Dér Katalin: A Messiás 12. rész

A MESSIÁS

PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR KATALIN MŰSORA

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves Hallgatóim, ma a Messiási próféciák sorozatában négy jövendölést olvasunk, a Messiás, mint Isten szolgája működéséről, ezek Izajás próféta könyvében találhatók. Négy ilyen van tehát, és a teológia Ebed Jahve daloknak nevezi őket, daloknak azért, mert ezek igazából költemények, az Ebed szó, az pedig szolgát jelent, Ebed Jahve, Isten Szolgája, tehát dalok Isten Szolgájáról. Az Egyház ezt a négy dalt a nagyhéten teljes egészében végig olvassa. Izajás prófétának a könyve ugye nagyon hosszú, ebben a 41. fejezettől az 55.-ig tartó részt úgy hívjuk, hogy a vigasztalások könyve. Azért, mert már a babiloni fogság elejétől megígérte Isten a szabadulást a fogságból a népnek, a népről szól és a nép megszabadulásáról ez az egész. És akkor, ebben a szövegkörnyezetben teljesen váratlanul, felbukkan négy dal, amelyek nem a népről szólnak, – mint eddig – hanem egy személyről, akit a próféta Jahve Szolgájának nevez, mert Isten akaratát teszi meg. A négy dal a 42., a 49., meg az 50. fejezetben található, ez a három, az első három a Szolga Messiás személyéről szól, és a jelleméről, a vonásait mutatja be. És végül a negyedik, a negyedik dal az 52. fejezetnek meg az 53.-nak majdnem az egészét magában foglalja, ez egy egész hosszú szöveg. És ezt nagypénteken olvassuk, Jézus Krisztus szenvedésének és kereszthalálának napján, tehát ez a prófécia pedig előre szól a Szolga áldozati haláláról, tehát három a jelleméről, és egy pedig az áldozatáról. A négy dalnak van egy közös vezér motívuma, az, hogy radikális újdonságokat nyilatkoztat ki bennük Isten. Mondok egy-két példát. Ilyen az, hogy a fogságból megszabadító valaki, az nem király lesz, nem király, mint a Dávid Fia próféciákban, hiszen a királyság akkor már nem is létezik, és nem is a nép ez a hős vagy a népnek a szent maradéka, mert a nép már erre alkalmatlan meg nem is akar megtérni. És nem is a próféta lesz ez a szabadító, aki ráveszi a népet a megtérésre, hanem egészen más, tehát nem király, nem a nép, nem a próféta, hanem egy Szolga, egy bizonyos Szolga. Tehát ez az egyik, másik újdonság, hogy a Szolga szenvedésével vált meg, ilyet még nem hallottak. Hogy tehát nem hódítóként, nem az ellenséget leverve szabadít meg a fogságból, hanem a szenvedésével, a tűrésével, avval, hogy elviseli a bántalmazásokat, a szentségével szabadít meg. És szintén újdonság az, hogy Ő az áldozatát az emberek helyett mutatja be Istennek, helyettes áldozat lesz. Amiből az következik, vagy arra tanít minket, hogy nem az emberek törvénytartása vagy cselekedetei érdemlik ki a megváltást, hanem valaki helyettük, az emberek helyett érdemli ki a megváltást. És így tovább, szóval csupa hallatlan újdonság van ebben a négy énekben, ebben az Ebed Jahve dalokban. Mondja is rögtön az elsőnek a végén Isten, a 42. fejezet 9. versében, hogy Én most új dolgokat hirdetek nektek. Hát valóban ezek nagyon új dolgok. A négy ebed Jahve dal közül ma kettőről lesz szó, és ezeknek is hát nagyon gazdag ugye a tartalmuk, de ezeknek is csak a lényegét fogom mondani, azért, hogy lássuk a kinyilatkoztatásnak az ívét, a logikáját. Az első dal az, tehát Izajás könyv 42. fejezet első négy vers, és ennek a lényege ahogy megígértem az, hogy a Messiás Szolga szeretetnek és igazságnak valami példátlan egysége lesz. Így kezdődik:

Íme, az én Szolgám – mondja Isten, tehát Isten először is bemutatja Őt, akiről a továbbiakban szó lesz, és aztán így folytatja, tehát – Íme az én Szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvemet találom. Ráadtam lelkemet, igazságot visz majd a nemzeteknek – tehát Isten támogatja küldetésében a Szolgát, és annyira szereti, hogy még a Szentlelkét adja Neki, és így a Szolga, ezzel az erővel, az igazságot viszi, de nemcsak a választott népnek, hanem azt mondja: a nemzeteknek, tehát a pogány népeknek is. Röviden így foglalja össze a Szolga küldetését Izajás próféciája. Ezután a küldetés után, következik a jelleme, három vonását emeli ki a próféta a 2. verstől kezdve. azt mondja:

²Nem kiált, nem emeli fel a hangját, és nem hallatja szavát az utcán.

