Dér Katalin: A Messiás 4. előadás
A MESSIÁS
PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR
KATALIN MŰSORA
Kedves Hallgatóim, a messiási próféciákról szóló
sorozatunkban legutóbb Dániel könyvéből olvastuk a 9. fejezetet, annak is a 24.
versétől a 27-esig található jövendölést, amelyben Isten pontosan kijelenti, mikor
kell fellépnie a Messiásnak. A messiási időt a zsidó nép történetének egy igen
hosszú, 490 esztendős szakaszán belül helyezi el, és ennek az utolsó 7 évére
teszi, és csak erről a 7 évről beszél. Most nem ismétlem meg a múltkor
mondottakat, csak a végeredményt. Eszerint a Messiás az időszámításunk utáni 27
körül fog fellépni, és ebből az emberek, akik olvasták ezt a próféciát, könnyen
kiszámították, hogy mintegy 30 évvel korábban, időszámításunk előtt 4 körül
kell majd megszületnie. A messiási idő hét esztendeje tehát 27-től – a Messiás
fellépésétől – 34-ig tart. Ennek az időszaknak a felén, tehát 31-ben, megölik a
Messiást. De a prófécia szerint a nép, a zsidó nép kap még türelmi időt,
mégpedig a 7 éves ciklus második felét, vagyis három és fél évet arra, hogy
elfogadja a Messiást, és higgyjen Benne. Ez az idő, a türelmi idő 34-ben
letelt, ekkor István diakónust megkövezték, üldözések törtek ki, és Jézus
tanítványai menekülni kényszerültek, a pogányok közé jutottak, és itt
terjesztették tovább a hitet. Ezek tehát az időkeretek. És eddig jutottam el a
legutóbb. Megállapíthattuk, hogy Jézus Krisztusban minden pontosan úgy történt,
ahogy Dániel jövendölésében meg volt írva. A próféta, természetesen az
időpontokon túl, a Messiás működéséről is beszámol, meg a zsidó nép sorsáról
is. És ez a téma még sokkal súlyosabb, mint az időkérdés, tehát ma ezzel
folytatom.
Az a döbbenetes és egyedülálló ebben a próféciában, hogy
Dániel nem a Messiás Jézus csodáiról beszél, meg nem is a tanításairól, hanem a
megváltás lényegéről, a csontvázáról, ha szabad így mondanom. Ezért most el is
olvasom ennek a próféciának egyetlen versét a Dániel 9. fejezet 24-es versét,
Gábriel arkangyal a beszélő, ő mondja a következőt Dánielnek. A Messiás idejében
– tehát ebben az utolsó hét esztendőben – idézem: „Elér végéhez a törvényszegés és megpecsételtetik a bűn,
kiengeszteltetik a gonoszság, és eljő az örök igazság, beteljesednek a
látomások és a próféciák, és felkenetik – fel
lesz kenve – a Szentek Szentje.” Ez
egyetlen vers volt, és már ez is kimeríthetetlenül gazdag, amikor leírja, hogy
mi minden történik a Messiás idejében, öt dologról beszél. Az első, végéig ér a
törvényszegés, megpecsételtetik a bűn. Hát,
kedves hallgatóim, ez nem azt jelenti, hogy megszűnik a bűn, hogy a Messiás
után többé nem lesz bűn, – hiszen látjuk, hogy van – hanem azt jelenti, hogy a
törvényszegés, a bűn eléri önön logikus végét, a határát, azzal a tettel, amely
az utolsó csepp volt a vétkek poharában – ha szabad így mondanom – a Messiás
keresztre feszítése. Ez egyrészt természetesen, Isten megölése, szóval a
legnagyobb bűn, de másrészt ugyanilyen fontos, hogy veszélyezteti, meg akarja
semmisíteni Isten üdvözítő célját, üdvtervének a célját, hiszen az Üdvözítő
meghalt a kereszten. Ahogy Jézus tanította a gyilkos szőlőművesekről szóló
példázatában, a Máté evangélium 21. fejezetének 33-as versétől, hogy a Gazda –
Isten, ugye Istent jelenti – a Gazda, Isten Fiának a megölése az, odavezet,
hogy Isten országa elvétetik a zsidó néptől, és más népnek adatik oda, aki majd
megtermi a gyümölcsét. Tehát véget ér, ezzel az utolsó legnagyobb bűnnel, véget
ér, legalább is ideiglenesen, a zsidó nép kiválasztottsága, borzalmas dolog ez.
