Dér Katalin: A Messiás 8. rész

A MESSIÁS

PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR KATALIN MŰSORA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! 

Kedves Hallgatóim, a legutóbbi alkalommal az ősevangéliumot olvastuk. Isten kijelenti, hogy minden, amit teremtett nagyon jó, az élet, az nagyon jó. Ám, de, az ember elfordult Teremtőjétől, enged a kígyó csábításának, az élet helyett a halált választja, a sátánt, aki embergyilkos kezdettől fogva. Nos, nyomban ezután nyilatkoztatja ki Isten az ősevangéliumot, egy próféciát a szabadító Messiásról, amely a Teremtés könyv 3. fejezetében olvasható, 14. és 15. vers, Ádám és Éva bűne után, és akkor innen idézem:

Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között. A hasadon járj, és port egyél életednek minden napján. ¹⁵Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja a fejedet, te pedig a sarkába marsz.”

Ennyi a szöveg. És legutóbb láttuk először is, hogy mi az a négy legfontosabb dolog, amit itt Isten tudat. Az első, megátkozza a kígyót, azaz egyszer s mindenkorra nemet mond a rosszra. A második, megígéri, hogy magában az emberben, belül kelt ellenállást a gonosszal szemben. Harmadszor, megígéri azt is, hogy szabadítót küld, aki ember lesz, asszony sarja, és ő tiporja el végérvényesen a kígyó fejét, a rossz gyökerét, kútfejét, győzelmet arat felette. Csak hogy, és ez a negyedik dolog, csak hogy, azon az áron, hogy közben életét adja ezért, mert a kígyó a sarkába mar, és beleereszti halálos mérgét. Tehát erről volt szó, azután, legutóbb azonosítottuk a szereplőket, hogy kicsoda itt a kígyó és a sarja, az asszony és az ő sarja. Harmadszor arról is szó volt, hogy miért az embernek kell megküzdenie a sátánnal, a rosszal. És hogy, ugyanakkor azonban Isten nem hagyja őt egyedül ebben a harcban, hanem minden lehetséges módon segíti, mellette áll. Kezdi már azzal, hogy már itt, a Biblia legelején kinyilatkoztatja a remény szavát, az ősevangéliumot. No, tehát ez volt legutóbb.

De, nem esett szó még a prófécia elejéről, az ősevangélium első mondatáról, melyet Isten a kígyónak címez, de a két ember is hallja, Ádám és Éva.

Mivel ezt tetted, légy átkozott minden állat és földi vad között. A hasadon járj, és port egyél életednek minden napján.

Ahogy láttuk. Hát természetesen itt nem az állat mozgásáról, és táplálkozási szokásairól van szó. Hanem arról van szó, hogy a kígyó, a sátán, úgymond Isten, a földön csúszik, alul marad, és nem kerekedik végérvényesen az ember fölé. Egyik, másik pedig, eszi a port, ami a halál, az alvilág szimbóluma. Eszi, azaz minden tettével maga táplálja, növeli, teszi egyre biztosabbá végső vereségét és kárhozatát. Ami a kígyónak, sátánnak a kárhozat próféciája, az, az embernek örömhír arról, hogy a bűn nem lesz mindig, a gonosz nem nyer örök életet, a halál nem kap végleges uralmat az élet felett, mert Isten az embert nem a pusztulásra, hanem az életre teremtette.

No, ennyit erről, és akkor mára még egyetlen nagy, nagy téma maradt, ez az ellenségeskedés. 

Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te sarjad meg az ő sarja közé.

