"...óvd meg őket a gonosztól...hiszen nem a világból valók..."

Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. 
János 17, 15, 17.

A keresztyéneknek (és a keresztényeknek) bizony mindenkinél több szenvedést kell eltűrniök, az ördög és világ részéről. Ilyenkor aztán honnan tudhassák, hogy megigazultak? A saját értelmükből semmiképpen, hanem a Szentlélektől, aki azért igazság Lelke, hogy szívüket minden látszat ellenére is megerősítse és megtartsa a hitben. A Szentlélek nélkül azt sem hitte volna, vagy hinné el senki, hogy Jézus Krisztus, akit tulajdon népe lator-módra keresztre feszített, - valóságos Isten. Avagy mi is hogyan tudhatnánk olyan bizonyosan magunkról, hogy - ha e megfeszített Krisztusban hiszünk, még ha az egész világ kárhoztat, elátkoz, Isten ellenségeinek s az ördög tulajdonainak állít is - az Isten valóságos kedves gyermekei, szentjei vagyunk, még akkor is, ha ezt magunk sem érezzük, sőt a szívünk egészen mást mond, mivel még tele vagyunk gyengeséggel és bűnnel?! Csak a Szentlélek műve és ereje bizonyíthatja ezt meg a szívünkben úgy, hogy az ige alapján életre-halálra igaznak tarthatjuk.

Te vagy az én erős várom,
Oh ne hagyj el légy velem,
A vigaszt csak Tőled várom,
Hogyha vérzik kebelem.
Szállj szívembe, adj erőt,
Soha el nem csüggedőt,
Ajkam, éltem hadd dicsérjen,
Itt e földön s majd az égben.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Déli közös ima

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása