Napóra. Dér Katalin előadása
Dér Katalin Bibliaszakértő rendszeresen tart előadásokat a Biblia Igéiről. Alábbiakban egy értékes előadása olvasható.
NAPÓRA
MAI KÉRDÉSEK, BIBLIAI VÁLASZOK,
DÉR KATALIN MŰSORA
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kedves hallgatóim napjainkban
követhetetlen sebességgel történnek a világban az események. Felgyorsult az
idő, napról napra jobban sűrűsödik a történelem, mintha időzített bomba
ketyegne az emberiség lába alatt. Mindeközben a média túlnyomó részéről, –
amelynek fő feladata az lenne, hogy segítse az embereket a világ dolgaival
kapcsolatos felelős véleményalkotásban – tehát a média túlnyomó részétől hiába
is várnánk korrekt tájékoztatást. A mai információözön közepette minél több a
hír vagy hírnek látszó tárgy, annál kevésbé tudjuk mik a valóban lényeges
dolgok, hol húzódnak az igazi erővonalak a világban. A média egymás mellett egy
szuszra közöl fontosnak, szenzációsnak tetsző, de valójában érdektelen,
mellékes híreket, lehetőleg úgy tálalva, hogy a józan gondolkodású ember
képtelen felelősen véleményt kialakítani. A média fel-fel dob valamilyen témát,
mint például az „Úszószövetség” és Hosszú Katinkáék vitája, a taxisok kontra
„über”, a popikon Ákos véleménye a nők szerepéről, Nemes Jeles László és filmje
a „Saul fia” és hasonlókat, majd mesterségesen, jobbára értelmetlen vitákat
gerjeszt ezekről. De, hát tényleg ezeken kell a magyar embereknek ölre menni?
Mintha direkt az lenne a cél, hogy az ilyen gumicsontokon rágódjunk,
vitatkozzunk, egymásnak essünk. Mintha ezt mondaná a média: Osszuk csak meg azt
a társadalmat mindenféle mondvacsinált ügyekkel, nehogy még eszükbe jusson
föltenni az igazi kérdéseket, számon kérni a médiától, elgondolkodni vagy
választ keresni rájuk. No, de ez a médiahelyzet, ez is csak része valami
nagyobbnak, egy félelmetes tömeglélektani jelenségnek, a feledés kultúrájának.
Így nevezem el: a feledés kultúrája. Az életkérdések feledésének a
civilizációja terjed egyre gyorsuló tempóban, és ezt terjesztik egyre
körmönfontabb módszerekkel a globalizációs folyamat irányítói, akik pontosan
tudják mit és miért tesznek. Céljuk, hogy az embereket egy általuk elképzelt,
szép, új, globális világ szolgálatába hajtsák. Ám, e cél eléréséhez a totális
feledés, a totális feledés állapotába kell juttatni őket. Szép lassan el kell
feledtetni velük mindazt, ami az ember önazonosságát adja, a család, a nemzeti
hovatartozás eszményét, a hagyományokat, a történelmi és kulturális múltat,
Istent és Egyházat. Hogyha ez megtörtént, az emberek többé már nem tudják, de
nem is akarják tudni, nem is akarják, hogy mik életüknek az alap pillérei.
Egyet akarnak – bocsánatot kérek a szóért – az állati szintű létezést. Úgy
értem a testi jóllétet, olyan életet, amely két dolgot nyújt: kényelmet és
szórakozást. No, ennek az állapotnak az elérése volt, és maradt is minden
világuralmi, globalizációs törekvés célja. Vegyük a régi rómaiakat. Ők kiadták
a jelszót: Panem et circenses! Kenyeret és cirkuszt! Kenyeret és játékot! Ez
köll a népnek, amihez aztán egy komplett intézményrendszert építettek ki:
munkanélküli osztogatás, amfiteátrumok, arénák, fürdők, lóversenyek, sportviadalok
stb. Szóval mindent megtettek azért, hogy az emberek lemondjanak elemi, emberi
és polgári jogaikról, eszükbe se jusson változást akarni, forradalmat csinálni.
