Isten jóvolta és irgalmassága
Titushoz írt levél 3, 4.
Az evangéliumban Isten egészen szeretetreméltónak és jóindulatúnak bizonyította meg magát. Mindenki számára készséges. Senkit meg nem vet. Vétkeinket megbocsátja. Kemény szigorában senkit el nem űz. Mert hiszen teljes kegyelmet hirdet, mellyel hordoz, velünk kegyelmesen bánik és senkit sem büntet érdeme szerint. Mi más ez, mint kegyelmi idő, amikor teljes bizalommal járulhat mindenki a kegyelem trónja elé.
Isten azonban nemcsak annyiban mutatta meg jóvoltát, hogy megtűr maga körül, hanem tevőleg is felénk fordul. Keres, felkínálja kegyelmét és nálunk akar szállást venni. Két édes és vigasztaló igéje ez a mi Istenünknek. Hogy egyrészt felkínálja kegyelmét, másrészt jópásztorként keresésünkre indul. Kegyelmesen felveszi azokat, kik vágyó lélekkel közelednek hozzá. Tehet-e ennél többet? Ezért vigasztaló örömhír az evangélium. Ki mondhatna ennél örvendetesebbet a bűnös, nyomorult lelkiismeretnek?!
Hívek, dicsérjük jó Istenünket,
Ki nem akarta bűnben vesztünket
S mint Atyánk mennyből ránk tekintett
És szent Fia által üdvözített.
