Dér Katalin: A Messiás 9. rész
A MESSIÁS
PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR
KATALIN MŰSORA
Dicsértessék
a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, a Messiási próféciákról szóló sorozatunk
bevezetőjében már szó esett arról, hogy a próféciákat általában két csoportra
lehet felosztani vagy két csoportba lehet sorolni. Vannak olyanok, amelyek az
üdvösségtörténetnek a folyamatáról, az egész folyamatról vagy annak valamelyik
hosszabb szakaszáról adnak kinyilatkoztatást, vázlatosan, és ezért aztán úgy is
nevezik ezeket, hogy történeti-, vázlatpróféciák. Tehát az üdvösség
történetéről egy vázlat. Ez az egyik csoport, de van azután egy olyan csoport
is, amely ebből a folyamatból, az üdvösség történetéből kiemel egy-egy
különösen fontos csomópontot, és ezt kinagyítja, és így kinagyítva ábrázolja.
De, csak egy pontot, ezek az úgynevezett pillanatkép próféciák. Na, már most a
Messiási próféciák, azok ilyenek, tehát ebbe az utóbbi típusba tartoznak,
pillanatkép próféciák, amelyek a Messiásnak a működésével kapcsolatban, a
működésének főbb pontjait emelik ki, és nagyítják ki, és arról ad Isten itt
kinyilatkoztatást. Na, most természetesen az egyik ilyen legfőbb pont,
csomópont, az a Messiás születése. Ezért a Messiás születéséről nagyon sok
prófécia szól, hasonlítva mondjuk a Messiásnak a csodáihoz vagy éppen
tanításához. Rengeteg ilyen születésprófécia van. Hát, vajon miért? Nos,
egyszerűen azért, mert amikor a próféták a Messiás születéséről jövendölnek,
akkor egyúttal – értelemszerűen – beszámolnak a személyéről is, a
személyiségéről. És igazából ez a nagy kérdés, hogy ki lesz Ő, ki lesz a
Messiás, milyen lesz a Messiás? Tehát a születési próféciákban ez a lényeg.
Mivel tehát ilyen sok-sok Messiási születésprófécia van, – és ezek nagyon
fontosak – ezért kivételesen most ennek, ennek a témának három adást szeretnék
szentelni.
Először
arról lesz szó, hogy mi jellemzi általában a születéspróféciákat, mi minden
jellemzi ezeket. Utána arról a prófétáról, aki a legtöbb, és talán a
legfontosabb születéspróféciákat adta nekünk, ez pedig Izajás. Kiválasztok
onnan – az Izajás könyvéből majd – három születési próféciát, három
jövendölést, és arról fogok beszélni. És végül harmadszor van a legnagyobb, a
legeslegfontosabb kérdés, amire ez az egész kifut, hogy Jézus hogyan jött
tisztába azzal, hogy Ő kicsoda, hogyan értette meg ezeket a születési
próféciákat, a Messiás születését, hogy honnan tudta meg, hogy kicsoda Ő,
milyen folyamatban jött tisztába önmagával? Már, amennyire emberileg ugye
megközelíthető. Tehát ez lesz a harmadik téma.
A
próféciákra az jellemző általában, hogy mindegyik valami döbbenettel, és
csodálattal meg ünnepélyesen tolmácsolja ezt a misztériumot, és pontosan közlik
azt, amit Isten rájuk bízott, de, érteni nem értik ők sem. Az látszik minden
szavukon, hogy valamit nagyon precízen elmondanak, de nem értik. Mert a
prófétának nem is az a dolga, hogy értse pontosan, amit Isten neki
kinyilatkoztatott, hanem az, hogy tovább adja. Az alaphangot a témánkhoz az
ősevangélium adja meg, amelyet a legutóbb olvastunk, a Teremtés könyvének 3.
fejezet 15. versében a bűn után rögtön, Isten kinyilatkoztatja azt, hogy a
kígyó, a sátán, a gonosz elpusztítója asszonynak a magva lesz, asszony sarja,
ivadéka lesz. Magyarán ez azt jelenti, hogy földi lény lesz, ember lesz, ember
lesz a Messiás. Ugyanakkor a hallgatásból, tudniillik, hogy csak asszonyról
beszél, ebből a hallgatásból kiderül az is, hogy földi apja, földi édesapja nem
lesz a Messiásnak, mert Isten lesz az Ő Atyja, a Messiás pedig Isten Fia lesz.
Tehát ember, mondja a prófécia, és egyúttal Isten, Isten Fia. És a
születéspróféciákban mindig, de mindig, ugyanezzel a kettősséggel találkozunk.
