Isten igérete
Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.
Márk l6, l6.
Ha valaki bűnbe esik, gondoljon nagyon erősen a keresztségére, melyben az Isten bocsánatra kötelezte magát annak, aki mindhalálig kész küzdeni a bűn ellen. Támaszkodjék boldog daccal Isten ez ígéretére s akkor újra érvénybe lép a keresztség. A szíve pedig újra megbékél és felvidul. Nem tulajdon cselekedetének elégtételében, hanem Isten irgalmasságában, melyet a keresztségben örök megtartásra ígéretül kapott. E hitben tartson ki oly szilárdan, hogy ha minden teremtmény és bűn nekiesnék, akkor is rajta csüngjön. Mert aki ettől eltántorodik, hazuggá teszi az Istent a keresztséghez fűzött ígéreteiben.
Ha minden reményünket Őbelé helyezzük, olyanok vagyunk, mint a fuldokló, aki kinyújtja kezeit a parton álló felé. megvalljuk saját nyomorúságunkat, helyzetünk kilátástalanságát, hogy elégtelenek vagyunk a megmentésünkre, hogy szükségünk van Istenre.
Ő ezt várja, a kinyújtott karjainkat, s mint egy szerető apa, fut és karjaiba vesz minket.
Márk l6, l6.
Ha valaki bűnbe esik, gondoljon nagyon erősen a keresztségére, melyben az Isten bocsánatra kötelezte magát annak, aki mindhalálig kész küzdeni a bűn ellen. Támaszkodjék boldog daccal Isten ez ígéretére s akkor újra érvénybe lép a keresztség. A szíve pedig újra megbékél és felvidul. Nem tulajdon cselekedetének elégtételében, hanem Isten irgalmasságában, melyet a keresztségben örök megtartásra ígéretül kapott. E hitben tartson ki oly szilárdan, hogy ha minden teremtmény és bűn nekiesnék, akkor is rajta csüngjön. Mert aki ettől eltántorodik, hazuggá teszi az Istent a keresztséghez fűzött ígéreteiben.
Vigasztaljon gyötrődésed,Isten igéretén csüggeni: hit az Ő igazmondásában, bizalom jóságában, engedelmesség az Ő hívásában.
Midőn bűntudat gyötör,
Támogasson csüggedésed,
Kétség s baj reám ha tör.
Verejtéked hűvösítsen,
Segítőm, ha senki nincsen;
Kérlek, halálod ára
Rajtam ne vesszen kárba.
Ha minden reményünket Őbelé helyezzük, olyanok vagyunk, mint a fuldokló, aki kinyújtja kezeit a parton álló felé. megvalljuk saját nyomorúságunkat, helyzetünk kilátástalanságát, hogy elégtelenek vagyunk a megmentésünkre, hogy szükségünk van Istenre.
Ő ezt várja, a kinyújtott karjainkat, s mint egy szerető apa, fut és karjaiba vesz minket.
