Az öröm teljessége
Az öröm nem lehet addig teljes, míg Isten neve teljességgel meg nem szenteltetik. Ez pedig csak a másik életben történhetik meg, ahol csupa-örömünket cseppnyi keserűség sem zavarja többé. Ebben az életben csak rész szerint s cseppenként kapunk hitünkben az örömből. Csak kezdet s ízelítő ez abból a vigasztalásból, hogy Krisztus megváltott s Isten országába vitt. Mivel e földön újra meg újra elesünk s lelkiismeretünk megnehezedik, örömünk -erejében is, eredményében is hiányos és oly gyenge, hogy sokszor alig érezhető.
Ez is könyörgésre sarkall, hogy örömünk egyszer mégis tiszta és teljes legyen. Ne magadban keresd, se a világban! A világ öröme tisztátalan, s azt a halál végül is mindenestül elveszi. Abban keresd az örömödet, hogy Krisztus nevében könyörögj: legyen meg mielőbb, amiért jött, amire minket elhívott s rendelt, hogy Isten neve, országa, akarata mindenütt lendületet vegyen, az ördög, világ és test szünet nélkül gátló törekvése pedig véget érjen!
Nem jött el még ideje
Sion győzelmének;
Még nem zeng az ajkakon
Diadalmi ének;
Még a sáncon dolgozunk
Küzdve ellenséggel,
S nyert csatáknak öröme
Fájdalomban vész el.
