Dér Katalin: A Messiás 2.
A MESSIÁS
PRÓFÉCIÁK, A SZABADÍTÓRÓL, DÉR
KATALIN MŰSORA
Kedves Hallgatóim, legutóbb új műsorsorozat kezdődött, témája
a messiási próféciák rejtelmes világa. Az első, bevezető adásban arról volt
szó, hogy micsoda, mi fán terem egyáltalán ez a jelenség, mi a messiási
prófécia. Hogy miért adott Isten olyan sok előrejelzést az Ószövetségben az
eljövendő Messiásról, akit Jézus Krisztussal azonosítunk. És, hogy miért
elengedhetetlenül fontos ma is a messiási próféciák ismerete, Jézusnak meg az
evangéliumoknak a mélyebb megértéséhez. Ez volt, és ma pedig tovább lépünk.
Megnézzük, hogy milyen sajátosságok jellemzik ezeket a
különös, még a Biblián belül is egészen rendkívüli szövegeket. Először is a
próféciákról általában – tehát nem csak a messiási próféciákról, hanem a
próféciákról általában – jó tudni, hogy alapvetően kétfélék. Vannak úgynevezett
történeti, vagy perspektivikus vázlatpróféciák, és vannak pillanatkép
próféciák. A történeti, vagy perspektivikus vázlatpróféciákban a próféta
áttekintést ad a megváltás történetének egészéről, vagy egy-egy hosszabb
szakaszáról, de mint a neve is mutatja, vázlatosan – tehát kiemelve annak döntő
eseményeit, mégpedig a saját korától elindulva egészen a végső időkig. Ilyen
például a Dániel könyvének 2. fejezetében található prófécia. A babiloni
uralkodó, Nebukadnezar
álmában lát egy monumentális szobrot, amelynek a feje arany, majd pedig lejjebb
haladva ezüstből, rézből van, a lábai már vasból, és a láb-újai vas-cserép
elegyéből, tehát így végződik a szobor. És akkor Dániel, aki éppen a babiloni
fogságban van, megmagyarázza ezt a látomást. Eszerint a szobor a
világtörténelmet ábrázolja, mégpedig nagyhatalmak egymásutánjaként jellemzi a
világtörténelmet, úgy amint a fémek értéke egyre csökken, úgy lesznek ezek a
nagyhatalmak is egyre silányabbak, addig, amíg Isten véget nem vet neki, véget
nem vet a történelemnek. Tehát ez a prófécia a babiloni korszaktól a VI.
századtól a világ végéig mutatja be vázlatosan a történelmet. A messiási
próféciák azonban a másik csoportba tartoznak, az úgynevezett pillanatkép
próféciák közé. Egy-egy ószövetségi elbeszélésben, vagy prédikációban, prófétai
beszédben, vagy énekben – dicsőítő vagy éppen panaszénekben – egyszer csak
felvillan egy ilyen pillanatnyi fényesség, egy prófécia, a megváltás tervének
valamelyik részletéről, azt kinagyítva. Ez lehet a Messiás születése vagy
jelleme, tevékenysége, szenvedése és így tovább, és így tovább, tehát ezek
ilyenek. Na, most nézzük, hogy milyen további jellemzőik vannak a messiási
próféciáknak. Az első, és legfontosabb, az, egy jellegzetes, sajátos kettősség.
A legtöbb messiási prófécia egyszerre vonatkozik egy konkrét történelmi alakra,
vagy jelenségre, és a Messiásra is. Mutatom ezt inkább egy példán. Ugye Ábrahám
ígéreteket kapott Istentől, ezeket olvassuk a Teremtés könyvének 12.