-      Tehát az Ebed, a Szolga nem egy látvány Messiás lesz, nem egy sztár pap lesz, nem az utcán kürtöli az igazságot, mint ahogy Jézus nem volt egy látványos valaki, és Ő nem tolta oda magát az Isten meg az emberek közé, mint amiért sokan minket, hát nem szeretnek. Mert azt mondják, hogy a keresztények olyan feltűnni vágyó emberek. De a Szolga nem ilyen, Jézus sem ilyen, azt mondja, hogy én nem magamat képviselem, én az Atyát képviselem. És azt mondja, hogy nem az utcán harsog, hát igen, Jézus is természetes helyeket választott arra, hogy tanítsa a népet, egy mezőn, egy tóparton, egy magaslaton tanított. És ezzel minket is arra tanít, hogy hasonlóképpen ne az utcán – az utcán hagyni kell az embereket, hagy menjenek a dolgukra, nem igaz? – hanem természetes helyeken, a családunkban, a munkahelyünkön, a lakóközösségünkben vagy ahol alkalom adódik, ott hirdessük az Evangéliumot. Ez tehát az első vonása, hogy nem látvány Messiás.

Második:

³A megroppant nádszálat nem töri össze, és a kialvó mécsbelet nem oltja ki;

-                     ez teljesen új volt kérem szépen. Mert ugye a Jézus korabeli – hát én most ugye a Szolgán Őt értem, – vallási elit a papok, főpapok, farizeusok, rabbik, meg a többiek azt képzelték, hogy ők magasabb rendűek, mint a köznép, akik bűnösök, a törvényt nem ismerik, nem tartják meg, tisztátalanok, és így tovább. És hogy némi kapcsolatra léptek velük, hát az csak az ostorozás volt, kritizálták, ostorozták őket, sokszor bizony mi is ezt tesszük, nem akarattal, hanem spontán kritizáljuk a másmilyen embereket. Hát a Szolga pedig nem ilyen, azt mondja, hogy a gyenge embert nem töri még jobban össze, úgy bánik az emberekkel, mint a hímes tojással, ahogy Jézus, nem ítélkezett Jézus, és nem voltak előítéletei. Nem kérdezte, hogy hát te melyik oldalon állsz, mondjuk a politikában, vagy, hogy te mit követtél el, milyen bűnöd van, és így tovább. Ő nem osztályozta az embereket előkelőkre meg szegényekre, igazakra vagy igaztalanokra, vagy és így tovább, nem osztályozta az embereket, hanem Ő mindenkit elfogadott. Nem volt személyválogató, hanem egyformán beszélt egy Heródessel meg egy leprással, egy örömlánnyal meg egy farizeussal, és így tovább mindenkivel. Tehát Jézus az embereket elfogadta, - elfogadta, - úgy, ahogy vannak, és egyet tudott róluk, hogy az emberek gyengék, és betegek. Isten nélkül vannak, és ezért gyengék, betegek. És tudta, hogy a betegnek kell az orvos, ezért Ő nem kérdezte, hogy te hol állsz, meg teneked milyen bűnöd van, semmit. Egy dolgot kérdezett Jézus mindig, akarsz-e meggyógyulni? Hát, akarsz-e te meggyógyulni? Hát, ilyen volt ez a Szolga is, a nádszálat nem törte el, a mécsest nem oltotta ki, ha már csak pislákolt. Mi viszont, ha valakinek a hibáit ostorozzuk, vagy azt mondjuk neki, hogy nézd azért vagy beteg, azért vagy ebben a nehéz helyzetben, mert ezt és ezt csináltad. Mi történik akkor? Hát, először is nem fogják ezt tőlünk elfogadni, hanem soha többet szóba nem állnak velünk, már eleve eltaszítjuk magunktól őket. Kettő pedig, hogy nem tudjuk őket meggyógyítani, hát minek ez, úgyse tudjuk őt meggyógyítani. Csak oda tudjuk vezetni ahhoz, aki meggyógyíthatja, Jézushoz. Tehát az, hogy mi vagy ostorozunk, vagy aranyoskodunk az emberekkel, ez a két rossz véglet. Hát, a Szolga az nem volt ilyen, és Jézus sem volt ilyen.

Harmadik jellemvonás, az így szól, viszont:

hűségesen viszi az igazságot a Szolga. ⁴Nem alszik ki, és nem roppan össze, míg igazságot nem tesz a földön; az Ő tanítására várnak a nemzetek.