Kiválasztottsága tudniillik arra, hogy Isten országát terjessze a világban,
hisz erre lettek kiválasztva. Tehát végéig ér a törvényszegés, megpecsételtetik
a bűn. Második dolog, azt mondja, kiengeszteltetik a gonoszság.
A Messiás, Jézus, engesztelő áldozata minden bűnt eltöröl. A bűnnek a végleges
megoldása ez. A Messiás helyettes áldozatáért mindenki bűnbocsánatot nyer, aki
akarja, igényli és kéri ezt. Harmadik, eljő az örök igazság, azaz
a Jézus, a Messiás, aki elmondhatta magáról, hogy Ő az Út, az Igazság, az Élet,
aki megmutatta milyen az igaz Isten, milyen a bűn igazi arca, mi az igazi
szabadulás a bűnből, és hogy ez csak általa nyerhető el. Tehát valóban eljött
Vele az Igazság, és ez örök, nem múló, mindenkor érvényes Igazság. A negyedik
információ így szól: beteljesedtek a látomások és a próféciák, Jézusban. Az, hogy beteljesedtek nemcsak azt jelenti,
hogy igaznak bizonyultak Jézusban, hanem azt is, hogy érthetővé lett az összes,
sok száz próféciáról beszélünk, érthetővé lett az összes prófécia Jézusban,
azok is, amelyek korábban, eddig be nem teljesedtek ugye, ellentmondásosnak
tűntek, és nem voltak érthetőek. Tehát az, hogy a Messiás Isten Fia, és
Emberfia, hogy Isten Báránya, az áldozati Bárány meg Júda Oroszlánja egy
személyben, hogy az örök Király és a szenvedő Szolga, Isten Szolgája és így
tovább, és így tovább. Tehát ezek beteljesedtek, igazak lettek, és érthetőek
lettek. És végül az ötödik információ – az a legérdekesebb – azt mondja, hogy felkenetik – fel lesz kenve – a Szentek Szentje. Hát
itt nem a templomi, a földi templom szentélyéről van szó, mert az már fel volt
kenve, hanem a mennyei Szentélyről, a mennyei Szentek Szentjéről van szó.
Hiszen az, hogy felkenni valakit, azt jelenti beiktatni a hivatalába, a
főpapot, a királyt felkenéssel iktatták be a hivatalába, ekkor kezdhetett el
működni, mint főpap, mint király. Tehát ez a kifejezés azt jelenti, hogy
működni kezd a mennybeli Szentek Szentje, a mennyei Szentély, elkezd
rendeltetésszerűen működni. Magyarul, elkezdődik ott és máig is folyton folyik
a bűnök elengedése a mennyben. Hát, ugyanis, ugyanis ez, Jézus haláláig
egyáltalán nem így volt, az engesztelés addig a földön folyt, és állatáldozatok
által folyt, az állatnak a vére, az elővételezte, és jelképezte csupán a
bűnöknek a bocsánatát. De, Jézus halálával, föltámadásával, és mennybe menetelével
elkezdődhetett a mennyei Szentély szolgálata. Tehát ezt mondja a próféta azzal,
hogy fel lesz kenve a Szentek Szentje. Mert Jézus ott közben jár értünk, a
vérével megy be a Szentek Szentjébe, az Atyaisten trónusa elé, és a vérére
hivatkozik, így jár közben értünk állandóan. Fel lesz kenve a Szentek Szentje.
Tehát ez az öt dolog van a 24-es versben. Talán felolvasom újra, mert annyira
lényeges:
„Elérkezik végéhez a
törvényszegés és megpecsételtetik a bűn, kiengeszteltetik a gonoszság, és eljő
az örök igazság, beteljesednek a látomások és a próféciák, és felkenetik a Szentek Szentje.”
No, most a 26-os, 27-es verseket együtt olvasom, mert itt
a Messiásról és a zsidó nép sorsáról vegyesen van szó. Így szól ez:
Kiírtatik a Messiás, és senkije se lesz. A várost és a szentélyt elpusztítja egy eljövendő vezér népe, a vége
rombolás, és végig háború lesz, elhatároztatott a pusztulás. És a 27-es vers, arról szól, hogy a Messiás egy héten át,
idézem:
Sokakkal megerősíti a szövetséget, és a hét év közepén megszűnik a véres
áldozat és az ételáldozat, a templomban pusztító undokság lesz, és véges-végig
megmarad a pusztulás. Ez a prófécia vége.
