Dér Katalin: A Messiás 5. rész

A MESSIÁS

PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR KATALIN MŰSORA

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Kedves Hallgatóim, a messiási próféciák sokféleképpen nevezik meg és határozzák meg, hogy kicsoda lesz az eljövendő Messiás, Emberfia, és ugyanakkor Isten Fia, Dávid hajtása, de a gyökere az isteni Teremtője is egyben, Jahve szenvedő Szolgája, és a földnek az örök Királya, Pap Melkizedek rendje szerint, Júda oroszlánja, és ártatlan Bárány, az Isten Báránya, az Áldozat a világ bűneiért. Abban a próféciában, amelyet ma olvasunk Isten kijelenti, hogy a Messiás mindezek mellett vagy mindezeken túl még Próféta is lesz, méghozzá a leghatalmasabbhoz, Mózeshez hasonló próféta. Isten fontosnak tartja közölni az eljövendő Messiásról ezt, hogy Ő Próféta is lesz. Ennek az oka Ámosnál olvasható a 3. könyve 7. versében, ahol azt írja, hogy Isten nem tesz semmit - egyáltalán semmit – anélkül, hogy ne jelezné ezt előre, szolgái a próféták által. Ebben pedig nemcsak Istennek az ember iránti határtalan tisztelete van benne, hanem az is, ami a bibliai próféciákat olyan markánsan megkülönbözteti a pogány jóslástól. A bibliai próféta, szemben a pogány jósokkal meg jövendőmondókkal, tehát a bibliai próféta, ha romlást, ha ítéletet, büntetést kell hirdetnie ezt soha nem valamilyen megmásíthatatlan végzetként, valami feltétel nélkül bekövetkező csapásként jelzi. Hanem mindig figyelmeztetést ad általa Isten arra, hogy milyen tragikus következményekhez vezet rövid távon, vagy hosszabb távon, ha az ember elveti magától a törvényt, és elveti magától Istent, és mindig ott van a próféciában, hogy a csapás, az elkerülhető, hogyha az ember megtér. Amit pedig ma olvasunk, az voltaképpen egy prófécia a Prófétáról. Már csak ezért is nagyon érdekes. A 2. Törvénykönyv 18. fejezetében a 15. verstől a 19-esig található ez a prófécia, és itt Mózes beszél – tehát Mózes lesz a beszélő – ő szól a néphez. Olvasom:

„Prófétát támaszt neked az Úr a te Istened te közüled, testvéreid közül, olyat, mint én (mármint Mózes), Őt hallgassátok. Ahogy kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreb hegyén a gyülekezés napján, mondván, ne halljam többé, az Úrnak, én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne halljak. Az Úr pedig mondta nekem (mármint Mózesnek): Jól mondták, amit mondtak Prófétát támasztok majd nekik testvérik közül, olyat, mint te, az Én Igéimet adom a szájába, és Ő megmond nekik mindent, amit Én parancsolok neki. Aki pedig nem hallgat az Ő szavára, amelyet az Én nevemben szól, hát Én számon kérem rajta.” Eddig a prófécia. Amikor Isten megígéri ezt a Prófétát, ezt az eljövendő Prófétát, akkor egy nagyon különös epizódra hivatkozik a választott nép életéből. Ezt a Kivonulás könyve 20. fejezetében találjuk meg közvetlenül a tíz parancsolat kihirdetése után. Hát, amint a nép meghallja a tíz parancsolatot, akkor maga kéri, azt amit felolvastam, tehát hogy ne lássa Isten, és ne hallja Isten, hogy Isten ne szóljon hozzá, nehogy megtaláljanak halni. Ez történik. Hanem Mózes szóljon hozzájuk, ők azt akarják, és majd hallgatni fognak rá. Pedig ekkor Isten, csak, idézőjelben, csak tűzben, jelképekben epifániaként jelent meg, tehát tűzben, villámlásban, füstölgő hegyben, égzengésben és hasonló jelek mutatták az Ő jelenlétét. A nép nyilván azért rettegett, mert a tíz parancsolat hallatán hirtelen élesen szembesült a saját vétkeivel, és rádöbbent akkor, hogy a bűnös ember nem állhat meg Isten előtt, nem láthatja, nem hallhatja Őt. Ezért kérik, hogy Mózes legyen a közvetítő. Úgyhogy ez az új Prófétáról szóló ígéret szintén Mózes által hangzik el. Hozzátéve, Őt hallgassátok majd, ezt az új Prófétát, Őt hallgassátok. Ugye milyen ismerős fél mondat. Isten ugyanezt mondja Jézus színeváltozásának a jelenetében: „Ez az Én szerelmes Fiam, akiben kedvem telik, Őt hallgassátok!” Ugyanaz, úgyhogy az Ősegyház nem is habozott a Mózeshez hasonló Prófétát azonosítani nyomban Krisztussal, hiszen Ő Isten teljes önközlése. És Őróla mondja Isten itt, hogy Őt hallgassátok. Mint ahogy a próféciában itt a 2. Törvénykönyvben.