fejezetében, mégpedig három ígéretről van szó. Ábrahámnak fia születik majd,
ezáltal Ábrahám nagy népnek lesz az atyja – na, ezek, körülbelül, ez a kettő
nagyjából be is következett a zsidó történelem során, de a harmadik ígéret, az
nem. Ez úgy szól, hogy Ábrahám, a te utódod által nyer áldást minden nép, az
egész föld. Hát ez, a konkrét zsidó történelemben nem következett be, hanem a
Messiás Jézusban teljesedett be, akiben valóban áldást nyert a föld minden
népe. Tehát a prófécia egyszerre történeti, és messiási jelentést is hordoz. Másik
példa. Tudjuk Dávid király templomot akart építeni Istennek, de Isten ezt nem
akarta, és ezért Jahve küldött neki egy próféciát, ami a Sámuel 2. könyvében a
7. fejezetben található, a 12-es verstől. És az a lényege, hogy Dávid, nem te
fogsz nekem templomot építeni, hanem a te fiad, majd a te utódod. És valóban,
Dávidnak a fia, Salamon tényleg megépíti, az úgynevezett első templomot, ami
egészen a babiloni fogságig fenn is áll. A prófécia azután beszámol a Dávid
háznak a további sorsáról is, és ezzel ér véget, hogy Isten azt mondja: állandó lesz a te házad, és királyságod
mindörökké a színem előtt. Nahát, ez nem teljesedett be, sem Salamonnal,
sem később. Salamonnak már a halála után kettészakadt az ország egy északi
részre és egy déli országrészre. A dávidi királyság történelmi értelemben
lezárult, és minden volt csak éppen nem örökéletű. Tehát ez a része a
próféciának, hogy mindörökké állandó
lesz a te királyságod, ez csak a Messiásra, Krisztus Királyra
vonatkoztatható. Sok ilyen kettős prófécia van, ezek között utoljára hadd
említsem még meg a híres Izajás próféciát, Izajás próféta könyvének 7.
fejezetében a 14-es verstől, ismerjük, így kezdődik: Íme, a szűz fogan, és
fiút szül, és Emmánuel lesz a neve.
Tudjuk, ez azt jelenti, velünk az Isten! Na, most ez a prófécia is egyszerre
egy konkrét történeti ígéret, arról, hogy a nehéz helyzetben lévő Dávid ház, az
nem fog kihalni, hanem az akkori királynak, Ácház királynak fia születik, és ez
így is lett, Hiszkija néven lépett ő trónra 25 éves korában. De, már az, hogy
ez a prófécia a végső teljesedésbe menjen nem történt meg. Mert ugye velünk az
Isten, Emmánuel lesz, velünk az Isten, ez, majd csak Jézus születésével
teljesedett be. Tehát ez az egyik, a második sajátosság az, hogy a messiási
próféciákban van egy másik kettősség is. Ez legalább olyan fontos, mint az
előző. Amikor a próféták a Messiás eljöveteléről jövendölnek, akkor egyszerre
beszélnek a Messiás első, meg a második eljöveteléről, együtt, együtt vannak,
egy szövegen, egy prófécián belül találhatók ezek. Miért? Hát, azért mert
amikor még a Messiás eljövetele még messze volt, időben messze volt, akkor az
emberi látás még nem tudta megkülönböztetni ezt a két eljövetelt. Mint, amikor
mi állunk az országúton és látjuk, hogy egy autó nagyon messziről jön, és hát
úgy látjuk, hogy egy autóról van szó, csak amikor közelebb ér, akkor látjuk,
hogy igazából ez két autó, csak takarásban vannak. Na, valahogy így. Itt van
például a 2. zsoltár, ez egy tisztán messiási prófécia, arról szól, ami azóta
is folyik a világban, hogy a világ vezetői felkelnek az Úr ellen, és az Ő
Felkentje ellen. Isten azonban ezt nem hagyja annyiban, és elmondja, hogy a
Felkent, vagy héberül Messiás az Ő fia lesz, aki az Ő parancsolatait, az Ő
értékrendjét, az Úr rendeletét hirdeti az embereknek, és ezzel hódítja meg a
népeket. Ez eddig teljesen rendben van, beteljesedett Jézus Krisztusban,
csakhogy van ám itt egy döccenő, mégpedig a 9. versben, ahol azt mondja a
zsoltár, hogy a Felkent vasvesszővel megveri a népeket, és cserépedényként
összetöri őket. Nos, hát Jézus az első adventjekor semmi ilyesmit nem csinált,
hanem ez az egy kis villanás, a 9. vers, ez a második eljöveteléhez tartozik,
amikor majd ítélkezni jön élőket és holtakat. Nagyon hasonló a helyzet az
Izajás könyvének a 11. fejezetében. A prófécia úgy kezdődik, hogy vessző kél
Jessze törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Tehát a Messiás születéséről
szól, mert ugye Jessze Dávid édesapja volt, hogy a Messiás Dávid házából való
lesz, de utána még hosszan jellemzi a Messiást, mint olyat, aki Szentlélekkel
lesz teljes, bölcsességgel, igazsággal és méltányossággal tele személy lesz, és
így tovább. De, itt is van ez a bizonyos döccenő, a 4. versben, amikor azt mondja,
hogy és a Messiás megveri a földet, szájának vesszejével. Nahát, Jézus Krisztus
aztán ilyet első eljövetelekor nem csinált, semmi ilyesmit. Ez, megint csak a
második eljövetelére vonatkozik, amikor majd szája vesszejével – az Igével –
szembesülnek az emberek, és ez rosszabb lesz mindenféle ítéletnél.