No, hát itt érdemes elidőznünk. Isten azt mondja, hogy Ő az emberbe oltja a rosszal, a sátánnal szembeni ellenérzést, és ellenállást. Ez még nem iktatja ki az életből a bűnt, de a leküzdésének a vágyát, az akarását ülteti el az emberben, és ez nem más, mint a lelkiismeret. A lelkiismeret görög és latin neve szüneideszisz és conscientia, mindkettő együtt tudást, együtt tudást jelent. Tehát azt jelenti, van az emberben valami titokzatos szellemi szerv vagy képesség, amely által Istennel együtt tudjuk, együtt tudjuk, conscientia, hogy mi a jó és mi a rossz. Hát, ugye volt a tilalom, hogy az ember nem ehet a jó és rossz tudás fájáról, magyarán, nem határozhatja meg ő maga, hogy mi jó, és mi rossz, mert ez Istenre tartozik. De, a jót és a rosszat Istennel együtt tudni, hát az valami egészen más dolog. Az a jó és a rossz felismerésének, a kettő megkülönböztetésének képessége, röviden a lelkiismeret. Isten hangja az emberben, akinek, és itt van ám a csuda – kedves Hallgatóim – erre az isteni hangra, saját tulajdon lelkiismeretére hallgatva, azaz Isten ösztönzésére, ugyanakkor abszolúte szabad akarattal kell harcolni a gonosz ellen. Ez a kettő együtt van. Isten eredendően mindenkiben, az asszony, Éva minden sarjában szerez ellenségeskedést a rosszal szemben, de ezt a hangot, a lelkiismeret hangját az ember el tudja némítani, ha súlyosan és rendszeresen a lelkiismerete ellen dönt, és cselekszik. Isten tudja, hogy mennyire könnyen megrontható, elnémítható, kioltható a lelkiismeret, úgy, hogy önmagában ez nem elégséges. Ezért Isten arra is megtanít, hogyan szálljunk szembe tudatosan és szisztematikusan a rosszal, és mindent közöl a Biblia, amit a gonosz elleni harchoz tudni szükséges. Hát, ugye már a következő 4. fejezetben a 7-es versben feltárja Jahve a testvérgyilkos Káinnak milyen a bűn természete, a gonosz viselkedése. A gonosz, úgymond Isten, az ajtód előtt leskelődik, minden ember szívének ajtaja előtt leskelődik, és rád van vágyakozása, mindannyiunkra. De, te – folytatja Isten – te Káin uralkodjál rajta, uralkodjál rajta. Na, igen könnyű ezt mondani, de, hát hogyan uralkodjunk a sátán, a rossz, a bűn fölött? Nos, ezt Isten sokféleképpen megmutatja, mai alkalommal kettő példára lesz időm. De, ezek nagyon jók. Az első Páltól származik, aki a sátán meg a bűn elleni harc eszközeit az Efezusi levél 6. fejezet 11-es verstől 17-es versig tartó szakaszában – tehát ezeket – egyenesen fegyvereknek, illetve katonai felszerelésnek mondja. Pál leírja egy korabeli római katona legkomplettebb felszerelését, tetőtől talpig, hiszen hát, itt is kőkemény élet-halál harcról van szó a gonosszal szemben. Tehát ezt idézem, Efezusi levél 6. fejezet 11-es verstől 17-es versig:

Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosznak, és megállhassatok mindent leküzdve. És elkezdi sorolni:

derekatokra tegyétek az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás vértjét, páncélját, lábatok saruja – a cipő – legyen a béke evangéliumának hirdetésére (ez legyen a cipő), vegyétek fel a hit pajzsát, pajzs, amellyel kitudjátok oltani a gonosz minden tüzes nyilát. Aztán öltsétek fel az üdvösség sisakját, és vegyétek fel a lélek kardját, ami Isten Igéje.

Eddig az idézet, és látjuk ez egy felszerelés, hat darabból áll, öt védekezésre szolgál: az öv, a páncél, a cipő (vagy egyszerűen eszköz), a pajzs meg a sisak, és csak egy támadó fegyver van itt, a kard. Hát nézzük sorra ezeket.

