Péter kontra Júdás
Az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.
2 Kor 7, 10.
Júdás vállát nagyobb teher nyomja, mint Péterét. Kétségbe esik s úgy látja, hogy nincs már számára segítség. Bánatában felakasztja magát a szerencsétlen. Miért jutott idáig? Azért, mert Isten igéjét süket füllel hallgatta, megvetette s nem javult meg tőle. Most azután mikor vigasztalásra szorult volna, mivel nem volt szívében az ige, nem lehetett segíteni rajta.
Péternek is elég a baja. Keservesen sír bűne miatti gyötrelmében. Péter azonban annak idején szorgalmasabban hallgatta és jobban megjegyezte a Krisztus igéjét. Ezért aztán mikor most bajba jutott, volt mit elővenni, volt mire támaszkodni. Az igével vigasztalja magát s ezért remélheti, hogy Isten kegyelmes lesz hozzá. Az ilyen szükségben bizony ez az igazi segítség s éppen ez az, ami a szegény Júdásnak hiányzott. De hogy Péter szerencsésebb volt s megmaradhatott az igében és kegyelemben, annak titkát Lukács evangélioma 22. fejezetének 32. versében találjuk, ahol az Úr azt mondja néki: "Én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited."
Tanuld meg hát mi az igazi megtérés. Péter keservesen sír: A megtérésnek ez a kezdete. Az ember megismeri és fájlalja a maga bűneit. Többé nem leli kedvét a bűnben, hanem elszakad tőle. Szívből megsiratja, hogy megszegte bűnével az Isten akaratát.
Ezt azonban képtelenek vagyunk magunktól megtenni. Krisztusnak kell ránk tekintenie, mint Péterrel cselekedte.
S hogy Krisztus irgalmas tekintetét soha nem veszi le rólunk, olvasd csak a Jelenések könyvéből:"Nézd, az ajtódban állok, és zörgetek. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem." Jel 3,20
Őrá mindig számíthatsz. A kockázati tényező nem ő, hanem egyedül te. Nyiss hát ajtót Neki, és fogadd be magadhoz!