Összefoglalva az eddigieket azt mondhatjuk, a messiási próféciákat két
kettősség jellemzi. Az egyik az, hogy gyakran egyszerre szólnak egy történelmi
alakról, és a Messiásról. A másik pedig az, hogy szintén gyakran együtt,
egyszerre, egy szövegben beszélnek a Messiás első eljöveteléről, és második
eljöveteléről. Hát, innen ered, alapvetően innen ered a zsidóság meg a
kereszténység alapvető vallási ellentéte. A zsidóság nem tartja Jézust
Messiásnak, nem fogadja el, hogy Jézus a Messiás, és ennek az a legmélyebb oka,
az a gyökér oka, hogy nem veszik figyelembe, vagy nem veszik észre azt a
kettősséget, amelyik a próféciákban található. Nem, hanem e helyett a
Messiásnak csak egyetlen eljöveteléről tudnak. És, ezért ilyen szempontból
érthetően állítják, hogy Jézus nem valósította meg mindazt, ami a Messiásról meg
volt írva, hogy Jézusban nem teljesedett be egy csomó dolog, ami pedig a
Messiásról meg volt írva. Jézust megölték, nem volt örök élete, tehát már ezért
sem lehet Messiás. Amikor Jézus eljött, nem hozta el a békét a világra, nem
kovácsoltak ekevasat a kardokból, tehát Jézus nem lehet Messiás. A választott
nép nem hódította meg a földet Jahve számára, sőt őt hódították meg idegen nagy
hatalmak. Egy szó, mint száz, Jézus nem lehet a Messiás, mert mindezeket nem
teljesítette be. Ez az őskritika, a legősibb kritika a keresztény hit ellen.
Csakhogy Jézus teljes világossággal tanította a tanítványainak meg azoknak,
akik hajlandóak voltak Őt meghallgatni, hogy küldetése egy részét nem most, nem
akkor hajtja végre, amikor a földre megszületik emberként. És pedig az ítélet, az,
nem most lesz, nem az első eljövetelkor, hanem majd a második eljövetel idején.
Lényegében erről szólnak azok a beszédei Jézusnak, melyek így kezdődnek, hogy: „Amikor majd az
Emberfia eljő …”
Azonban egy szó, mint száz, mára a helyzet természetesen
úgy alakult, hogy ezt a Jézust a zsidóságnak is, a hívő zsidóságnak is
valahogyan el kellett helyeznie a maga hitének a történetében, mert hiszen
mégis csak a választott népnek a fia volt, az ő sarjuk, az ő vérük volt. Hát,
hogyan helyezzék el Jézust? Erre egyetlen egy példát mondok. Egy XX. századi,
nem olyan régen meghalt kiváló, zsidó bibliakutató, Klausner, akinek nem egy
műve magyarul is olvasható, nagyon érdekesek, aki nagyon jól ismerte Jézust, ő
a következőt vallotta így összefoglalva. Jézus, amikor eljött, akkor valami
egészen extra, magasrendű, erkölcsi tanítást hozott, csakhogy ezt a jelen
világban nem lehet betartani, hanem majd csak az Isten országában, amikor az
eljön, majd ott lehet Jézus erkölcsi tanítását betartani. Ezért tehát, Jézus
nem a Messiás, hanem a Messiás előképe, morális előképe. Tehát ilyen, és
hasonló módon próbálja ma a zsidóság, a hívő zsidóság nagy része, aki mégis
csak felnéz Jézusra, Őt valahogyan elhelyezni.