Igen, tehát a Szolga miközben végtelenül tapintatos, és kedvesen bánik az emberekkel, nem töri össze őket, eközben hűséges az igazsághoz, az igazságban nem ismer kompromisszumot, a törvényt nem enyhíti. Érzik kedves Hallgatóim, hogy milyen nehéz ezt a kettőt együtt csinálni, a tapintatot meg a kompromisszum mentes igazság képviseletét? Most már ugye Jézusról beszélek. Jézus a tolvajnak nem azt mondta, hogy hát ezután talán ne lopjál annyit, vagy ne lopjál gőzmozdonyt, hanem azt mondja neki: Ne lopj, semmit és semikor! Vagy a házasságtörő nőnek nem azt mondta, hogy hát ugye próbáljál meg egy kicsit erkölcsösebben vagy tisztességesebben viselkedni, hanem azt mondja: Menj el, és többé ne vétkezzél, semmit, soha! És miközben a Szolga, az Ebed Jahve az igazság hirdetésében ennyire kompromisszumot nem ismerő, Ő maga ebben nem roppan össze. Na, ez meg a harmadik, tapintatos, az igazságot híven képviseli, de ebben nem roppan össze. Azt mondja, nem reped meg, mint az a bizonyos nádszál, nem pislákol, mint az a bizonyos mécses.

Nahát, kedves Hallgatóim, ugye ez egy olyan döbbenetesen pontos Jézus portré, hogy nem is csoda, ha jön a konklúzió, hogy az Ebed, a Szolga a szeretetnek meg az igazságnak valami olyan hallatlan egysége lesz majd, ha eljön ugye, hogy az Ő tanítására várnak a nemzetek. Most én ezen nemcsak a pogányokat értem, hanem az embereket egyáltalán. Az emberek ezt várják, azt aki ilyen finoman bánik velük, és az igazságot mégis kertelés nélkül képviseli, és nem enyhíti az erejét, nem festi a szürkét szürkébbre, hanem világosan tanítja az igazat. Eddig az első Ebed Jahve dal.

Most jön a második, a 49. fejezet eleje, odalapozok, köszönöm. Ígértem, hogy ennek is mondom a lényegét. A lényege az, hogy a Szolga, a Messiás Szolga szenvedésének a legmélyebb pontja, az, a meg nem értés. Ez a legiszonyúbb a szenvedései közül a meg nem értés. Ezt a lényeget töményen a 3. meg a 4. vers tartalmazza. Tehát csak ezekről beszélek, és olvasom, azt mondja Isten:

³Így szólt hozzám Isten: „Szolgám vagy, Izrael, és én benned fogok megdicsőülni.”

Izrael ugye, nem csak a népnek a neve vagy egy földrajzi térség neve, hanem eredetileg ez személynév, azt jelenti Isten erőse vagy Isten ereje. Jákob kapta ezt a nevet élete egyik pillanatában Istentől, itt pedig Isten a Szolgát nevezi Izraelnek, Isten erejének. Istennek az ereje a Szolgában, a Messiás Szolgában összpontosul Istennek minden ereje, ami kell az emberek megszabadításához, Őbenne, az Ő keresztjében. És ezért teheti hozzá Isten, hogy tebenned fogok én megdicsőülni. Igaz? Isten dicsősége őbenne jelenik meg a Szolgában. És, hogy mi ez, hogy Istennek a dicsősége, azt az isteni Szent Ireneusz egyházatya mondja szerintem a legjobban, azt mondja:

Isten dicsősége az élő ember – ennyi, pont. Isten dicsősége az, hogy Isten eltudja intézni, hogy az ember ne jusson a végpusztulásra, hogyha nem akar, jóllehet, az ember odaadta magát a sátánnak. Ezért a bűn mélyen átjárja őt, meg az egész világot is megfertőzte a bűnnel, és a bűne miatt halott az ember és a helyzete az olyan tragikus, hogy annál tragikusabb már nem is lehetne. És Isten mégis képes elérni azt, hogy ennek az embernek ne kelljen meghalnia, hogy mindezek dacára éljen. Na, ez az Isten dicsősége! Isten dicsősége az élő ember! Nos, hát hallja ezt a Szolga, hogy mekkora nagy dolgot vár el tőle Isten, hogy benne dicsőüljön meg., és elfogja Őt, az Ebedet, a Szolgát, elfogja egy misztikus kétségbeesés.

Olvasom, tehát Isten szava után: ⁴De én azt mondtam: Hasztalan fáradoztam, hiába és fölöslegesen fecséreltem erőmet. Ám igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.

