Veres András: A keresztény ember a szekularizált világban
Korunkat úgy emlegetik, mint egy értékválságba került társadalom korát. Maga az ember, és az emberek közösségei kerültek értékválasztási válságba, de ez nem jelenti azt, hogy értékválság van. Hiszen van egy stabil érték, amely soha nem változik, sem az adott társadalom, sem az adott kultúra vonatkozásában: stabil, maradandó ez az értékrend, mert Istentől származik, s nem szorul módosításra, minden korban, minden kultúrában képes az ember számára megadni egy stabil értékrendet a boldog földi élethez. Nem más ez, mint a keresztény értékrend – kezdte előadását a győri püspök.
1948-ban fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amely megmutatja azokat az alapvető értékeket, amelyek az ember életét és az adott közösséget kell, hogy alakítsák, formálják. Ha valaki a tízparancsolat fényében olvassa el ezt, azt veszi észre, hogy csak az istenhit hiányzik belőle – hívta fel a figyelmet Veres András, majd kiemelte, minden ember Isten teremtménye, és Isten az ember természetébe oltotta azt az érték utáni vágyódást, amely ebben a nyilatkozatban is benne van. A keresztény ember számára azonban ott van az isteni kinyilatkoztatás is. Az evangélium azon értékeket bontja ki számunkra, amelyek meghatározzák, hogy a keresztény ember a földi életben is boldog legyen, és az örök üdvösség várományosa lehessen. Krisztus azt akarta, hogy ebben a világban is itthon legyünk, és ezt a világot egyre inkább Isten országává alakítsuk. Ez a keresztény ember feladata. Jézus azt mondta: „Legyetek a föld sója, legyetek a világ világossága.” Sőt azt is mondta: legyetek kovász!
A püspök ezután feltette a kérdéseket: Hogyan éljük meg keresztény voltunkat? Hogyan élünk kovászként? Hogyan küzdünk a bűn ellen? – majd rámutatott: ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg. Kereszténynek lenni nem egy normarendhez való igazodást jelent, hanem egy életformát.
A legfőbb probléma ma az, hogy a megkeresztelt ember azt mondja: a magam módján vagyok keresztény. „Krisztus módján legyél keresztény!” – biztatta a jelenlévőket a győri főpásztor. Hangsúlyozta: különben csak részben vagyunk keresztények. Ha egészen krisztusi módon keresztények akarunk maradni, a mindennapi viselkedésünkben legyünk keresztények. A szekularizált világban a keresztény akkor tud igazán hatással lenni, ha teljes egész életében mindig keresztény: a munkahelyen, a családi életben egyaránt. Megnyilatkozunk-e mint keresztények? Ezen áll vagy bukik, hogy az elvilágiasodott társadalom tovább szekularizálódik-e vagy a keresztény ember a vállalt keresztény magatartásával hozzájárul-e e jelenség megváltoztatásához, és Isten országát építi ebben a földi világban is.
A megyéspüspök előadásában hangsúlyozta, minden megkeresztelt ember az egyház tagja. Így mindnyájunknak kötelessége, hogy a másik embert is elvezessük az üdvösségre: a családban, a munkahelyen, a fiatalok körében. Nem véletlenül kaptuk a Szentlélek ajándékait! A Lélek állandóan serkent, hogy éljünk az evangélium szerint, de sokan vannak azok, akik elzárkóznak indítása elől. Pedig a Lélek mutatni akarja az utat, hogyan formáljuk a világot kereszténnyé.