Először is az igazság öve. Igazság öve, eredetileg a nagyon, nagyon széles római, katonai övről volt szó, vagy inkább ez egy fűző féle, ami megakadályozta a derék bicsaklását a harcban, fixálta a testet. Na, itt nekünk az igazság, ez az öv, Isten igazságai, amelyek biztosítják a mi szilárd lelki tartásunkat, hogy harcunkban biztosan álljunk, és meg ne inogjunk, igazság öve. Második, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját. Ugye a római katona körülbelül derékig érő páncélja ez, ami számunkra a megigazulás, ez a páncél. Tehát az a biztos remény, sőt tudat, hogy Isten engem bűnös, gyenge teremtményét mégis igaznak tart, nem magamért, hanem Jézus áldozatáért, megigazultam. Tehát páncélunk a gonosz elleni harcban a meggyőződés, amiről Pál a római levél 8. fejezet első versében beszél, hogy nincs, nincs elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Jézus Krisztusban vannak, nincs, mert Ő megfizette helyettünk ezt, elvette vétkeinket – így, holott az Isten ismer, mint a tenyerét, ugye, mégis igaznak fogad el engem, engem. Hát, ez páncélként őrzi meg a nemesebb lelki szerveket Istenben, a szívet, a Szentlélek leheletét befogadó lelki tüdőt, meg az Isten Igéjére éhező gyomrot. Páncél, megigazulás páncélja. Harmadszor, folytatja Pál, folytatja Pál: lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. A saru, a régi római katona cipője, az egy nagyon jó cipő volt, mert ő ugye 30 kilométereket tett meg naponta benne, teljes menetfelszereléssel, ami kb. 30 kiló volt. És mennyit gyalogolt Jézus is, Isten országa örömhírét terjesztve. Vagy Pál, pogányok apostola, aki az akkor ismert világ jó részét gyalog járta be. Az evangélium hirdetése, a gonosz világban való terjesztésének megakadályozására, szóval, a terjedése elleni harcnak a kiemelkedő eszköze. És az útja ma is fáradságos, jó cipő kell hozzá, a saru az a lelkesedés, a készség, hogy készek vagyunk az evangélium hirdetésére, a belső késztetés, hogy elvigyük mindenkinek az örömhírt. Negyedszer, vegyétek fel a hit pajzsát, amellyel a gonosz minden tüzes nyilát kitudjátok oltani. Az egész testet védő, egy úgynevezett scutum (a pajzs latin elnevezése), római pajzs, ez nemcsak sebesülés ellen védett. Nedves posztó borította, amely a meggyújtott nyilat is eloltotta, nagyon pontos kép, erre gondol Pál. A gonosz tüzes nyilai, ugye, a kételkedés Istenben, a hamis önvád, az indokolatlan lelkifurdalás, a csüggedés, a félelem, az Isten parancsával ellentétes vágyak és kívánságok, meg a többi, na, ezek is lángra lobbantják az ember egész életét. És hogyan oltja ki ezeket a tüzes nyilakat a hitnek a pajzsa? Hát, szó szerint úgy, ahogy oda van írva, úgy hogy elhiszem Isten szavát, hogy amire tényleg