Áldozócsütörtök
Mennybemenetel ünnepe
Monda az Úr az én uramnak: Ülj az én jobbomon, amíg ellenségeidet zsámolyul vetem a te lábaid alá.
110. zsoltár 1.
Krisztus azért ül a mennyben, hogy megvárja, míg ellenségei zsámolyul lába elé feküsznek. Ez az ő igazi égi tiszte. Nem alszik odafenn, hanem virraszt értünk. Helytartót sem akar maga helyett: tisztét maga végzi. Hívei számára kész nála a segedelem. Bánt valami valakit? Panaszolja el Krisztusnak s ő megsegíti. Most még rajtunk az ellenség, - test, bűn, halál s az ítélet napig rajtunk is marad. Végül azonban Krisztus Istennek adja át az uralmat. Most a szívünkben uralkodik, vigasztal szükségünkben, tisztít s könyörög érettünk. Egykor azonban majd minden ő híve Vele uralkodik az Atya jobbján. Mert az igazi utolsó ellenség csak akkor pusztul el. Most még van tévhit, megélhetési gond, csüggedés, mikor az Isten egyszeregyszer szigorúbban ránk tekint. De már most is van vigasztalásunk. Krisztus az, a mi Főpapunk, aki eleget tett értünk s látja, hogy az ellenség földhöz akar verni. Ezért harcra kél ellenségeinkkel s könyörög Istennek, hogy álljon a pártunkra. Ha mi ezt lelkiismeretünkben érezzük, akkor minden szorongattatásban bátor menetelünk van az Atyához. Csak látásunkban van a hiba. Nem elég éles a szemünk, hogy fellegeken át az égbe nézve, meg tudnánk látni Krisztust, amint könyörög érettünk.
Istennel megbékéltetett,
Leszállt a poklokig,
Immár megdicsőíttetett,
Él és uralkodik.