Úgy, hogy a hatalom ezáltal, egy szűk elit kezébe hullott. Létfontosságú
tudatosítani, hogy amint Rómában, ma még sokkal inkább a feledés
civilizációjában élünk. Tudatos, előre megfontolt szándékkal kitervelt
feledtetés, emlékezettörlés folyik. Hát, hogyan lehet ezt elérni? A legjobb
lesz, ha próbálom érzékeltetni egy irodalmi példával. A világhírű kirgiz író
Csingiz Ajtmatov, Csingiz Ajtmatov: „Egy évszázadnál hosszabb ez a nap” című
regényében szerepel egy mondat, ez így hangzik:
Egy harcias pusztai törzs úgy állított elő tökéletes
rabszolgákat a hadi foglyaiból, – akiket a háború során ejtett – hogy totálisan
törölte az emlékezetüket, mégpedig ördögien kiagyalt kínzással. A foglyot
kopaszra nyírják, fejére ráhúzzák a létező legvastagabb állatbőrből – vagyis a
teve nyakbőréből készült szoros sapkát, egy ilyen sapkát. Majd az embert
cölöphöz kötözve öt napra kitették a sivatagba, ki a tűző napra. A tevebőr a
melegtől nyomban összeszáradt, és összement a fejen, és úgy elszorította azt,
hogy még a növésnek induló haj se tudta áttörni ezt a bőrpáncélt, hanem
visszakanyarodva visszanőtt a delikvensnek a fejbőrébe. Hát, ez valami
elviselhetetlen ez az egész, óriási fájdalmakkal járt, és a legtöbben
belehaltak. De, akik életben maradtak, a pokoli szenvedés folytán örökre
elveszítették az emlékezetüket, az emlékező képességüket. Gyógyíthatatlanul
elfelejtették kik voltak ők, elfelejtették népüket, nyelvüket, vallásukat,
családjukat még a saját nevüket is. Szóval elveszítették a teljes önazonosságukat.
A harcos törzs nyelvén – itt a regényben – mankurtok lettek, mankurt. A
mankurt, az a végletekig engedelmes rabszolga, aki gondolkodás nélkül mindent
megtesz, amit parancsolnak neki. Úgy, hogy innentől fogva csak üzemanyaggal,
étellel, itallal kell ellátni, semmi egyéb. Nem akar többé menekülni, elszökni,
visszatérni a korábbi életéhez, családjához, népéhez, hazájába – hisz
mindezekről már semmit nem tud, nem emlékszik. No, az egyik ilyen mankurt
édesanyja megtudta, hogy hol raboskodik a fia, amire embertelen nehézségek árán,
úttalan utakon bolyongva utána ment, és meg is találta a fiát. Akkor
megpróbálta benne felidézni a múltat. Beszélt, és beszélt, és beszélt hozzá
szeretettel, melegen, elmondta, hogy kicsoda ő valójában, hogy ő itt az
édesanyja, hogy otthon van egy édesapja is, hogy mi mindent csináltak, hogyan
éltek otthon, odahaza együtt az ő gyerekkorában. Minden hiába, a fiú csak
nézett rá, teljesen értetlenül, a felismerésnek egy szikrája nélkül a szemében,
és nem emlékezett sem az édesanyjára, sem önmagára, sem a régi életére, még a
nyelvére sem, és nem tudott beszélni se, semmire, nem tudott beszélni se,
semmire. A regénybeli édesanya Isten szimbóluma. Isten is ilyen, egyre keresi,
kutatja az embert, ezt tette már a legelején is: Ádám hol vagy? Szóval keresi,
és próbálja emlékeztetni az embert arra, amit elfelejtett. Hogy kicsoda ő,
Isten teremtménye, Isten képére és hasonlatosságára teremtve. Hogy ő, az ember,
a lelke legmélyén jó, és szeretne is jó lenni, hogy Isten az ő Atyja, aki
végtelenül szereti őt, hogy mi az életének a célja és az értelme. Állandóan
emlékeztet Isten, és mindhiába. Sokaknál, tömegeknél minden hiába, minden
isteni emlékezetébresztés kudarcot vall. Na, most a globális világerő célja
hajszálpontosan ugyanaz, mint ama mondai, harcias törzsé, Ajtmatov regényében. Az
emlékezettörlés, hogy az emberek elfeledjék, hogy kicsodák ők valójában.
Nincsen semmi különbség, csak a módszer tökéletesedett. A mondabeli rabtartók
kínzással, ma meg puha vonzó fogásokkal, főleg a test központba állításával, a
test jóltartásával érik el az emlékezettörlést. A mai fogyasztói kultúra, a
konzumizmus lényege azonban nem különbözik a fejre húzott tevebőrtől. Csakhogy
ez a tevebőr, ez a globális tevebőr, ez már nem okoz fájdalmat a ma emberének. Így
a globális hatalom most már tömegesen világméretekben tudja előállítani a maga
„mankurtjait”, feltétel nélkül engedelmeskedő rabszolgáit, a gyökértelen konzum
idiótákat, globálpolgárokat, kozmopolitákat. Akik ráadásul eme siralmas,
szánalmas és főleg ön- és közveszélyes állapotukban modernnek, menőnek,
trendinek képzelik magukat. A feledés civilizációjának, a globális világ
apostolainak az össztüze elsősorban három intézmény ellen, úgy, mint a család,
a nemzet, meg az Egyház ellen irányul. Hát vajon miért éppen ezek oly
veszélyesek a globalista és Isten ellenes erők szemében? Hát ugyanazért, ami
miatt nemcsak a keresztényeknek, nemcsak a világ vallásainak, hanem az egész
emberiség józan felének mindenáron meg kell védenie ezeket az intézményeket,
mindenáron. Itt nincs mese, család, nemzet, Egyház – ezek állnak, ezek, az új
Babilon, a világbirodalom, építésének útjában. Több vonásuk van, ami közös.
