Hogy lelkem énekeljen neked, és ne hallgasson soha, Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!
Augusztus 4.
Pál apostol levele a Mindenható magasztalásával kezdődik, és azzal
is zárul. Bármiről is ad hírt Pál, bármilyen élethelyzetben is
szólal meg, minden gondolatával arról tanít, hogy Isten uralja,
kormányozza és tartja ezt a világot. Minden az Úr akarata, döntése
szerint történik, aki kegyelemmel munkálkodik értünk. Mintha a
zsoltáros öröménekét hallanánk: "Mily drágák nekem szándékaid,
Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a
homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok." (Zsolt 139,17-18)
Pálnak ez a kegyelem az öröme, reménye, szolgálatának
mozgatórugója. Azt az Urat hirdeti, aki fényével beragyogta
damaszkuszi útját (ApCsel 9,3), aki tartotta, formálta
szolgálatában (2Kor 3,18), aki megmutatta életcélját (2Tim 4,8).
Gondolataiban Isten dicsőítésétől indul és Isten magasztalásához ér, mert az Úr lett számára a minden mindenekben.
Ez az evangélium nekünk szól, hogy életté válhasson bennünk.
Azért hangzik felénk, hogy bennünk is bizalom ébredhessen: olyan
Istenünk van, aki nekünk, akik híjával vagyunk az Isten
dicsőségének, irgalmas szeretetéből megadta, hogy az ő
ragyogásában éljünk. Ismerhetjük ezt a ragyogást! Jézus Krisztus,
szabadító Király a neve! "Ő Isten dicsőségének a kisugárzása
és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a
mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei
Felség jobbjára ült." (Zsid 1,3)
Ez a Krisztus ragyogja be életünk minden napját, akié a győzelem, a
dicsőség és a hatalom ma is, holnap is, és mindörökké, hogy
teljes szívből tudjuk dicsérni az Urat nagy kegyelméért:
"...megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, / De őt, a
fényest, nagyszerűt / Mindörökre látom."
"...az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus
által örökkön-örökké. Ámen." (Róm 16,27)
Pál apostol levele a Mindenható magasztalásával kezdődik, és azzal
is zárul. Bármiről is ad hírt Pál, bármilyen élethelyzetben is
szólal meg, minden gondolatával arról tanít, hogy Isten uralja,
kormányozza és tartja ezt a világot. Minden az Úr akarata, döntése
szerint történik, aki kegyelemmel munkálkodik értünk. Mintha a
zsoltáros öröménekét hallanánk: "Mily drágák nekem szándékaid,
Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a
homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok." (Zsolt 139,17-18)
Pálnak ez a kegyelem az öröme, reménye, szolgálatának
mozgatórugója. Azt az Urat hirdeti, aki fényével beragyogta
damaszkuszi útját (ApCsel 9,3), aki tartotta, formálta
szolgálatában (2Kor 3,18), aki megmutatta életcélját (2Tim 4,8).
Gondolataiban Isten dicsőítésétől indul és Isten magasztalásához ér, mert az Úr lett számára a minden mindenekben.
Ez az evangélium nekünk szól, hogy életté válhasson bennünk.
Azért hangzik felénk, hogy bennünk is bizalom ébredhessen: olyan
Istenünk van, aki nekünk, akik híjával vagyunk az Isten
dicsőségének, irgalmas szeretetéből megadta, hogy az ő
ragyogásában éljünk. Ismerhetjük ezt a ragyogást! Jézus Krisztus,
szabadító Király a neve! "Ő Isten dicsőségének a kisugárzása
és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a
mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei
Felség jobbjára ült." (Zsid 1,3)
Ez a Krisztus ragyogja be életünk minden napját, akié a győzelem, a
dicsőség és a hatalom ma is, holnap is, és mindörökké, hogy
teljes szívből tudjuk dicsérni az Urat nagy kegyelméért:
"...megvakultak / Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, / De őt, a
fényest, nagyszerűt / Mindörökre látom."