Tehát a Messiás hét évében 27-től 34-ig, amely időszak Dániel próféciájának a
középpontjában áll sok minden dolog történik, talán hat, hat. Az első, azt
írja, hogy a hét évnek a közepén kiírtatik a Messiás. Hát
ez, ugye Jézusnak a halála valóban a közepén, 31-ben következett be. De nemcsak
az időpontot mondja meg a próféta, hanem hozzátesz két nagyon pontos
információt, évszázadokkal az esemény bekövetkezte előtt. Az egyik az, hogy
kiírtatik – ezt a szót használja – vagyis a Messiás erőszakos halált fog
szenvedni, és senkije sem lesz. Vagyis halálában nemcsak az emberek hagyják el
mind. Senkije sem lesz, szó szerint, még Isten is elhagyja Őt egy misztikus
rövid időre, miután bűnné tette Őt, és ezért megkóstolta a kárhozatot, hogy
nekünk ne kelljen. Ez az, amit Ő is mond a kereszten a 22. zsoltár eleje:
„Istenem, Istenem miért hagytál el engem?” Isten elhagyta, mindenki elhagyta.
Tehát kiírtatik, és
senkije sem lesz, döbbenetes, hogy
látta ezt így előre ez a Dániel. No, tehát ez az első, második információ, hogy
a hét év alatt, tehát a teljes 27-től 34-ig terjedő időszakban a Messiás sokakkal megerősíti a szövetséget.
Értelemszerűen, itt zsidó emberekről van szó, mert, hogy ők a szövetség népe,
mégis csak megerősíti a szövetséget, vagyis nemcsak 31-ig, a haláláig, – 27-től
31-ig – hanem a halála után is megerősíti valami módon. És valóban ekkor, ebben
az időszakban sok zsidó megtért részben mondom Jézus földi szolgálata hatására,
részben meg az apostolok prédikációja hatására, a Szentlélek eljövetelétől
kezdve. Ahogyan ezt az Apostolok cselekedeteiben olvassuk, tényleg sok zsidó
ember megtért. Más szóval, Isten adott a zsidó népnek egy bizonyos türelmi
időt, és ez pedig három és fél év. Hát miért? Két kérdés, egy, miért adott
Isten nekik türelmi időt, kettő miért éppen három és fél évet? Az első kérdésre
azt lehet felelni, amit Jézus imádkozott a kereszten, amikor azt mondta:
„Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Nem tudták mit
tettek ezek az emberek, és Péter apostol az „Apostolok cselekedeteiben”
mindjárt a 3. fejezetben ugyanezt mondja: „Ti a Szentet megöltétek, de tudom
atyámfiai, hogy tudatlanságból tettétek.” Tehát nem értették, hogy mit
csinálnak, meg nem is érthették talán. Viszont három és fél év után a
Szentlélek eljövetelével, az apostoli prédikációkkal, a feltámadás tanúinak
beszámolóival, meg a Jézus nevében tett hallatlan csodákkal és jelekkel, ezek
hatására már érteni lehetett, és érteni kellett volna azt, hogy Jézusban
valóban az összes prófécia beteljesedett. Ezért kaptak tehát türelmi időt. Hogy
miért három és fél évet, másik kérdés. Ekkor a három és fél év elmúltával,
34-ben volt Istvánnak a megkövezése. Ekkor az „Apostolok cselekedetei” szerint
ugye üldözés támadt, az Ősegyháznak menekülnie kellett, eljutottak a
pogányokhoz, és őket térítették meg. Ezt a folyamatot, ezt gyönyörűen nyomon
lehet követni az „Apostolok cselekedeteiben”. Például, ugye István esete, az a
6. fejezet, és akkor a 8. fejezetben Fülöp már a pogánynak tartott Szamáriában
prédikál, a 9. fejezetben Pál apostolt Isten már egyenesen a pogányokhoz küldi,
a 10. fejezetben Péter megkereszteli a pogány, római Kornéliuszt és háza népét,
és így tovább, és így tovább. Tehát látjuk a szemünk előtt, ahogyan az
evangélium hirdetésének a súlypontja egyre jobban a pogányok felé tolódik,
miközben zsidó emberek továbbra is megtérhetnek, van lehetőségük egyénileg
megtérni (egyénileg, nem a nép, egyénileg). Tehát ez a második dolog. A
harmadik információ, hogy Krisztus halála, feltámadása és mennybemenetele után
a Szentek Szentje működésbe lép, – erről már beszéltem – tehát fel lesz kenve.