Először, mindhárom Isten által alapított közösség – hát, ugye ez már szálka a
szemükben. És az ember normális, természetes módon csak e háromnak a keretében
élhet. Másodszor, a maga eszközeivel mind a három intézmény, – tehát ugye
család, nemzet, Egyház – mindhárom, a rossz visszaszorítására, meg a jó
terjesztésére szolgál. Harmadszor, mindhárom – nemzet, család, Egyház –
meghatározza az embernek az identitását, értékeket közvetít feléje. Negyedszer,
végül pedig egyedül ezek az intézmények képesek még ma is, ma is megakadályozni
vagy legalábbis megnehezíteni, hogy az Isten ellenes erők koncentrálódjanak,
egyesüljenek. Röviden tehát a család, a nemzet és az Egyház közegében élő
ember, az egy megismételhetetlen egyén, aki ugyanakkor ezer szállal kötődik
ezekhez a közösségekhez, míg viszont ezzel szöges ellentétben a globális
társadalom bázisa, az a minden kötődéstől mentes, minden értéktől kilúgozott, spirituálisan
sterilizált individuum.
Hogy miként alapította Isten a házasságot már kezdetben
Ádám és Éva között, és hozta létre a család intézményét, azt tudjuk. Azt is
tudjuk miként hozta létre az Egyház kezdeti csíráját már Ábrahámmal és
családjával. Tehát én ezekről most itt nem beszélek, annál inkább a
globalizáció híveinek harmadik fő mumusáról, a népről, ez a mumus, a nép, pláne
a nemzet. No, hát hogyan jöttek létre a népek? A Biblia erről a következőképpen
tudósít. Isten az emberiséget eredetileg egységes közösségként gondolta el. A
népeket csak akkor hozta létre, amikor az emberek között a bűn elért egy
bizonyos önveszélyes mértéket és mélységet. Ez a vízözön után történt, amikor
csakhamar újra lábra kapott a bűn, már ugye Noé fiaiban. És Isten pedig ekkor
alkotta meg a nép, mint intézmény csíráját, úgy, hogy a népek Noé három fiának
a leszármazottaitól eredtek, írja a Biblia. A Második Törvénykönyv 32. fejezete
7-es, 8-as vers ehhez még azt is hozzáteszi, hogy Isten mennyire körültekintően
járt el. Az van itt, hogy Ő minden népnek megszabta a határát, tehát, hogy hol
éljen, és az idejét, – hogy meddig, mettől meddig marad fönn a
világtörténelemben. És végül bizonyos örökséget adott nekik, a népeknek
örökséget adott. Minden népnek ezért megvan a maga helye, föladata és szerepe a
történelemben. És az emberiség innentől kezdve csak így, csak népekre tagolódva
képes megőrizni a számára, az ember számára természetes, élhető világrendet, és
máshogy meg nem képes. Ez a helyzet. Szóval így ír a Biblia, röviden így tudom
összefoglalni a dolgot. No, igen, persze a valóságban a népek kialakulása nem
ilyen egyszerűen, és nem családfa szerűen ment végbe, hanem sokkal
összetettebb, és egy hosszú folyamat volt. De, de a Biblia nem is tudományos
tényeket akar velünk közölni, hanem a népnek, mint jelenségnek a hitbeli
lényegét, a nép, mint jelenség hitbeli lényegét. No, e lényeg legfontosabb
összetevője pedig a következő. Láttuk a népekre való felosztásra akkor került
sor, amikor a bűn tűrhetetlenül elhatalmasodott az akkor még tagolatlan, és
egységes emberiségben. Hát világos ebből, hogy mi volt Istennek a legmélyebb
célja, legmélyebb gondolata a népek létrehozásával: – a gonosz, istentelen erők
koncentrálódásának a megakadályozása. Ez nagyon, nagyon fontos, a gonosz,
istentelen erők egy helyre, egy térbe, egy hatalmi kézbe koncentrálódásának a
megakadályozása. Kvázi a rossz erőinek a megosztása. Ez volt a cél. És hát
mostanában a nagy egyesülések, és a globalizáció térnyerése idején, meg az
annak nyomában járó iszonyú jelenségek, elképesztő, soha nem látott bűnök