A kereszténységet az ateista diktatúra megbénította. A hit szinonimája a tudatlanság volt. Ez a diktatúra azt hirdette, hogy természettudományokban nevelkedett ember nem lehet hívő. Miközben a legnagyobb Nobel-díjas természettudósok mind hívő emberek voltak. Az ateista diktatúra hatására az értelmiség cserbenhagyta az egyházat, a hívő embereket. Sokan megragadtak az elsőáldozás és bérmálkozás szintjén. A hitben való művelődés itt megállt a felnőtt ember számára. Ha nem fejlesztjük szakmailag magunkat, ott is megrekedünk. A hittel ugyanez a helyzet. Az elvallástalanodáshoz az is hozzájárul, ha nem vesszük a fáradságot, hogy egy vallásos könyvet vagy újságot elolvassunk. A vallásban félműveltek maradtunk, ami szintén a szekularizálódás egyik oka. A vallás nem magánügy – ez nem kérdés a keresztény ember számára: a keresztény élet közösségi természetű. Jézus közösségbe hívja az embereket. A vallás az ige hallgatása, a kinyilatkoztatás hallgatása, a liturgia ünneplése pedig még elevenebbé teszi azt a közösséget, amelyet a hit valósít meg az emberek között – hangsúlyozta a főpásztor.
Gyökeres, gyors társadalmi átalakulásnak vagyunk részesei – folytatta előadását Veres András –, de az egyház küldetése nem változott: minden ember üdvösségének a szolgálata. Hitünk szükségszerűen közösségbe hív minket. Ha komolyan vesszük a hitünket, akkor az a helyes magatartás, ha a társadalom formálásában is részt veszünk.
Ezt követően arról beszélt a győri püspök, hogy a keresztény értékrend ma nem örvend nagy megbecsülésnek. Szisztematikusan próbálják a keresztény értékrendet háttérbe szorítani, és egy új, hamis értékrendet a társadalomra ráerőltetni, megpróbálják előtérbe helyezni az életellenes kultúrákat, a devianciákat, azért, hogy a keresztény értékrend ne érvényesülhessen. Ma az Európai Unió vezetése egy keresztényellenes csapat. Azt sem lehetett elérni, hogy – a történelmi hitelesség kedvéért – a keresztény múltra való utalás bekerüljön az alapokmányba, holott több európai ország alkotmányában, köztük azóta a magyarba is, bekerült az Istenre való utalás. Nekünk bátrabban ki kell állni az evangélium értékrendje mellett!
Az Európai Unió nem lehet közömbös! El kell tudnunk köteleződni egy értékrend mellett. Az iszlám értékrend most minden felett áll. A politikailag korrekt beszéd kapcsán nem szabad bántani az iszlámot, a zsidót – hála Istennek –, de a keresztényt, azt lehet bántani. Lépten-nyomon, újságban, híradásokban, könyvekben mindenütt. Ez a korrektség? Hányan emeljük fel ellene a szavunkat? – tette fel a kérdést az előadó. – Mindnyájunknak megvan a felelőssége, ott, ahol vagyunk. Egy statisztika szerint minden ötödik percben valahol a világban megölnek egy keresztényt. Ezért ki emel szót?
Benedek pápa egy keresztényellenes helyzetben az Európai Néppárt vezetőinek ezt mondta. „Nem Isten említése az, ami sérti a többi vallásokhoz tartozókat, hanem inkább az a kísérlet, hogy az emberi közösséget teljesen Isten nélkül akarják felépíteni” – idézte az emeritus pápát a győri püspök, majd az Európai Unió egyik alapítójának, Robert Schumann-nak véleményét fűzte hozzá: „Az európai demokrácia vagy keresztény lesz vagy nem lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed. Jól haladunk ezen az úton. Meggyőződésem, hogy ma Európa egy önazonossági, önbecsülési krízisben szenved, Európának hiányzik a lelke, mert elvetette a kereszténységet. Lélek nélkül pedig nem lehet élni!”
Veres András ezzel az idézettel zárta előadását: „Az erdő megjelölt fái nem magasabbak a többinél, de mert jelet hordoznak, utat mutatnak. Ilyen jel-sors kereszténynek lenni. Nem vagyunk mi nagyobbak, okosabbak, bölcsebbek másoknál. Ellenkezőleg: legyünk nagyon alázatosak. Mi egy jelet hordozunk a keresztség által: Krisztus jelét. Erről mi nem feledkezhetünk el. Az erdő fái utat mutatnak, ahogy a keresztény ember élete is utat kell, hogy mutasson. Megjelöltek vagyunk, és látsszon rajtunk ez a megjelöltség. Alázatosan, szerényen, de határozottan és elkötelezetten!”
Forrás és fotó: Győri Egyházmegye