A negyedik pedig az, hogy a hét évnek a közepén, tehát 31-ben, Jézus halála
után, a kereszt után azt mondja Dániel: Megszűnnek a véres
áldozatok meg az ételáldozatok. Tehát a templomi
áldozati kultusz megszűnik. Hát fizikailag még nem szűnt meg 31-ben, hanem csak
mintegy 40 év múlva, 70-ben, amikor a római hadak lerombolták a várost meg a
templomot. De az értelme, ennek az áldozati rendszernek az megszűnt 31-ben,
amikor az egyetlen, igaz, igazi – valóban megváltó – áldozat be lett mutatva. Tehát
azt mondja, véget fog érni ekkor, 31-ben, az ószövetségi áldozati rendszer. Csupa,
döbbenetes, súlyos kijelentés. Az ötödik azt mondja, hogy mindezek után a várost és a szentélyt
elpusztítja – figyelem – egy eljövendő vezér
népe. Hát ez megint olyan pont, ahol döbbenettel
áll az ember, a prófécia pontossága előtt. Ez ugyanis 70-ben történt, amikor a
rómaiak megostromolták Jeruzsálemet, és elpusztult a szentély. És tényleg,
ekkor az történt, hogy nem a vezér pusztította el a templomot, az eljövendő
vezér, hanem annak a népe, ahogy a prófécia szól. Ugyanis Titus volt a
hadvezér, a majdani császár, Titus volt, és ő megparancsolta, hogy az egy
templomot, azt ne rombolják le, ahhoz ne nyúljanak, maradjon épségben. Nem
valamilyen vallási okból tett így, hanem azt gondolta, hogy ezután majd a
birodalom gyöngyszeme lesz majd ez a gyönyörű épület. És Josephus Flavius, aki
ott volt ebben a háborúban, szemtanú volt. „A zsidó háborúról” írott művében
tanúsítja, hogy így volt. Hogy a katonák nem törődve ezzel a paranccsal,
megrészegülve már a rombolástól, a vértől, a gyilkolástól, először is
felgyújtották, – igen – tűzcsóvát dobtak a templomra, és Titus hiába
parancsolta, hogy oltsák, oltsák, nem oltották el, leégett, és össze is
döntötték a templomot. Ennyire pontos a prófécia. És végül az utolsó, a hatodik
dolog, amiről beszél Dániel itt, a távolabbi jövő – tehát a Szentföld, és a
választott nép távolabbi jövője. Erről Dániel igen-igen baljós eseményeket
prófétál, amikor azt mondja: a vége rombolás, véges végig megmarad a
pusztulás, véges végig háború, háború, háború. Hát, az a különös itt, hogy míg az eddigi csapások,
köztük a legsúlyosabbak, a babiloni fogság is mind végesek voltak, egyszer
véget értek, itt sokáig, véges végig megmaradó csapásokról van szó. Arról van
szó, amit szomorúan látunk egészen napjainkig, hogy igen, ebben a térségben
soha nem szünetelt a háború, soha nincs itt béke, és tán soha nem is lesz,
legalább is a prófécia szerint. Ez azonban már nem a messiási sorozat témája.
Elég róla annyi, amennyit Isten Pál apostolnak sugalmazott, annak a Pálnak, aki
végtelenül szerette a véreit, a zsidó népet, és nagyon aggódott érte, és a
római levél 9. fejezetétől foglalkozik a zsidóság sorsával, és azt mondja, hogy
a zsidóság, majd, mint nép is megtér egyszer – mégpedig akkor, amikor betelik a
pogányok teljes, Istentől rendelt száma. Akkor majd megvalósul Zakariás
próféciája, hogy ők is feltekintenek majd arra, akit általszúrtak. Kedves
hallgatóim, roppant gazdag próféciát ismerhettünk meg, azon túl, hogy pontos
adatokkal szolgál a messiási időre vonatkozóan, még legalább 15 féle eseményt,
15 részlet próféciát tartalmaz, legalább. És mind beteljesedett Jézus
Krisztusban, némelyik olyan aprólékos részletekben, ami döbbenetes. Hát ez
hallatlanul megnöveli a mi bizalmunkat Isten szava hitelességében, és biztosak
vagyunk abban, hogy a többi prófécia is, amik még nem teljesedtek be, hanem
majd a végidőben, hogy ezek is mind, mind ugyanígy be fognak teljesedni, amikor
az Emberfia, Jézus eljön. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ámen.