Ember lesz, Isten lesz egyúttal. Ez a kettősség övezi a Messiási próféciákat. A
helyzet a következő, miután a bűn eláradt az egész földön, miután a bábeli
forradalom, ugye, Isten ellenes lázadás összeomlott, és Bábel építménye, a
torony meg a város félbe maradt, miután Isten úgy döntött, hogy az addig
egységes emberiséget most már népekre tagolja – azt is láttuk, hogy miért
döntött így Isten – tehát rögtön ezután, máris kiválaszt ebből a sok népből
egyet. Egy népet, amelyik nép Ábrahámtól, illetve Ábrahám sarjától származik,
tehát kiválaszt egy népet, de nyomban, abban a szentpillanatban közli, és
tisztázza azt, hogy Őneki a végcélja, az továbbra is, a népek, a minden népnek
az üdvözítése. Szigorúan a régi a végcélja, kiválaszt egy népet, de a célja a
régi, a népek üdvözítése, mégpedig e titokzatos sarj által, akiről annyi
próféciát ad Isten. Tehát továbbra is Ő mindenkit üdvözíteni akar, és erre
szolgál ennek az egy népnek a kiválasztása. Ez ugye a Bibliának, a Teremtés
könyvének a 12. fejezetében szerepel. Tehát nyomban, ahogy lezárul az
őstörténet, és Bábel összeomlott a 10. meg a 11. fejezetben létrejöttek a
népek, a 12.-ben kiválaszt Isten egy népet, de rögtön közli vele ezt, célom a
régi, mindenkit akarok üdvözíteni. Ámen. Ezt a Biblia nagyon sokszor közli.
Például az ősatyáknak a három generációjával, Ábrahámmal – hát vele mondjuk
többször is – Ábrahámmal, Izsákkal meg Jákobbal. Mondom a példákat. Ábrahámmal
közli ezt Isten rögtön a Teremtés könyvének, a már említett 12. fejezete
legelején. Már az elhívásakor, amikor azt mondja neki, hogy menj ki a
földedről, arra a helyre, amit majd én mutatok neked, mert sok utódod lesz, és
általad meg utódod által továbbra is a föld minden népe áldást nyer. Általad
vagy utódod által nyer áldást a föld minden népe. Azután még egyszer mondja
Ábrahámnak például akkor, tehát Teremtés könyve 22. fejezetében, amikor Ábrahám
késznek mutatkozik arra, hogy feláldozza a fiát, Izsákot. Amikor a történetet
elmondja a Biblia, akkor a végén Isten a 18. versben azt mondja Ábrahámnak,
hogy: hát ezért, ezért az engedelmességedért, áldozatodért nyer áldást benned
minden nép, az engedelmességedért. És egyúttal a történet, amikor Izsák
feláldozására mégsem kerül sor, a történet sejteti, hogy ugyanígy, áldozat
által nyer áldást a föld minden embere, aki ezt igényli, és kéri. Áldozat
által, csakhogy ez az áldozat már nem az embernek, nem Ábrahámnak lesz a fia,
hanem Isten Fia lesz. Utána, Ábrahám fiával, Izsákkal Isten ugyanezt közli, picit
később, a Teremtés könyvének a 26. fejezetében, a 4-es versben, ugyanezt az
áldást: a te utódodban nyer áldást a föld minden népe. Ő utána meg Izsáknak a
fiával, Jákobbal is közli ezt. Jákobnak a nevezetes álmában, amelyik ugye a
létráról szól, melyen az angyalok járnak föl-alá az ég meg a föld között,
olvasható ez, a Teremtés könyvének a 28. fejezet 14-es versében. Tehát ezt
álmodja Jákob, és álmában kap egy kinyilatkoztatást, amely megint ugyanúgy
szól, mint az eddigiek, hogy tebenned, illetőleg utódodban nyer áldást a föld
minden népe. És hát valami módon ez az utód, a Messiás, Ő lesz a létra, amit
látott az ősatya álmában, Ő lesz az Út Istenhez. No, tehát ennyit a három
ősatyáról. És, hát most nézzük meg, hogy kicsoda ez a titokzatos sarj, akire
mindez vonatkozik, aki által, úgymond az ígéret, aki által áldást nyer a föld
minden népe, minden embere. A születési próféciák mind, kivétel nélkül, és ez
is egy fontos jellemzőjük, a Messiást gyerekként mutatják be. Gyermekként, aki
születik, és ember lesz tehát, földön születik, mint ahogy mindenki, ember
lesz. És ugyanakkor valamiképpen Istennel lesz azonos vagy olyan lesz, mint
Isten, vagy Istennek lesz a Fia, és így tovább, és így tovább … Tehát mindezt a
kettősséget, nemcsak hogy ember lesz, hanem kis gyermekként születik meg,
mindegyik ilyen. És, ami bennük az érdekes, hogy minden ilyen prófécia erről
szól, ugyanazt mondja, mindegyik ugyanazt mondja. Csak éppen mindegyik más-más
aspektust emel ki, és mindegyik hozzátesz valami pluszt, amit csak őbenne, amit
Isten csak annak az egy prófétának nyilatkoztatott ki valaha. És ez által
mindegyikre szükség van, tehát nem ugyanazt mondják, hanem mindegyikre szükség
van. Két példát szeretnék erre mondani. Az egyik, Mikeás próféta könyvének 5.