És hozzáteszi, hogy aki megismeri ezt a Prófétát, de nem hallgat rá, Isten számon kéri azon.

Amikor az Ószövetség megerősíti, hogy igen, valóban Mózeshez hasonló Próféta soha nem volt a későbbiekben – nem támadt ilyen próféta – akkor meghatározza, hogy mi is a különbség, mi a különleges Mózesben a többi prófétákhoz képest. Hát az, elsődlegesen, hogy ő színről színre találkozik Istennel. Erről pedig a Számok könyvének 12. fejezetében számol be a Biblia, a 6-os verstől olvasom, Isten a beszélő:

„Halljátok a beszédem, ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok. De Mózes, az én szolgám, ő nem ilyen, ő az én egész házamban otthonos, mert ővele szemtől szemben beszélek, és ő nyíltan nem pedig rejtélyekben és jelképekben látja az Urat.” Tehát ez a fő különbség, és akkor hasonlót olvasunk a 2. Törvénykönyvben is a 34-es fejezetnek a 10-es versétől kezdve. Ez tulajdonképpen a mózesi öt könyvnek a legvége, a lezárása, az utolsó mondata, a befejezése. És Mózes halála után hangzik el, mintegy a Mózes személyének a kommentárja. Olvasom tehát, 34. fejezet 10-es versétől

„Olyan próféta nem támadt soha többé Izraelben, akit az Úr színről színre ismert volna, és aki Mózeshez hasonló lett volna azoknak a jeleknek és csodáknak a tekintetében, amelyekkel őt elküldte Isten, hogy hajtsa végre Egyiptom országában, a Fáraón, annak minden szolgáján és egész földjén meg mindazon hatalmas erő és csodajel tekintetében, amelyet Mózes egész Izrael szeme láttára véghezvitt.”

Tehát itt a csodákat emeli ki, mint Mózes különlegességét, valamint szintén azt, hogy őt az Úr színről színre ismerte. Hát, nem csoda ezek után, hogy a zsidók körében ez volt a legismertebb messiási prófécia, plusz még egy másik, amelyik arról szól a 2. Sámuel könyv 7. fejezetében, hogy a Messiás, az majd Dávidnak a Fia lesz, a sarja. Ez a két legismertebb prófécia. Hogy mennyire ismert ez a Mózeshez hasonló prófétáról szóló jövendölés, arra példákat mondok a János evangéliumból. Az első rögtön az első fejezet 21. versében van, amikor az emberek kérdezgetik a Keresztelőt, hogy ki ő, és akkor megtalálják kérdezni ezt is: A Próféta vagy talán? Nos hát, erre utalnak az emberek, hogy várták ezt a Mózeshez hasonló Prófétát, és azt hitték, hogy tán a Keresztelő lesz az. Ugyanígy a János evangélium 6. fejezetében a kenyérszaporításnál az emberek ugye a kenyerek megszaporításáról asszociálnak a mannára, a pusztai eledelre, amit Isten Mózes által adott nekik. És ezért jelenti ki ott valaki: Ez az a Próféta – a Mózeshez hasonló próféta – akinek el kellett jönnie, mert hiszen Isten megígérte. És a harmadik példa a János evangélium 7. fejezetében található, amikor vitatkoznak az emberek, hogy kicsoda ez a Jézus, próbálják őt meghatározni, és akkor valaki ezt mondja: Ő az a bizonyos Próféta. Ugye itt megint a jövendölésről van szó, az a bizonyos Mózeshez hasonló Próféta. No, hát ennyit arról, hogy milyen ismert volt, mint messiási prófécia ez, a zsidóságnak a körében. És hát az Ősegyház ezek után nem habozott egy percig sem, hogy ezt a Prófétát Jézus Krisztussal azonosítsa. Például Péter apostol az Apostolok cselekedetei 3. fejezetében, a 22-es versben hivatkozik erre. Vagy István diakónus a 7. fejezet 37-es versben Krisztusra vonatkoztatja azt a részt, amit felolvastam az elején a Mózeshez hasonló Prófétáról. Plusz mindketten hangsúlyozzák, hogy mennyire élet-, halálkérdés elfogadni ezt a Prófétát. Hogy ez az azonosítás, tehát Krisztussal való azonosítás, ez bizonyosan helyes, azt maga Jézus tanúsítja, mert hiszen Ő a feltámadása után tanította az övéinek, hogy benne minden beteljesedett, ami az Ószövetségben, ami a prófétáknál Mózesnél meg a zsoltárokban meg van írva felőle. Hát, így ez is nyilván, hogy ő egy Mózeshez hasonló Próféta lesz, nyilván ez is beteljesedett Őbenne. 