terjedése idején, most kezdjük csak végre kapisgálni, kapisgálni, hogy milyen
bölcs dolog volt az Istentől, milyen bölcs volt, mikor nem akarta, és a népek
létrehozásával megakadályozta, hogy a jó és a gonosz harca globális szintre
emelkedjék. Ez a világ végéig nem lesz. És kedves hallgatóim, ha Isten ezt nem
lépi meg, hát, hogy akkor most mi nem vagyunk itt, az tuti biztos. No, viszont
úgy látszik az istenellenes erőket mozgató, nem tudom, agy vagy micsoda ezzel a
rosszat megosztó isteni szándékkal már réges-rég tisztában van, ezért igyekszik
aláásni a nemzet vagy nép eszmét, minden erővel. Rábeszéli, avagy zsarolja is a
népeket nyissák meg határaikat mindenki előtt tekintet nélkül gazdasági
helyzetre, vallási, kulturális különbségekre, mindenre, tekintet nélkül. No, ha
ez megvan, következik az, hogy elveszi az illető nép, az immár
fölismerhetetlenné keveredett nemzet szuverenitását, önrendelkezését, identitását,
önazonosságát, majd elveszi földjét, vizét, minden természeti kincsét. Az
ország egykori népe nem lesz többé nemzet, csak gyönge, morálisan teljesen
bizonytalan, kiüresedett egyének halmaza, akiket nagyon könnyű uralni, rábírni
mindenre, bármire, bármilyen Isten és ember ellenes dologra. Na, ez így folyik,
és ekkor ideológiai szinten ezzel párhuzamosan, ez az agy a médián keresztül
gyakorol nyomást az emberekre, és sulykolja a következőt. Hogy, az emberiség
minden baját a nemzetek okozták a történelemben, miattuk tört ki minden háború.
Hazafiság? Egyenlő nacionalizmus. Nacionalizmus? Egyenlő fasizmus. Ugye, milyen
világos? Úgy, hogy legjobb lesz, ha minden nép szélsebesen feladja ezt az ócska
nemzettudatot, és a globalitás eszméjét választja. Hát, ez az ideológiai nyomás
folyik, és bizony Bábel, a torony meg a városépítés, hogy, ahogy mondták a Bábel
építői: csak azért se szóródjunk szét a földön, csak azért se töltsük be a
földet, ahogy Isten azt parancsolta. Szóval Bábel, az már egy lázadás volt
Isten döntése ellen, a népekre tagolás ellen, az első ilyen lázadás, amelyet
aztán sok hasonló követett. A „Bábel mozgalmat” az a Nimród vezette, aki a
Teremtés Könyvének a 10. fejezete szerint, az első birodalomépítő volt, és hatalmának,
birodalmának kezdete pedig éppen Bábel volt. Hát, nemhiába neveznek azóta is
minden, ilyen központosító, világuralmi kísérletet Bábelnek, Babilonnak.
Nemhiába állt ugyanezen az alapon, és volt élesen nemzetellenes később is,
később is minden világuralmi kísérlet, a római birodalomtól, a nemzeti
szocializmus, a kommunista, meg a mostani globális nagyhatalomig nemzetellenes.
Az is nagyon sokat mondó, nézzük csak meg, hogy már Bábel is egy technikai
forradalom eredménye volt. Volt ott egy technikai forradalom, hiszen micsoda
technológiai tudás kellett egy, ilyen égbenyúló toronynak az emeléséhez. És
ugye, tapasztaljuk azóta is, hogy a technológiai, technikai tudás birtokában az
ember szinte leküzdhetetlenül hajlik arra, hogy Istennek képzelje magát, hogy
Isten helyére tolja föl magát, hogy engedjen az ősi, sátáni, örök kísértésnek,
- a kísértő ugye, azt mondta – olyanok lesztek, mint az Isten. Hát, ezért
döbbent meg oly nagyon Jahve, az Úr, amikor megszemlélte a tornyot, és ezért
fakadt e szavakra, Teremtés Könyv 11. fejezet 6-os vers: „Lám, lám mire képesek
az emberek, na, most már semmi se lesz elérhetetlen előttük, amit csak csinálni
szándékoznak.” Tetszenek érezni kedves hallgatóim, micsoda mély mondat ez?
Hiszen, ma már túl annyi kimondhatatlan, szörnyű történelmi bűnön, nagyon jól
látjuk, hogy mennyire igaz ez.
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Dér Katalint hallották.