szükségem van, ami tényleg jó, és üdvös, azt én megkapom Tőle. Elhiszem a 23. zsoltárral, hogy az Úr az én Pásztorom, nem szűkölködöm, mert, ahogy Pál írja másutt, Ő betölti minden szükségemet, az Ő gazdagsága szerint, dicsőségesen, Jézus Krisztusban. Elhiszem, és elhiszem Isten minden jó ígéretét, meg Jézus szavát, hogy keressétek előbb az Isten országát, és az Ő igazságát, és a többi mind megadatik nektek. No, ennyit a hit pajzsáról. Ötödször, következik az üdvösség sisakja. A sisak a legfontosabb szervet, a fejet védte a csatában, és az üdvösség lelki sisakja is ezt teszi. A fejet, a gondolkodás szervét védi az üdvösség tudata. Az a tudat, hogy örök életem van, hát ez, a gondolkodásomat alapjában változtatja meg. Ha úgy gondolkodom, hogy örök életem van, akkor mindenről máshogy fogok gondolkodni, mint hogyha nincsen örök életem. Ha életem pár földi évtized csupán, akkor nekem ezt az időt kell teleraknom mindennel, és akkor bármit megtehetek, a bűnt is, és jaj annak, aki az utamba áll. De, hogyha örök életem van, akkor nem, akkor meg tudok bocsátani ellenségemnek, sőt hetvenszer hétszer is. Miért? Mert belefér az örök életembe. Vegyük fel tehát az üdvösség sisakját, hogy annak a fényében gondolkodjunk a földi életünkről. Hatodik, és utolsó fegyver, azt mondja: vegyétek fel a lélek kardját, azaz Isten Igéjét. Az itt szereplők közül ez az egyetlen a támadó fegyver, és nincs is más ilyen fegyverünk nekünk, csakis a lélek kardja, Isten Igéje. Ez az egyetlen, amivel vissza lehet verni azt a hitellenes meg istenellenes áradatot, ami felénk árad. Ez a kard a Jelenésekben Krisztus szájából jön elő. Mert Ő, Isten testté lett Igéje. A kard, és mindaz, amiről itt szó volt igazság, megigazulás, misszió, hit, üdvösség, mindezek alapja Krisztusban, Isten Igéjében van letéve, mert nem adatott más beszéd – hogy Péterrel szóljak – nem adatott más beszéd az ég alatt az embernek, amely ezeket képes nyújtani, amelyben üdvözölhetnénk. Hát, csuda-e, hogyha a sátán minden erővel az Ige vetőmagját akarja kilopni a szív termő földjéből? Nem csuda. És tragikusan nagy sikereket ér el ezen a téren. Hívő tömegek vallják, hogy szeretik Istent, miközben a beszédét meg nem szeretik, Bibliájuk ott porosodik a polcon, Isten szól hozzájuk, de ők nem méltatják arra, hogy meghallgassák. És, és, és észre sem veszik, hogy micsoda kettősség azt mondani szeretem Istent, s közben pedig eldobni a beszédét. Pedig abban ma is ugyanaz az erő van, mint régen, erő és hatalom, ma is életet ad, ma is átformál, ma is gyógyít. Mert, ahogy Izaiás mondja nem tér vissza Istenhez dolga végezetlen, hanem megcselekszi, amiért őt kiküldte. No, tehát ennyit a lelki fegyverekről az efezusi levél 6. fejezetében.

