Új életre támadunk
Ha ugyanis halálának hasonlósága által
egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. Hiszen tudjuk, hogy a
régi ember bennünk azért feszíttetett keresztre vele együtt, hogy a bűnös test
elpusztuljon és ne szolgáljunk többé a bűnnek.
Róm 6,5-6.
Jellemző apostoli beszéd ez, amit másutt úgy fejez ki,
hogy "Krisztus halálába keresztelkedtünk meg és eltemettettünk
ővele", arról itt azt mondja: "az ő halálának hasonlatossága szerint
vele eggyé lettünk..." Összekapcsolja tehát Krisztus halálát, feltámadását
és a mi keresztségünket, hogy keresztségünket ne csupán üres jelképnek tartsuk,
hanem olyasminek, amiben benne van Krisztus halálának és feltámadásának ereje.
S ez azért van, hogy bennünk is végbemenjen mindkettő: a halál és az élet. Mert
Krisztus halála azért öli meg bűnünket, hogy az végre meg is haljon s többé ne
éljen bennünk. Mikor a keresztségben víz alá kerülünk, az azt mutatja, hogy mi
is meghalunk Krisztussal. A vízből való előjövetelünk viszont azt jelenti és
eredményezi, hogy Krisztusban újra élünk, aminthogy Ő sem maradt a halálban,
hanem feltámadt. Ez az élet azonban nem lehet többé a bűn élete, mivelhogy
előbb a bűn megöletett bennünk s mi is meghaltunk számára, hanem ez az élet a
megigazulás és szentség új élete. Így lettünk eggyé Krisztussal, hogy halálának
és feltámadásának ereje egyképpen miénk legyen és gyümölcsöt is teremjünk,
mivel az Ő nevére kereszteltettünk meg.