Tehát a Szolga úgy érzi, hogy az egész vállalkozása hasztalan volt, hogy minden erőfeszítése kárba veszett, hogy nem ért el eredményt, és így tovább, amit felolvastam.

Hát kedves Hallgatóim a helyzet az, hogy Jézus, akivel a Szolga azonos, Jézus a maga földi működését azt másképpen élte ám át, mint ahogy mi ma beszélünk róla, úgy, hogy értelmetlen, sikertelen, hogy csak Isten iránti bizalma az, ami Őt megtartja. hiszen csatlakoztak hozzá, de kevesen, és azok sem értették Őt, senki nem értette meg Jézust, senki. A nép, akihez küldetett, az pedig elvetette, és az egész történet végén pedig meghalt. Hát, ez így nem fest túl szépen.

Ez egy kudarc történetnek fest, és majd csak utólag bizonyosodik be róla, hogy sikertörténet, mégis. Nem értették meg ugye, és kétféle meg nem értésről lehet beszélni. Az egyik, az emberek önhibájukból nem értették meg Jézust, mert gyengék voltak, mert a szívük kemény volt, mert nem állt érdekükben, vagy érdekük ellen való volt, hogy megértsék Őt, vagy – ami a leggyakoribb még ma is, ugye, hogy – nem voltak hajlandók gondolkodni. Hát ez az utolsó, amire az emberek hajlandók, gondolkodni. Szóval önhibájukból, de van egy másik meg nem értés is. Jézus mondott olyan dolgokat is, amiket, amelyeket akkor nem lehetett megérteni, objektíve nem lehetett, nem is tudták volna megérteni. Például, amikor háromszor is elmondja, hogy Ő meghal, és aztán föltámad. Hát, ezt nem érthették meg az emberek, tanítványok sem, nem is értették. Azért, mert még nem láttak föltámadott embert, ennyi. Vagy a János evangélium, amikor Jézus azt mondja – a közepe felé – ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az Ő vérét, akkor nem lesz élet bennetek. Hát, erre ugye, az ott lévők nem csak, hogy nem értették, nem is érthették, hanem iszonyúan megbotránkoztak. Mit akar ez az ember? Hát emberevésre, kannibalizmusra buzdít ez bennünket? Mi az, hogy együk az Ő testét? Vérfogyasztásra, vérivásra buzdít bennünket, ami a legborzalmasabb tisztátalanság, ami csak létezik. Erre buzdít, amikor Isten még az állatvér fogyasztását is szigorúan megtiltotta nekünk? És, akkor Ő azt mondja, hogy a vérét igyuk? Hát, mi ez? Hát, szóval nem érthették ezt az egészet mindaddig, amíg Jézus fel nem támadt, fel nem ment a mennybe, és el nem küldte a Szentlelket. És a legiszonyatosabb szenvedés az, az volt, hogy miközben az emberek nem érthették meg Őt, neki ezeket mégis el kellett mondania, hogy majd a megfelelő időben, amikor a Szentlélek őket megvilágosítja, akkor majd megértsék, tudják és megértsék. Tehát a Szolga az értetlenséget éli át, az elutasítást, ahogy Jézus is, a magára maradást, a kudarcot, azt mondja, hogy feleslegesen és hasztalanul dolgoztam, és nagyon-nagyon elfáradtam. És akkor itt jön egy nagy bibliai DE – EZEKRE MINDIG ODA KELL FIGYELNI – tehát azt mondja:

De az én igazságom az Úrnál van, és munkám jutalma Istenemnél.

Isten tudja, hogy én az igazat mondom, igazságom az Úrnál van, tudja, hogy én az igazat mondom, az életről, a mennyről, az örök életről, és mindenről, Istenről, mindenről. Munkám jutalma Istenemnél, sejti, hogy halála után, – mármint a próféta sejti – hogy a Szolga halála után az ügye mégis győzni fog, győzelmet arat majd. És ez Jézusnak a sorsa, az Ebednek, a Szolgának a sorsa. Hogy a legnagyobb szenvedése az értetlenség volt, mit üzen ez nekünk?

Azt, amit jézus mond is, meg Jeremiás próféta meg mindenki: tedd, amit kell, mondd, amit kell, de ne várj elismerést a földön, ne várj sikert, a földön még a gyümölcsét se nagyon akard meglátni. Jézus pontosan ezt mondja, hogy ne annak örüljetek, ha az emberek jókat mondanak rólatok, hanem annak, hogy a nevetek föl van írva a mennyben. Ámen. Kedves Hallgatóim Dér Katalint hallották. Dicsértessék a Jézus Krisztus!