A kegyelem oltáránál
Nagycsütörtök
Valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Próbálja meg azért az ember magát és úgy egyék abból a kenyérből és úgy igyék abból a pohárból.
Korinthusi első levél 11, 26, 28.
Aki az oltári szentséghez akar járulni, üres szívet és éhes lelket ajánljon fel a mindenható Istennek. Itt ugyanis az a legméltóbb, aki a legméltatlanabb: Ami úgy értendő, hogy mikor az ember magát teljességgel kárhozottnak, nyomorultnak és kegyelemre szorulónak érzi, ebben és ezzel válik Isten kegyelmére legfogékonyabbá és legalkalmasabbá.
Aztán iparkodjék az ember a lehető legteljesebb hittel járulni a szentséghez s legyen egészen bizonyos afelől, hogy benne kegyelmet nyer. Mert ki-ki annyit kap, amennyit hitével megragad. A legfőbb előkészület tehát a hit.
Sóvárgó szíved támaszkodjék az igére s hagyatkozzál annak megigazító ígéretére: Ezen állva csak lépj Isten elé, mondván: Uram, való igaz, én nem vagyok méltó, hogy nálam szállj, de én szükségemben kegyelmedet sóvárgom, ha talán mégis megigazulhatnék. Nem is jövök más jogon, hanem mert édes igéket hallottam az imént, mikor asztalodhoz hívtál. Én jó Uram!, a te igéd igaz - nem kétlem - s én erre eszem, iszom veled; legyen nékem akaratod és igéd szerint. Ámen.
Ím, így kell az Úr asztalához méltóképp járulni
Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek úr tanítása itt olvasható