Na, most akkor kedves hallgatóim kettő kérdés adódik. Az egyik amiről ma szeretnék beszélni, hogy hát miben is hasonlít ezek után Mózes és Jézus Krisztus? A következő kérdés, amit majd a legközelebbi alkalommal fogunk megnézni, az pedig az, hogy egyáltalán, egyáltalán miért volt erre szükség, miért kellett Istennek Mózes után elküldenie még egy másik valakit, aki prófétaként ugyanolyan, mint Mózes, Mózeshez hasonló? Miért volt erre szükség? Ez egy nagyon érdekes dolog, és nagyon fontos is, úgyhogy erről lesz szó, majd a következő alkalommal.

De, most lássuk ezt, miben hasonlít ez a két bibliai alak? A 2. Törvénykönyv próféciája úgynevezett gyűjtő prófécia. Tehát rövid, de nagyon sok mindent magában foglal, amikben Jézus, hasonló volt Mózeshez. Egy, tehát, hogy hasonló volt. Kettő, hogy ezek olyan vonások, amelyeket csak kettejükről lehet kijelenteni, és senki másról meg nem. Három pedig, hogy mindegyik ilyen vonásnál látni fogjuk azt, hogy Jézus valami abszolút többletet hordoz, Mózeshez képest. Tehát hasonló a tulajdonság, de Jézus valami többletet hordoz. Nos, a bibliaismerők nyilván kapásból tudnak mondani jó néhány ilyen hasonlóságot Jézus és Mózes között. Hát, először is természetesen, hogy mind a ketten szabadítók, Mózes az egyiptomi fogságból, Jézus pedig egy sokkal mélyebb fogságból, a bűn fogságából szabadítja meg a maga népét. Másodszor, Mózes idején Isten mennyei mannával táplálta az embereket, és Jézus is táplálja az övéit, ugyancsak mennyei kenyérrel, de ez a kenyér, ez önmaga. Ez önmaga, ez az a fogyhatatlan, kifogyhatatlan kenyér, ami Ő, Jézus. A harmadik hasonlóság az, hogy Mózes a Fáraó leányának volt a fogadott fia, ezért tehát a trón várományosa vagy herceg, vagy nem tudom, valami nagyon magas méltósága volt neki. De a zsidó levél elmondja róla a 11. fejezet 25-ös versében, hogy Mózes inkább választotta azt, hogy Isten népével együtt szenvedjen, mint sem a fejedelmi életet. És ugyancsak a zsidó levél, picit később, Jézusról is ugyanezt mondja, 12. fejezet 2. vers, hogy Jézus az Isten Fiaként, és a menny lakójaként a rá váró mennyei öröm helyett elszenvedte a kereszthalált. A harmadik dolog, mind a kettő ugye törvényadó, törvényadó. De Jézus a törvénynek az eredeti lényegét tanítja az eredeti lényegét. És most nem csak a szeretet parancsra gondolok, hanem főleg arra gondolok, hogy Jézus rámutat a hegyi beszédben, sokszor, később is sokszor, rámutat Jézus egy nagyon fontos dologra, hogy vigyázat a bűn az nem a cselekedetben kezdődik, hanem a szívben. A régieknek azt mondták, hogy ne ölj – ugye a tíz parancsolat – de én, Jézus azt mondom nektek, hogy már aki haragszik a szívében, már az méltó az ítéletre, a gyehennára, a kárhozatra. Hát, ez olyan döbbenetes volt ugye, hogy az emberek, akiknek volt fülük a hallásra, azok rádöbbentek, hogy tehetetlenek a bűnnel szemben, mert az ember a szívét, azt nem tudja megváltoztatni. Azt csak Isten tud, új szívet teremteni az emberben. Ahogy a zsoltáros mondja, hogy: Teremts bennem tiszta szívet, ó Uram, én ezt nem tudom megtisztítani. És éppen ezért nem is tudja teljesíteni a törvényt, úgy, ahogy azt Jézus hirdeti. És emiatt ugye, megváltásra szorul a bűnből. Tehát mind a kettő törvényadó, de Jézus valami abszolút többletet hordoz. Utána, mint törvényadók, mind a ketten bírók is. Látjuk Mózest, amint időnként bíráskodik testvéreinek az ügyeiben, a nép ügyeiben. És Jézus, szintén törvényhozó, Ő is szintén bíró. De ezzel a bírói hatalmával az első eljövetelekor nem óhajtott élni, mert akkor Ő nem ítéletet hirdetni jött, hanem örömhírt hozott. Hanem majd a második eljövetelekor teljesíti ezt a bírói funkcióját, és ítél élőket és holtakat. Tovább, mind a két személy által Isten hatalmas csodákat cselekedett. És ez – kedves hallgatóim – ritkább, mint ahogy általában gondolni szoktuk. Legalább is az ószövetségben, ahol ugye Illés vagy Elizeus tesznek alkalmilag csodákat, de Mózes