Pünkösdhétfő
Egyszerű kezdet
"Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, 28ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket,"
1 Kor 1, 27.
Krisztus az ő országát tanulatlan laikusokkal és balga halászokkal kezdi el, akik a Szentírást nem is tanulták. A keresztyén egyház nyomorult koldusok botránkoztató igehirdetésével kezdődik, arról a názáreti Jézusról, akit meggyaláztak, leköpdöstek, megcsúfoltak s végül mint lázítót és istenkáromlót keresztre feszítve a leggyalázatosabban megöltek. Erről a Krisztusról hirdetik pünkösdkor nyilvánosan, hogy erőszak és jogtalanság esett rajta s akik megölték, azok Isten ellenségei, akik súlyosan vétkeztek s Istent lángoló haragra ingerelték.
Csodálatos bátorság és hatalmas vigasztalás, - hogy az apostolok pünkösdkor ilyent mernek prédikálni nyilvánosan!
Honnét volt ekkora erejük? Az igéből és a Szentlélektől. Nézd, minő ereje van Péternek! Nem is csupán Péternek, hanem a többieknek is. Mily biztosak a dolgukban! Mily erőteljesen markolnak bele a Szentírásba! Mintha százezer évig azt tanulták és egészen kitanulták volna. Én nem tudnék olyan biztosan belemarkolni az igébe, pedig a szentírás doktora vagyok. Ezek pedig halászok, akik a Szentírást nem is olvasták.
A keresztyénség tehát szegény halászok igéjével, Isten szegényes, megvetett művével, a megfeszített Názáreti Jézussal kezdődött.
Te szentségnek új világa,
Vezess igédnek útjára;
Taníts az Istent vallanunk,
Szívből Atyánknak mondanunk.
Add az igaz vallást nekünk,
Egy legyen a mi Mesterünk,
Benne higgyünk, éljünk-haljunk,
Jézus legyen csak bizodalmunk.
Dicsőség legyen Istennek!
S mily győzelmesen és ellenállhatatlanul folytatódott és folyik ma is. És mindig akadnak, akik próbálják gőgjükben, vagy elkeseredésükből fakadó lelki vakságukban elhitetni magukkal és másokkal, hogy most aztán tényleg befellegzett az Egyháznak.
De hisszük-e, hogy az a bizonyos szélzúgás, a Lélekáradás ma is valóság? Hisszük-e, hogy Isten ma is , itt is, bennünk is ki akarja árasztani az Ő Szentlelkét, és kizárólag rajtunk, egyedül rajtunk múlik, mennyire vágyakozunk rá, mennyire tárjuk szélesre a szívünk kapuját, és válunk hirdetőivé, közvetítőivé, apostolaivá Krisztusnak?
S kivel folytatódik ma a kereszténység?
Veled, s velem. Mi tudjuk magunkról, milyen gyengék, rosszra hajlók vagyunk erre a feladatra. Ahogyan Mózes, Jeremiás is próbálta elhárítani az Úr hívó szavát, mert ismerte saját alkalmat-lanságát. De Ő a mi kicsinységünkön mutatja meg az Ő dicsőségét, mindenhatóságát.
Imádkozz, és mondd ki az IGEN-t Isten hívó szavára!
Dicsőség Neki mindörökké!
