LELKI ÚTRAVALÓ - A fájdalmak mélyén van a legközelebb hozzád az Úr

Jézus mondta: "Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! - méltó a főtörvényszéki eljárásra, aki pedig azt mondja: Bolond! - méltó a gyehenna tüzére." (Mt 5,21-22)

Jézus magyarázza a "Ne ölj!" parancsot. Nem törli el, sőt azzal súlyosbítja, hogy érvényét kiterjeszti a csúfolkodásra és a haragra. Természetesen fontos a törvény szó szerinti értelme is. Az életet ajándékozó Isten szólal meg ebben a parancsolatban. A növények és az állatok felett úrrá tette az embert, de az ember életével egyedül ő rendelkezik. Ezért felelősségre vonja azt, aki a másik életét kioltja vagy megkárosítja. Így védi az emberek életét, sőt az élet védelmét kötelességünkké is teszi. Kain és Ábel története, az első testvérgyilkosság (1Móz 4) megmutatja, hogy a gyilkosság a szívben kezdődik. Kain irigyelte testvérét, útjában volt Ábel. 

"Milyen jó lenne, ha ő nem élne!" - gondolhatta. Szívében nem volt testvéri szeretet iránta, de annál több a keserűség és a gyűlölet. Mindez először haragban, gyorsan felgerjedő indulatban, kemény szavakban jelentkezett. Végül rátámadt, és a gyanútlan Ábelt meggyilkolta. Hála Istennek, az indulatoknak csak igen kis részéből lesz gyilkosság! Jézusunk azonban az emberi bűnt már csírájában szeretné megfojtani, már az indulatot is szeretné kiirtani belőlünk. Állítja, hogy az is vétkezik, aki csúfolja, megveti vagy megszégyeníti embertársát. Már szavakkal is lehet ölni. Sokszor elhordozhatatlan terhet jelent, ha a megbotlott felett a megértés teljes hiányával pálcát törnek emberek. 

Még súlyosabb a vétek, ha testi vagy szellemi fogyatékkal élőkön nyilvánosan élcelődnek. A kicsúfoltak közül többen lesznek öngyilkosok, vagy végleg kizárják magukat a rajtuk nevető közösségből. Esetleg évek múlva állnak kíméletlen bosszút. Jézus szereti a kicsúfolt, megbélyegzett embert; azok is az Atya gyermekei, s így neki testvérei. Meg akarja óvni őket a gyilkos indulattól, mások nyelvének fullánkjától. Ő ne tudná, mit jelent, ha valakit ártatlanul és méltatlanul csúfolnak?! Ám Jézus szereti a csúfolkodókat is - nem véletlenül imádkozott az őt gúnyolókért is! -, s éppen ezért akar visszatartani minket az ítélkezéstől és csúfolkodástól. Sőt bocsánatát kínálja az ítélkezőknek és a csúfolkodóknak is.

Uram!

Gyógyítsd meg azokat a sebeket, melyeket mások önérzetében vagy szívében okoztam. Bocsásd meg, ha tehetségemmel vagy eredményeimmel dicsekedtem. Segíts hasznára lennem másoknak! Taníts észrevennem mások értékeit és eredményeit!

Ámen.

Lelki útravalónk Zászkaliczky Pál: Vetés közben című kötetéből való.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

PRÓFÉCIÁK A VÉGIDŐKRŐL (Jelenések Könyve) 13. rész - Dér Katalin előadása

Déli közös ima