rendszeresen, különösen az Egyiptomból való kivonuláskor. Na most, a különbség az, hogy egyrészt Jézus csodái sokkal monumentálisabbak, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Mózes néha pusztító csodákat is kénytelen volt tenni, lásd az egyiptomi csapásokat. Jézus viszont ilyet soha nem tett, az Ő csodái, azok mindig csak az életet szolgálták. Zárójel: lesznek, akik azt mondják, hogy na, de hát a fügefát is ugye, kiszárította ez a Jézus – na, most hát, nyilvánvaló, hogy ez egy jelképes cselekedet, a fügefa a választott népet jelképezte, úgy hogy itt másról van szó – zárójel bezárva. Azután mind a kettő közvetítő, Mózes is Jézus is közvetítő Isten és ember között. A Számok könyve 12. fejezetét olvasva, már láttuk az előbb, hogy Mózesnek éppen ez a különlegessége, hogy más próféták ugye álomban vagy látomásban kapják a próféciákat, ezzel szemben Mózes szinte közvetlenül érintkezik az Úrral, és csaknem Isten színe-látásában tud lenni. Jézus viszont abban múlja felül őt, hogy egyenesen Istentől jön, egyenesen Tőle veszi az Igéit, és elmondhatja, hogy aki engem lát, aki engem hall, az az Atyát látja és hallja. Szintén a Számok könyve 12. fejezetében olvassuk azt a kijelentést, hogy Mózes, akkoriban a legszelídebb ember volt a világon. És lám mégis, – azaz érdekes ebben, hogy mégis – képes volt teljhatalmú vezető lenni a nép körében. És ezt olvassuk Jézusról is: Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok. És az Ő evangéliuma is, a szelíd Jézus evangéliuma, mégis elterjedt az egész világon. Tehát a szelídség. Aztán még, ugyancsak a 12. fejezetben, a Számok könyvében egy mozzanat, a 10. vers. Itt arról van szó, hogy Isten leprával sújtja Mirjamot, Mózes testvérét, mert fellázadt Mózes ellen, és akkor Mózes pedig közben jár érte, az ellenségéért, aki ellene fordult, testvér létére ellene fordult, közben jár, és könyörög Istenhez. Jézus is közbenjáró, aki még a kereszten is azért imádkozott, az ellenségeiért, hogy bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Erre a közbenjáró szolgálatra Mózesnél van egy egészen döbbenetes példa, a Kivonulás könyvének 32. fejezetében, amelyik az aranyborjú története, és ez hátborzongató történet. Nem csak az Izrael fiainak a lázadása miatt Jahve ellen és Mózes ellen, hanem Mózesnek az őrjöngése miatt is, szóval ez egy hátborzongató történet. Ugye aranyborjat csinálnak, sőt Áront a papot kérik meg, hogy csináljon nekik aranyborjút, Mózes távollétében az emberek, és bálványimádás bűnébe esnek. És akkor Mózes, a 31. versben felajánlja értük az életét áldozatul. De a döbbenetes még csak most jön, mert Isten akkor ezt nem fogadta el Mózestől, hanem azt mondta, hogy bűnhődjék csak az, aki elkövette a vétket, te meg menj, aztán vezesd a népet tovább, te egy vezető vagy, és nem pedig egy megváltó. Nem egy megváltó, hiszen most még nem lehet szó helyettesítő halálról, vagy helyettesítő áldozatról. Ennek nem lenne értelme, mert még ha Mózes oda is adná az életét, ezzel senkit nem tudna megmenteni a kárhozattól, hiszen erre csak a Messiás képes. Ahogy Pál apostol írja, hogy egy a Közbenjáró, a Közvetítő Isten és az ember közt, Jézus Krisztus, aki önmagát adta váltságul mindenkiért, és nem a maga bűneiért. Nézzük csak, szabadító, tápláló, népért szenvedő, szelíd, mégis győzedelmes, törvényadó, bíró, csodatévő, közvetítő Isten és ember között, közbenjáró – ennyi sok hasonlóságot fedeztünk fel Mózes és a Mózeshez hasonló Próféta, Jézus Krisztus között, akit Isten, már Mózesnek megígér ugye a távoli jövőre nézve. És, akkor csak a legfontosabbakra tértem ki. Hát miért volt erre szükség, miért kellett Istennek Mózes után még egy második ilyen Mózes-szerű prófétát is elküldenie? Hát higgyék el, – kedves hallgatóim – hogy Istennek nagyon komoly oka van erre, nagyon nyomós oka. Erről lesz szó a következő alkalommal.

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Búcsúzik önöktől Dér Katalin.