És még egyet ígértem, ez pedig a Jelenések Könyvének 12. fejezete lesz. Itt az Úr szintén a gonosz elleni lelki fegyverekről beszél, talán egy még magasabb spirituális szinten. És arról van szó a jelenetben, hogy amikor a sátán a lázadó angyalok vezetője az égben vereséget szenvedett levettetett a földre, ahol ekkortól mind máig az embereket próbálja eltántorítani Istentől, de, Isten hűségesei harcba szállnak vele. Ez a szituáció. És az idők végén a maradék, az igazak, akik kitartanak Krisztus mellett legyőzik őt, olvassuk a 10-es verstől kezdődő szakaszban. Hát, legyőzik, hogyan? A földön, hogyan győzik le? Innen idézem azt, amit az angyalok erről mondanak, az igazak győznek, azt mondja egy, Bárány vére által, tanúságtételük igéje által, meg az által, hogy nem kímélik az életüket mindhalálig. Ez ismét három fegyver, és mi is ugyanígy győzhetjük le a sátánt meg a bűnt, a Bárány vére által, tanúságtételünk igéje által, no, meg az által a cselekedet által, tehát, hogy nem kíméljük életünket el egészen a halálig. Az első, ebben a sorban, a három közül az alap, és ma sajnos csak erre az egyre marad időm, ez a Bárány vére, a Bárány vére. Jézus áldozata, azért beszél az író a Bárány véréről, nem Jézus, vagy Krisztus, vagy az Emberfia véréről, hogy erre az áldozatra tegye a hangsúlyt. A Bárány vére által győznek az igazak, aki, Bárány, a zsidó liturgia áldozati báránya helyére lépett. A Keresztelő is így nevezi meg Jézust, hogy Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit, János evangélium első fejezet 29-es vers. És ennek a vérnek, ennek ereje van, hatalmas erő van Jézus vérében, halálában, kiontott életében, teljes egészében az Ő egész lényének az ereje és hatalma van benne. Na, most ez az érdekes, és fontos, hogy ez három dolgot, legalább három dolgot jelent. Az első, hogy ezt az erőt mindenki igénybe veheti a gonosz elleni küzdelmében, és nélküle ugye, esélytelen. Ez az egyetlen valóság, a vér, amely erősebb a sátánnál, Krisztus áldozata, a Bárány vére. Csak ezzel fölfegyverkezve győzhető le a gonosz. Ennyiben meg ezért van a keresztény kivételezett helyzetben másokhoz képest, hogy rendelkezésére áll neki a Bárány vére, mint fegyver és segítség. És, hogy én ezt ma hangsúlyozom, létfontosságú. Mert a világ ma szívesen hangoztatja, hogy minden vallás egyformán jó és hasznos. Amikor sok keresztény is hajlamos megfeledkezni e Vérnek az egyedülálló erejéről, és úgy tartja, hogy hát nyugodtan lehetne ő krisnás, muszlim, buddhista, bármi, mert Isten ugye mindenkit szeret, még üdvözíthet is nem keresztényeket. Hát, ez így igaz, igen üdvözíthet. De, jó, de ez az egy, a Bárány vére, ez nincs meg másutt, ez egyedül a keresztény kiváltsága, a mi kiváltságunk, hogy ilyen hatalmas erőre, a Bárány vérére támaszkodhatunk. Ez azért kizárólag a keresztényeké, mert ezért, tehát Jézus helyettünk ontott vérét, áldozatát csak az tudja igénybe venni, aki elhiszi, hogy Jézus a vérét, életét adta ő érte a kereszten. Ugye, ez logikus. És akkor ő hivatkozhat imájában a Bárány vérére, amikor Isten elé terjeszti az ő kéréseit. Na, tehát ez az egyik dolog. A másik dolog, hogy fegyver a Bárány vére a gonosz ellen azért is, mert elűzi a közönyt. Most ez megint nagyon fontos. Elűzi a közönyt ma, amikor a társadalom a totális közöny végzetszerű állapotában leledzik. Mi jó, mi rossz, mi igaz, mi hamis, mi helyes, mi helytelen, senkit nem érdekel. És a közöny sokszor a templomban a leglangyosabb, a legmasszívabb. Hát, ezt egyetlen módon lehet megtörni, a Bárány véréről szóló hiteles, hiteles beszéddel. Akkor az emberek állást foglalnak, ki fönnhangon, ki magában, ki mellette, ki ellene, de langyos senki nem marad. Szembesíteni az embereket Jézus érettük vállalt halálával, a Bárány vérével, állásfoglalásra hívni, fölrázni a közönyből, ez a mai hithirdető dolga. Aztán harmadszor, a Bárány véréről szóló beszéd tisztít meg a vallási téveszmék tömegétől (new age, agykontrol, lélekvándorlás, spiritizmus, ezotéria, a Jézusról szóló áltudományos ostoba bibliátlan butaságok). A statisztikák szerint rengeteg, magát kereszténynek tartó ember is kacérkodik ezekkel, belecsúszva valami modern szinkretizmusba, valláskeveredés. Na, ettől is megtisztít a Bárány véréről szóló beszéd, mert elmondja az igazat a sok sületlenség helyett. És aki ezt hallva fölismeri, hogy igen, a Bárány vére, Jézus áldozati halála, és csak az váltotta meg, hát az el fog utasítani minden egyebet, mert tudja, hogy csak a Bárány vérére van szüksége, semmi másra. A jó és a rossz, Isten és a sátán közötti harc részese mindenki, Éva minden ivadékának döntenie kell melyik oldalra áll. És aki Isten meg a jó mellett dönt, annak szilárd ígérete van arra, hogy erőt nyer odafentről küzdelméhez, hogy Jézus ígérete szerint, amit olvasunk a Lukács evangélium 10. fejezet 19-es versében – tehát az ígéret szerint – hatalmat kap rá, hogy kígyókon és skorpiókon taposson, és az ellenség, a gonosz minden erején, minden erején.

Így legyen, ámen. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves hallgatóim, Dér Katalint hallották.