Mindennapi kenyerünket köszönjük Neked!

Az Úr kegyelmével telve a föld.
33. zsoltár 5.

Isten mindennapi csodáit alig méltatjuk figyelemre. Nem minthogyha
lekicsinyelhetők volnának, hanem mert szüntelenül látjuk őket.
Isten világteremtő s fenntartó művének naponként ismétlődő
csodáját úgy megszoktuk, hogy rá se hederítünk. Nem is érezzük
csodának. Pedig bizony nagyobb csoda az, mint mikor Krisztus öt
kenyérkével ötezer embert megelégített és borrá tette a vizet.
Édesapám szokta mondani, amit viszont ő a nagyapámtól hallott, hogy
a földön sokkal több a kenyérpusztító száj, mint amennyi
gabonakéve a világ valamennyi szántóföldjén esztendőnként
kepébe rakható. Tégy csak egy kis számítást s úgy találod, hogy
évenként több kenyeret esznek meg, mint amennyi gabonát learatnak
és a csűrbe takarítanak. Honnét van hát ez a sok kenyér? Nemde be
kell látnod, hogy az Isten csodája ez, ki megáldván megszaporítja
mezőnk termését a csűrben, lisztünket a hombárban s kenyerünket
az asztalon. Csakhogy kevesen vannak, akik ezt észreveszik s
meglátják benne az Isten csodáját.

Irgalmadból táplálsz bennünket,
Mi is irgalmasok legyünk.
Meg ne keményítsük szívünket,
Szűkölködőkkel jót tegyünk.
Gondviselő szereteted
Érezze minden gyermeked!