Ez volt az első két sajátosság. A harmadik pedig az, hogy
a messiási próféciákban van valami csodálatos, csodálatra méltó fokozatosság.
Isten egyre többet, és többet nyilatkoztatott ki a Messiásról az idők során.
Hát, jellemző erre a következő. A Számok könyvének 24. fejezetében olvasunk
Bálámról, aki hamis próféta volt, de Isten ez egyszer az igazságra nyitotta meg
az ő száját, szinte kényszerítette, hogy az ő népéről elmondja az igazságot.
És, akkor mondja Bálám a következőt, tehát számok könyvének 24. fejezet, 17-es
versben: „Látom Őt – a Messiást – látom Őt, de nem most, látom Őt, de nem
közel.” Tehát a Messiás nem most jön el, és nem is a közeljövőben, mondja Bálám
nagyjából a honfoglalás idején. Aztán sok-sok száz év eltelt, és a babiloni
fogság után, úgy az 500-as években, egy Aggeus nevezetű próféta, a 2. fejezet
6-os versében azt mondja, hogy rögtön itt van, már nagyon közel van, már jön,
és mindjárt meglátjátok ezt a Messiást. Hát, hogy csak egyetlen példát mondjak
erre, ez legyen a Messiás származása. Erről Isten nagyon sok kinyilatkoztatást
adott. A legelsőt, még a Teremtés könyvének 3. fejezetében, az úgy szól, hogy a
Messiás, aki eltapossa a kígyó fejét, a sátánnak, a rossznak a gyökerét, a
kútforrását, aki eltapossa, tehát a Messiás, asszony sarja lesz, magyarul
ember, ember lesz a Messiás. Egyelőre ennyit tudunk, asszony magva. De utána
Isten kinyilatkoztatja, hogy Ábrahámnak a sarja lesz. Utána kinyilatkoztatja,
hogy Ábrahám unokájának, Jákobnak a sarja lesz. Na jó, de hát Jákobnak 12 fia
volt, akkor most melyik ezek közül, melyik lesz a Messiásnak az őse? Ezt is
megmondja Isten később, hogy Júda ez a fiú, az ő törzséből, Júda törzséből
származik majd a Messiás. Júda törzsén belül pedig a Dávid családjából. Tehát
így jutunk egyre közelebb, először csak azt tudjuk, hogy ember lesz a Messiás,
és a legvégén meg már azt, hogy Dávid családjából, konkrétan a Dávid
családjából fog születni. Ugyanakkor Isten kinyilatkoztatást ad a Messiásnak a
nagyon, nagyon titokzatos kettős származásáról. Ezt pedig a Mikeás prófétánál,
az 5. fejezet 2. versében látjuk. Azt mondja, hogy a Messiás Betlehemben
születik – ezt idáig ismerjük, és így is lett – de az egész mondat, az úgy
hangzik: hogy
Betlehemben születik az, aki kezdettől fogva, és elejétől fogva van. Vagyis a Messiás egyrészt örökéletű lesz – vagyis Isten
– másrészt mégis születik, mint bárki ember fia az időnek meg a térnek egy
bizonyos pontján, Isten lesz és ember lesz, csodálatos. Betlehemben születik
az, aki kezdettől fogva, eleitől fogva van.
Tehát a fokozás, fokozatosság a harmadik jellemző.