fejezetében az 1., 2. versben olvasható:
1De
te, Efrata Betlehemje kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között; mégis belőled
származik majd nekem Izrael jövendő uralkodója, akinek származása öröktől
fogva, és örökké való. Akinek származása öröktől fogva, és örökké való. Így
szól a prófécia, és ebben az a döbbenetes, meg a csodálatos, hogy ezek szerint
ez a bizonyos sarj, a Messiás, az megszületik Betlehemben, a térnek meg az
időnek egy bizonyos pontján, mint egy ember térben, időben megszületik, és
ugyanakkor pedig öröktől fogva van, és örökké fogva való, vagyis örök élete
van, vagyis Isten. Miközben emberként megszületik, egy pici faluban X és Y
évben. Ez döbbenetes. Mint ahogy Jézusról hisszük, hogy már a megtestesülése
előtt létezett, mint Isten Logosza, Igéje, Isten Fia. És a kereszthalála után
is él, ma is él, feltámadt és ma is él. Tehát valóban a származása öröktől
fogva való, és örökké való. Pontosan, ahogy itt írva van, szóról szóra. Ez
tehát az egyik példa.
A
másikat Jeremiás könyvéből veszem, ott a 33. fejezet 15. és 16. versében van
szó egy sarjról, egy utódról, tehát gyermekről szintén, aki ezek szerint ember,
de az Úr az Ő neve, vagyis Isten, miközben Ő egy gyerek, Isten. Na, ez eddig
nagyjából hasonlít Mikeásra, de ami itt a plusz, a többlet, ami az új szempont,
hogy hozzáteszi még ez a Jeremiás próféta, hogy – tehát az Úr az Ő neve – Ő a mi Igazságunk.
Ő a mi
Igazságunk. Ez azt jelenti, hogy Ő tesz minket igazzá Isten előtt,
az Ő kedvéért, ha tetszik, fogad el minket igaznak. Egyrészt Isten elfogad
minket igaznak, az Ő szemében igazak vagyunk, és másik pedig, hogy igazzá is
tesz minket, amennyire engedjük, hogy alakítson és formáljon minket. Röviden,
ahogy a Biblia mondja, Ő a mi Igazságunk, és e nélkül pedig nem lehet
Istennel közösségbe kerülni, vagyis nem lehet örök élete az embernek, hogyha
nem igaz, és nem állhat meg Isten előtt. Hát, ez egy vadonatúj, és hatalmas
prófécia, és ugye látjuk, hogy újat tett hozzá az eddigiekhez. Na, most a
legfontosabb, talán a legfontosabb születéspróféciák Izajásnál találhatók. A
következő alkalommal három ilyenről lesz szó, amelyek egymás után, nagyon gyors
egymásutánban vannak, Izajás 7., 9. és végül a 11. fejezetében. Nagyon gyors
egymásutánban, hát, vajon miért? Ez a szerző, ezt a szerzőt a kutatók úgy
nevezik, hogy első Izajás vagy proto Izajás, Ő az, aki az Izajás könyv
egészéből az elejét írta, az első 39 fejezetet. És ő a VIII. században,
Krisztus előtt VIII. században működött. Nos, ebben az időben, 722-ben pontosan
Asszíria megtámadta Izraelt, megtámadta Izraelt, tehát az északi országrészt,
elhurcolta a lakosságot, betelepített oda idegeneket, és 10 zsidó törzs pedig
odaveszett (hát, ugye eltűnt a Szentföldről, odaveszett). Így az eredeti 12
törzsből csak kettő maradt meg Júda, és vele szoros összefüggésben Benjámin.
