"Az alap Jézus, aki imádkozik értünk."
Jézus minden egyes döntését, gesztusát, még földi élete végén kereszthalálát is imádság kísérte. A keresztények tehát bizakodjanak az Úr imádságában – Ferenc pápa erről beszélt október 28-án reggel a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.
A napi evangéliumi szakaszban (Lk 6,12–19) Szent Lukács elbeszéli, hogyan választja ki Jézus hosszas imádkozás után tizenkét tanítványát, akiket apostoloknak nevez el. Ebből kiindulva Ferenc pápa homíliájában arra mutatott rá, hogy a keresztény élet alapja, sarokköve maga Jézus. Jézus nélkül nincsen egyház. Ugyanakkor figyeljünk oda az evangéliumi szakasz e részletére: „Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.” Minden más ezután következik: az emberek, a tanítványok kiválasztása, a gyógyítások, az ördögűzés… A sarokkő Jézus – utalt Szent Pál szavaira a pápa –, méghozzá az imádkozó Jézus. Ő a múltban és a jelenben egyaránt imádkozik az egyházért. Az egyház sarokköve az Úr, aki az Atya előtt közbenjár értünk, aki imádkozik értünk. Mi Őhozzá imádkozunk, de az alap Jézus, aki imádkozik értünk.
A Szentatya ezután így folytatta: Jézus mindig imádkozott az övéiért, az utolsó vacsorán is. Jézus, mielőtt csodát tenne, mindig imádkozik. Gondoljunk csak Lázár feltámasztására: imádkozik az Atyához. Jézus az olajfák hegyén is imádkozik; a kereszten is imával fejezi be életét. S ez adja a mi bizonyosságunkat, ez a mi alapunk, ez a mi sarokkövünk: Jézus, aki imádkozik értünk! Jézus imádkozik értem! És ezt mindegyikünk elmondhatja: biztos vagyok benne, hogy Jézus imádkozik értem; ott van az Atya előtt, és megnevez engem. Ez az egyház sarokköve: az imádkozó Jézus.
Gondoljunk arra a kínszenvedés előtti evangéliumi szakaszra, amikor Jézus így fordul Péterhez: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,31–32). És amit Péternek mond, ugyanazt mondja neked, nekem, mindenkinek: Imádkoztam érted, imádkozom érted, most is imádkozom érted. Amikor pedig leszáll az oltárra, azért jön, hogy közbenjárjon, imádkozzon értünk. Mint a kereszten. És ez nagy biztonságot ad nekünk. Ehhez a közösséghez tartozom én szilárdan, mert a sarokköve Jézus, aki imádkozik értem, értünk. Jót tesz nekünk ma, ha elgondolkodunk az egyházról, az egyház e misztériumáról. Mind olyanok vagyunk, mint egy épület, de az alap Jézus, aki imádkozik értünk. Jézus, aki imádkozik értem.
A Szentatya ezután így folytatta: Jézus mindig imádkozott az övéiért, az utolsó vacsorán is. Jézus, mielőtt csodát tenne, mindig imádkozik. Gondoljunk csak Lázár feltámasztására: imádkozik az Atyához. Jézus az olajfák hegyén is imádkozik; a kereszten is imával fejezi be életét. S ez adja a mi bizonyosságunkat, ez a mi alapunk, ez a mi sarokkövünk: Jézus, aki imádkozik értünk! Jézus imádkozik értem! És ezt mindegyikünk elmondhatja: biztos vagyok benne, hogy Jézus imádkozik értem; ott van az Atya előtt, és megnevez engem. Ez az egyház sarokköve: az imádkozó Jézus.
Gondoljunk arra a kínszenvedés előtti evangéliumi szakaszra, amikor Jézus így fordul Péterhez: „Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát. Én azonban imádkoztam érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited” (Lk 22,31–32). És amit Péternek mond, ugyanazt mondja neked, nekem, mindenkinek: Imádkoztam érted, imádkozom érted, most is imádkozom érted. Amikor pedig leszáll az oltárra, azért jön, hogy közbenjárjon, imádkozzon értünk. Mint a kereszten. És ez nagy biztonságot ad nekünk. Ehhez a közösséghez tartozom én szilárdan, mert a sarokköve Jézus, aki imádkozik értem, értünk. Jót tesz nekünk ma, ha elgondolkodunk az egyházról, az egyház e misztériumáról. Mind olyanok vagyunk, mint egy épület, de az alap Jézus, aki imádkozik értünk. Jézus, aki imádkozik értem.
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió
