Meghalni a bűnnek és feltámadni Krisztusban
Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban (a mi Urunkban).
Római levét 6, 11.
A keresztyén ember tiszta, bűntelen szentségileg mert rajta van Isten jegye, a keresztség. Bűnei mind halattak s meghal maga is kegyelemben, hogy az ítéletnapkor tisztán, bűntelenül támadjon fel. A szentségért tehát igaz, hogy bűntelen. Mivel azonban ez most még nem teljes, hiszen még bűnös testben él, nem teljesen bűntelen, nem mindenben tiszta, hanem kezd tisztulni bűneiből. Talán azt mondod erre, mit ér hát akkor a keresztség, ha nem mossa le teljesen a bűnt? Nos itt jön a keresztség szentségének igazi értelme. Mikor keresztségre szánod magadat, akkor először is arra vágyol, hogy meghalj a bűnnek s az ítéletnapkor új teremtés lehess a keresztség jelentése szerint. Isten e vágyadat elfogadja, megkereszteltet s attól fogva elkezd újjászülni. Kiönti rád Szentlelke kegyelmét. A Lélek pedig kezdi megöldökölni benned a bűnös természetet s elkészít a halálra és a feltámadásra az ítélet napján. De arra is elkötelezed magadat, hogy e törekvésedben megmaradsz s amíg csak élsz, halálodig egyre jobban megöldökölöd a bűnt. Isten ezt is elfogadja s holtodig iskoláz sok jócselekedettel, szenvedéssel. Azt teszi ezzel, amit a keresztségben kívántál: hogy meghalván a bűnnek, feltámadhass az ítéletkor s így tehesd teljessé keresztségedet.
Erre a radikális (gyökeres) megtérésre hív Jézus. Ez az igazi kincs, ez az igazi szabadság, ez az igazi élet.
Jézus hív. Indulunk?
