyeket szolgáltam. Ez így nem korrekt! Megkérdőjeleztem az egészet. Eljutottam addig a gondolatig, hogy nyilván ezt büntetésként kapom. Hogy miért? A „régi” Somody Imre miatt, aki végtelenül önző és tele van bálványokkal, hamis istenekkel. Az élete elsősorban az önmegvalósításról és annak megtestesüléséről: pénzről, kapcsolatokról, utazásokról, hatalomról szól.

Az a tapasztalatom, hogy a „normál” egyház nemigen húz ki ilyenkor a lelki-hitbeli gödörből, sokan megsavanyodnak a templomokban. Nagyon mélyre kell kerülni ahhoz, hogy az ember meghallja végre Isten kopogtatását. Biztosan kopogott Ő korábban is, csak nem volt rá fülem.

Ebben a megtorpant útkeresésben tavaly februárban egy barátom hívására – legnagyobb döbbenetemre – elmentem Biatorbágyra, egy keresztyén férfikonferenciára. A rendkívül elfoglalt üzletember egyszer csak több ismeretlennel összezárva találta magát egy puritán szobában, közös fürdőszobával, telefonálás nincs. Sokféle ember közt töltöttem azt az öt napot, idősek és fiatalok, betegek és egészségesek, gyógyuló és aktív alkoholisták, öngyilkosjelöltek körében. Ha tetszett, ha nem, egyformák voltunk ott mind: mindegy, ki honnan „bukott” oda, de egyikőnk se tudta jól kézben tartani, egyedül irányítani az életét. Aligha megmagyarázható, mi történt ott. Végre megnyíltam, lecsupaszodtam lelkileg. Rájöttem, hogy én vallásos emberként Istent csak mankónak használtam, amint már nehezen jártam. Amikor az Úrhoz könyörögtem, valójában egy adok-kapok mentén elvártam tőle, hogy intézkedjen. Az igazi fordulat, a megtérés azt a felismerést jelentette, hogy megvallom Neki a bűneimet, és többet nem kihasználom Őt, hanem szolgálom.

Három dologgal néztem szembe tavaly: az anyagiasságommal, az önhittségemmel és azzal az önigazoló magatartásommal, amellyel az ember mindig arra törekszik, hogy igaza legyen, és megmagyarázza, miért kell úgy lennie valaminek, ahogy ő csinálja. A „régi” Somodyt könnyen bele lehetett rángatni rossz üzletekbe, mert azt gondolta magáról, mindenhez ért. Ezek miatt bukta el az előző családját, az egészségét és folyamatosan a vagyonát. 2014 februárjában életem legfontosabb döntését hoztam meg: Isten rendje, törvénye és akarata szerint akarok élni. Elindultam az élő hit útján, ezt járom a mai napig. Ez nem megy magától, tanulni kell. Érdekes, hogy én korábban sokat káromkodtam – aztán ez egyszer csak elkezdett zavarni, és mára szinte kikopott a beszédemből.

Miképpen lehet úgy üzletet kötni, hogy az Istennek tetsző legyen? Igen, ez sok dilemmát okozott. A rendszerváltáskor boldogan üdvözöltem a demokráciát – de azt látom, nálunk nem működik: a hatalom arra használja, amire akarja. Az üzleti szférában nincsenek szabályok. Rágódtam azon, hogy ha én ezentúl mindent szabályosan csinálok majd, bezárhatom a Centrál kávéházat?! Vagy a haszon érdekében tudatosan bűnözzek?! Tele a világ farizeusokkal – legyek én is megalkuvó?! Nagyon komoly kihívás a mai világban egy keresztyénnek, hogy ne kezdjen el kettős életet élni és meghasonulni.

Én a Bibliához ragaszkodom. Tudom, hogy egy vaskos könyv, de abban sok minden le van fektetve. Ez az a sziklaszilárd alap, amire építkezem. Nem kell a múltamat, a korábbi üzleti ügyeskedéseimet és politikai kapcsolataimat megtagadni, sem a megszerzett tudásomat kidobni az ablakon – „csak" új alapokra helyezni. És nem utolsósorban ki kell állni a krisztusi értékek mellett.

Az örömhír szétkürtölésére is szolgált tavaly az Imareggeli és idén az Országműhely sorozat. A Centrál eredendően az értelmiségiek kedvelt találkozóhelye, ahol keresztyén emberek rendszeresen összejönnek, imádkoznak, előadást hallgatnak meg és beszélgetnek arról, hogyan is kellene jobbá tenni ezt az országot. Az első évben a vezetésről esett szó, a családfőtől az államfőig. Aggódunk a család intézményéért, hiszen a mai huszonévesek körében – ha minden így marad, napjaink tendenciáját sötéten előrevetítve – minden második frigy felbomlik majd, 30 százalékuk sosem köt házasságot, és a nők fele nem szül gyereket. Ugyanilyen aggasztó az is, ha az önhitt vezetőink nem szeretik az embereket.

Húsz éve foglalkozom társadalmi kérdésekkel, a közös gondolkodás és a tenni akarás vágya hajt. „A tehetetlen ember viszályt szít, de aki az Úrban bízik, gyarapodik” – olvasható a Példabeszédek könyvében is. Ez a viszálykeltés jellemzi a mai közállapotokat. Hiába hivatkozik valaki a Szent István-i alapokra, hiába írja a homlokára a keresztyén elveket, ha közben másként cselekszik.

Úgy érzi, hogy elmosódik a határ a beszélgetésünk és a térítés között? Lehet. Az apostolok működésénél nincs eredményesebb a világtörténelemben: tizenkét tanítvány elegendőnek bizonyult, hogy elinduljon a kereszténység és elterjedjen a világon. Most is el kell indulni meggyógyítani ezt az országot, mert a nemzet sajnos lelkileg és fizikailag egyaránt beteg. Hozzáértő módon, a krisztusi értékek mentén meg lehetne menteni.

Sok hitetlen rosszul érzi magát, ha egy keresztyén ember krisztusi értékrendről beszél. Miközben a média és a politika éjjel-nappal folyamatosan térít: megmondja, mit kell csinálnunk. Higgye el, mi, hívők közel sem vagyunk olyan hatékonyak, mint a reklám- és marketingszakemberek, akik képesek teljesen átmosni az emberek agyát.

Nemrég olvastam egy tehetséggondozásról készült kutatást, amely szerint vihetem én a legjobb iskolába a gyerekemet, 53 százalékban az oktató személyén múlik a fiatal sikere. Ilyen kaliberű hírnökökre van szüksége a keresztyén vallásnak. És ennek a beteg világnak is.

Rendre közlünk írásokat a Katolikus Egyházon kívüli Krisztushívő egyházaktól is. Hisszük, hogy amellett, hogy a teljes hitletéteményt a Katolikus Egyház birtokolja, rengeteg értéket és kincset találunk a testvéregyházak hitéletében és hittételeink megőrzése mellett elsőrendű igyekezetünk legyen az egység útjainak keresése, meglátni és láttatni a másik emberben az istenkeresőt, a testvért.

0De nem csak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. 21Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Jn 17,20-21