A negyedik jellemző pedig, hogy a messiási próféciák kérem
szépen tökéletesek. Ezt úgy értem, hogy szó szerint teljesedtek be, és egy
teljes képet adnak a Messiásról. Hát, például Péter apostol első levelében
olvassuk az első fejezet 10-es versétől a következőt: hogy a próféták állandóan
tudakolták, hogy mikor lesz a Messiás ideje, milyen időre vonatkoznak Istennek
az ígéretei. És csodálatos módon van is egy erre vonatkozó prófécia, a Dániel
könyvének 9. fejezetében a 24-es verstől, amelyik megmondja, hogy a Messiásnak
mikor, pontosan mikor kell fellépnie. Ez a prófécia annyira különleges, annyira
fontos és csodálatos, hogy ezzel fogjuk kezdeni, következő alkalommal ezt
olvassuk majd. Tehát a messiási próféciák tökéletesek, szó szerint következtek
be.
Ötödik sajátosság az, hogy a messiási próféciák, szemben
elég sok bibliai szöveggel, azok világosak, teljesen világosak és érthetőek.
Azért, mert Isten azt akarta, és nagyon akarta, hogy az emberek fölismerjék a
Messiást, ha majd eljön. Hát, akkor ugye adódik a kérdés, hogyha ilyen világosak
ezek a szövegek, akkor miért nem értette meg ezeket a zsidóság? Erről nyilván
sok szó lesz még. Első körben csak annyit mondhatok, hogy nem a megértés, nem
az észbeli képességek, nem az értelem, nem a felfogó képesség hiányzott ehhez,
hanem az akarat, az akarás. Legalább is a Biblia egyöntetűen erről tanúskodik.
Azért nem ismerték fel, hogy Jézus a Messiás, mert nem akarták, ez ilyen
egyszerű, látszólag. Hát, erre panaszkodik már az Ószövetségben Jahve, azt
mondja, hogy mert a szívük kemény, azért nem értenek engem, nem a fejük, nem az
eszük, a szívük az akarás szerve, az, ami kemény, megkeményedett. Erre
panaszkodik aztán Jézus is, amikor azt mondja, hogy hányszor akartalak összegyűjteni titeket, mint a kotlós a
csibéit a szárnya alá, de ti nem akartátok.
És erről panaszkodik Pál apostol, amikor ő a missziós útjai során bement a
városokba, akkor mindig először a zsinagógákba ment be, és ott hirdette az
evangéliumot, de nem fogadták el, és akkor azt mondta: én hirdettem nektek az
igazságot, de ti nem akartátok, ezért most a pogányokhoz fordulok, mondotta, és úgy is csinált.
Végezetül pedig még hadd említsek egy sajátosságot, ami
talán nem annyira fontos, mint az eddigiek, - mert azok nagyon, nagyon fontosak
– azért mondom mégis, mert ez a hatodik, ez viszont mélységesen jellemző a
jóságos Istennek a gondolkodására. Tudniillik vannak olyan messiási próféciák,
ezeket valaki találóan, nagyon találóan anyajegy próféciáknak nevezte,
amelyekben Isten egészen apró, jelentéktelennek látszó dolgokat is kinyilatkoztat
a Messiásról, csakis azért, hogy mindenki, és egész biztosan felismerje. Mint,
ahogy egy anyajegyről ismerhetünk fel valakit. Ilyen például Zakariás
prófétánál az, hogy a Messiásnak szamárháton kell bevonulnia Jeruzsálembe. Hát,
erről a bibliamagyarázók sok mindent elmondanak, de igazából különös
jelentősége nincsen, hogy pont szamárháton. Az a jelentősége, hogy teljesen
világos legyen, hogy Jézusban beteljesedett az Írás, még mondja is ott a
szöveg, hogy azért jött Ő szamárháton, mert ez így volt megírva. Még ilyen
apróságokban is igazolta Isten, hogy jézus Krisztus a megígért Messiás. Kedves
Hallgatóim, innen folytatom a következő alkalommal a messiási próféciákról
szóló adássorozatot.
Dér Katalint hallották. Dicsértessék a Jézus Krisztus!