Kiálts Istenhez!
Tanulj meg Istenhez kiáltani, nem pedig önmagadban gubbasztani, vagy a lócán heverni, fejet ingatni-csóválni, gondolataiddal magadat emészteni, s töprengve kutatni, hogy miként szabadulhatsz meg?! Minek az örökös siránkozás: jaj nekem, jaj nekem?! Inkább rajta, lusta népség, térdre veled, kezeket, szemeket az égre, elő egy zsoltárt vagy Miatyánkot s szükségedet, könnyes panaszodat vidd Isten elé. Ahogy az igében olvasod: "Kiöntöm előtte panaszomat, kitárom előtte nyomorúságomat." "Mint jó illatú füst jusson elődbe imádságom s kezem felemelése esti áldozat legyen." Lám tehát: az imádság, a panaszkiöntés, meg a felemelt kéz Isten előtt a legkedvesebb áldozat. Akarva akarja, hogy nyomorúságodat elébe tedd, ne pedig a saját nyakadban cipeld, magadat marcangold s gyötörd vele, mert ezzel egy bajból kettőt, tízet, sőt százat csinálsz. Azt akarja, hogy légy gyenge elhordozni s legyűrni a nyomorúságot és tanulj meg Benne lenni erős, hogy az ő ereje dicsőülhessen meg benned. Látod, így születnek azok, kik méltók a keresztyén (s a keresztény) névre!
Azért benned vetem reménységemet,
Csak tetőled várom segítségemet;
Mert te tudod minden én szükségemet,
Meg is adod, tudom, üdvösségemet.
