LELKI ÚTRAVALÓ - Mester, te vagy az Isten Fia, te vagy Izráel királya!"
Amikor Jézus látta, hogy Nátánáel közeledik feléje, azt
mondta róla: "Íme, egy igazi izraelita, akiben nincsen álnokság."
Nátánáel megkérdezte tőle: "Honnan ismersz engem?" Jézus így
válaszolt neki: "Mielőtt Fülöp idehívott, láttam, hogy a fügefa alatt
voltál." Nátánáel így szólt hozzá: "Mester, te vagy az Isten Fia, te
vagy Izráel királya!" Jézus így válaszolt neki: "Mivel azt mondtam
neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz
látni." (Jn 1,47-50)
Adóalany és ügyfél,
választópolgár és vásárló, nevünk helyett is sokszor a személyi számunk és
különböző jelszók szerepelnek. Abban biztosak lehetünk, hogy Urunk név szerint
ismer. S abban is reménykedhetünk, hogy kegyelméből nevünk "benne van az
élet könyvében" (Fil 4,3). Jézus Nátánáelt is, minket is jobban ismer,
mint mi saját magunkat. Ismeri görbe útjainkat, sötétben elkövetett tetteinket
is. Ám ismeri a sokszor csak felületesen megfogalmazott belső vágyunkat:
szeretnénk egészen Isten akarata szerint élni. Vagy fogadkozásunkat: szeretnénk
megváltoztatni nehéz természetünk másokat zavaró vonásait.
Aki így ismer, annak
hatalma van felettünk. Több, mint a vámtisztnek, aki átvilágítja csomagjainkat,
nagyobb, mint az orvosnak, aki műszereivel "belénk lát", s leleteink
alapján diagnózist állít ki rólunk. Jézus még többet tud rólunk, mindent tud
felőlünk. Azt is tudja, kik voltunk. Ám azt is, ki lehet belőlünk, mert ismeri
a bűnbocsánat erejét! Jézus azt várja, hogy a vele való ismeret kölcsönös
legyen. Biztatja Nátánáelt, hogy nagyobb dolgokat lát majd. Csodálatos
tapasztalatokat ígér. Elmélyülést az ő megismerésében. Őt megismerni azonban
csak követése során lehet. Bárki közülünk biztos lehet abban, hogy Megváltó
Jézusunk kezében van múltunk, jelenünk és jövendőnk. A legjobb helyen!
Uram!
Jézus, mennynek ragyogása, Rajta sose téved el.
Járj át tiszta fényeddel! Igéd szüntelen világol.
Ki ösvényed megtalálja, Te vezetsz ki a homályból. (EÉ
400,1)
Ámen.
Ámen.
Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való