Isten tetteit cselekedni
Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen.3Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.” 4De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle. Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el.Közöld velük: ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.” 13Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. 14Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. 15Izrael fiai észrevették és kérdezték egymást: mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni.
Azt mondom tehát, és kérve kérlek titeket az Úrban, hogy most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek, akik hiúságokon jártatják az eszüket. Ti azonban nem így tanultátok Krisztustól, ha valóban őt hallottátok és róla kaptatok oktatást, annak az igazságnak megfelelően, amely Jézusban van: vessétek le a korábbi életmód szerint való régi embert, aki romlásba rohan a megtévesztő kívánságok miatt; újuljatok meg gondolkodástok szellemében, és öltsétek magatokra az új embert, aki Isten képére [Ter 1.26] igazságban és valódi szentségben teremtetett.
Jn 6,24-35
Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust. 25Amikor a tó túlsó partján megtalálták, megkérdezték tőle: „Mester, hogy kerültél ide?” 26„Bizony, bizony, mondom nektek – felelte Jézus –: Nem azért kerestek, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyérből és jóllaktatok. 27De ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre. Ezt az Emberfia adja nektek, aki mellett maga az Atya tett tanúságot.” 28Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot vigyünk végbe?” 29„Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.” 30De ők így folytatták: „Hadd lássuk, milyen csodajelet viszel végbe! Akkor majd hiszünk neked. Mit tudsz tenni? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.” 32Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennyből és életet ad a világnak.” 34Erre így szóltak hozzá: „Urunk, adj nekünk mindig ebből a kenyérből!” 35„Én vagyok az élet kenyere – felelte Jézus. – Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha"
45 nap telt el azóta, hogy Isten hatalmas csodák kiséretében kimentette a zsidó népet Egyiptomból anélkül, hogy bármi veszteségük, káruk lett volna. 45 nap elég volt ahhoz, hogy mindezt elfelejtsék, és visszavágyódjanak a "húsos fazekak" mellé. Micsoda hálátlanság! (Loyolai Szt. Ignác így kiáltott fel: Nincs ocsmányabb bűn, mint a hálátlanság) Ugye milyen felháborító? De mi vajon tovább látunk az orrunknál? Képesek vagyunk nehézséget, fájdalmat, szenvedést, veszteséget elfogadni bízva abban, aki már oly sokszor bizonyította gondviselő atyai szeretetét? Tudjuk-e mondani Jóbbal tiszta szívből:
"Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!" Jób 1,21
és:
" ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?" Jób 2,10?
Vajon Isten akkor is adott volna a népnek eledelt, ha nem zúgolódnak? Természetesen. Csak akkor tiszták maradtak volna, nem szennyeződtek volna be a lázadás által. Ugyanaz által, amivel a kígyó hazudtolta meg Isten szavát. Mert vajon azért hozta ki a népet Egyiptomból, hogy megölje a pusztában? Ha képes volt a tengert szétválasztani, gyenge lett volna arra, hogy táplálja népét? Sokszor nehéz szembenézni azzal a rövidlátással, bizalmatlansággal, amivel Istenhez viszonyulunk.
A szentleckében erre válaszol Szt. Pál:
"most már ne éljetek úgy, ahogy a pogányok élnek",
akik nem hisznek semmiben, nem bíznak senkiben.Vessük le a régi embert, és öltsük magunkra az új embert, aki Isten képére teremtetett igazságban és valódi szentségben. Szabadnak, igaznak és szentnek. Teremtésünknek ezt a magasztosságát, méltóságát, felelősségét kell megvalósítanunk.
Az evangéliumban egy nappal azután (!!!), hogy Jézus 5 kenyérrel jóllakatott 5 ezer férfit és több, mint ugyanennyi nőt és gyermeket, már elfelejtettek mindent:
"Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ,,Égi kenyeret adott enni nekik''
Ugyan mit kellett volna még tennie Jézusnak, hogy higgyenek neki? Mert:
"senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.” Jn 6,65
"Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.’’
Isten tette az, hogy mi hiszünk Benne.
Itt kell megvallanom gyengeségemet, jóra való képtelenségemet.
"Hisz nem teszem a jót, amelyet akarok, hanem azt teszem, amit nem akarok, a rosszat". Róm 7,19
Nekünk szól mégis Jézus ígérete:
Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
Micsoda fenséges igéret ez? "Aki hozzám jön, nem fog éhezni."
Hiszel-e abban, ha átadod az életedet Jézusnak, Ő nem hagy cserben?
Mikor vizen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged Iz 43,2
És itt jön a mi feledatunk:
"Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?’
Hogy Isten tetteit cselekedjük. Te, meg én, halandó, bukdácsoló emberekről mondja, hogy képesek vagyunk Isten tetteit cselekedni. Érted?
És mit kell tennünk mindehhez?
"Az tetszik Istennek – válaszolta Jézus –, ha hisztek abban, akit küldött.”
Ahhoz tehát, hogy Isten tetteit cselekedjük, mindössze annyi kell, hogy higgyünk az Atyában. Ez nehéz? Elérhetetlen? Megvalósíthatatlan? Ha nem, akkor miért nem tesszük mindig? Vagy talán nem akarjuk Isten tetteit cselekedni? Én nagyon szeretném. Mindennél jobban akarom.
Arra kérlek, hogy valahányszor kenyérre tekintesz, harapsz belőle, vásárolod, felvágod, kínálod, jusson eszedbe: Hinni akarok az Atyában, hogy Isten tetteit cselekedjem. Úgy legyen, Amen!