Júda és Benjámin törzse, ennyi maradt a 12-ből. Tehát a nép léte teljes
veszélyben forgott, de ezen kívül veszélyben forgott a Szentföld egész térsége,
egész környezete is. Úgyhogy a helyzet teljes mértékben válságos volt. És a
júdai, tehát a déli király, Ácház, Ácház király rossz döntések sorozatát hozta,
főleg rossz politikai döntéseket hozott. Ennek lett következménye, hogy Júda,
tehát a Szentföld déli része, Júda, Asszíriának az adófizetője lett,
elterjedtek a választott nép körébe pogány kultuszok, elsősorban egy Moloch
nevű istenség, bálvány kultusza, amely arról híres, hogy tele van gyermek áldozatokkal,
gyermekeket, embereket, de főleg gyermekeket áldoznak fel a Moloch
tiszteletére. Szóval ez elterjedt Júdeában, a déli országrészben, sőt állítólag
maga Ácház király is feláldozta az egyik fiát Molochnak a bálvány oltárán.
Tehát egészen elképesztően tragikus helyzet volt ez a VIII. században. No,
ekkor működött ez a bizonyos első Izajás, és ekkor reagál Isten erre a
helyzetre három darab próféciával. Tehát erre a történeti helyzetre reagált, és
ugyanakkor pedig megígérte – adott egy ígéretet – egy csodálatos gyermeknek a
születéséről, egy gyermek születéséről, aki a Messiás lesz. Tehát az a helyzet,
hogy ez egy konkrét történeti helyzetre reagáló prófécia sorozat, és ugyanakkor
messiási próféciáknak a sorozata is. És bennük – a próféciákban – a történeti
szál, az fokozatosan lesz egyre halványabb, és egyre inkább átadja a helyét a
messiási szálnak. Ezekre is jellemző az, amit már elmondtam, hogy ugyanarról
szólnak, egy gyermeknek a születéséről, és különböző többleteket tesznek hozzá
a korábbi próféciákhoz. A következő alkalommal erről részletesen beszélek majd,
mert nagyon fontosak. Most csak röviden, hogy lássuk miről is van szó. Itt van
az első ilyen prófécia Izajás könyvének a 7. fejezetében. A Messiás gyermekként
fog megszületni, asszonytól, – ugye, mondta már az ősevangélium – nőtől,
hozzáteszi Izajás, hogy szűztől. Szűz nőtől születik meg. Tehát ez az első
plusz, nem elég, hogy asszony sarja lesz, hanem szűznek lesz a sarja. A második
plusz pedig az, hogy bejelenti Isten, hogy ez a gyermek, ez nem egyszerűen
Isten, hanem Ő az Immánuel, a velünk levő Isten, Immánuel. Érzik, ugye kedves
hallgatóim a különbséget a velünk levő Isten, akiben Isten velünk van és lesz.
Tehát ez a 7. fejezetnek a többlete. A következő prófécia a 9. fejezetben
található. Itt is arról van szó, hogy gyermekként születik a Messiás, és ehhez
hozzátesz olyan vonásokat, amiből nyilvánvaló, hogy ez a gyermek, ez a földi
ember, ez egyúttal valamiképpen Isten. Tehát egyszerűen isteni vonásokat
tulajdonít ennek a születendő gyermeknek, az ismert prófécia ez is, de azért
fölolvasom gyorsan. Ilyen jelzőket ad neki, hogy csodálatos tanácsadó, erős
Isten, örökkévalóság Atyja, béke Fejedelme és az uralmának nem lesz vége.
Miközben előbb azt mondta, hogy gyermek születik nekünk, egy gyermek. Végül
pedig a 11. fejezetben azt is megtudjuk, hogy konkrétan ez az ember, ugye egy
ember, egy emberi családból, a Dávid családjából, Dávid házából fog származni.
De, úgy ám, úgy ám, hogy Ő nem csak a hajtása lesz Dávidnak a családfáján, a
Dávid háznak az egyik ága, hanem a gyökere is Ő lesz. Dávid házának gyökere és
ága, vagyis gyökere, azaz isteni megteremtője, Isten létrehozója is a Dávid
háznak. Ez megint arról szól, hogy egyszerre lesz ember és Isten valamiképpen,
egy személyben. Ez az egyik hozadéka vagy többlete a 11. fejezetnek. A másik
pedig az, hogy a prófécia elmondja, hogy ez az illető, ez a személy
Szentlélekkel lesz teljes, a Szentlélek minden adománya rajta lesz. Tehát erről
a három próféciáról lesz szó a következő alkalommal kedves hallgatóim.
Dér
Katalint hallották. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
